Madéfalva

Igen, kedves barátaim rövid "a"-val. Nem hosszúval. Nem Mádéfalva, hanem Madéfalva.

Sok dologról mesél a történelem. Sok érdekes esemény volt a magyarok életében. Érdekes is, tanulságos is, tragikus is és hősies is.
Vérontással járt, betyáros huszárrohammal, vagy lövészárkok poklában, hadifogolyként, kitaszítottként, haza vágyva, a maroknyi földet megművelni, a sárguló aranykalászt learatni, a második kaszálású sarjút (így mondták Dányban: "sarnyú") megforgatni a renden, aztán összegyűjteni, boglyába (buglyába) rakni, rudalló kötélellel a kocsiderékhoz erősíteni, kazalba hordani, télen az állatokat megetetni.
Ez kérem életprogram!

A székely egy kicsit más volt. Magyar volt mert magyarul beszélt és magyarnak tartotta, sőt tartja magát most is. Magyarnak, de legelőbb is székelynek.

Mert a székely sors egy kicsit más utat járt be mint az "anyaországi" magyar. nekik Magyarország külső anyaország, de van egy belső anyaországuk is, ez a Székelyföld.

Sokszor tapasztaltam a hazaszeretetüket. Ragaszkodni magyar mivoltukhoz, székely szívvel és harcos lélekkel.

Egyik alkalommal arra gondoltunk, hogy a csíksomlyói búcsúra úgy megyünk, hogy Madéfalváig autóbusszal, innét pedig a madéfalvi keresztaljával. A csomagokat feldobáltuk a szekerekre a templomból az atya elbocsátott bennünket. De úgy, hogy ő is jött velünk. Gyalogosan, a szekerek előtt. Akkor már hosszú sor volt a keresztalják összetalálkozása miatt a menetnek.

Az atya volt az előimádkozó. Mondott mást is, mint imát. Véleményt mondott az otthonmaradókra, akik nem jönnek velünk a pünkösdi búcsúba. Oda-odakiáltott a bennünket szemlélő bámészkodóknak, jó paprikás hangulatban, miért maradnak otthon. (És félhangosan megjegyezte: "persze otthon dögleni könnyebb mint gyalogosan Csíksomlyóra menni".
Székelyföldön a pap az elsőszámú tekintély. Ő bírálhat, keményen odamondja. "a papbácsinak igaza van" mondják a népek. Nem sértődnek meg a papukra, hiszen ő lelki vezetőjük és hiteles szószólójuk.

Madéfalva mindig egy állomás nekünk. lehet, hogy csak néhány percre, lehet, hogy egy kicsit tovább (talán addig, míg Doman Zoli és Erzsike beugrik az emlékmű szomszédságában lévő jó barátaikhoz egy-két percre, mert a nélkül itt el nem lehet menni, hogy ezt tegyék).

Madéfalván van egy emlékmű. Ezt mindenki tudja. Tudja, hogy a siculicidium, vagyis a székelyek népirtására emlékeztet ma is. 1764-re ugyanis, amikor az osztrák katonák rátörtek a falura, mert a szabad székely, aki a magyar határt őrizte katonaként, büszkén, élete feláldozásával néha, de szabad volt az egyéb népeket terhelő kötöttségtől, és ezt a szabadságot akarták az osztrákok tőlük megvonni. Nem! Inkább a halál!

Madéfalva papja igen jó magyar ember. És még jobb székely. Kovásznáról került Madéfalvára, arról a vidékről ahol még ma is elevenen él és látszódik a magyar őstörténet.

A székelyek önrendelkezést akarnak ma is. Részleges önállóságot, -van amiben teljes önállóságot a többségi román nemzeten belül.
Nem egyedi ez a kívánság.
Részben Európa polgári szabadságjogokkal rendelkező országainak nemzeti kisebbségben élő lakosai is ezt teszik, és ez volt jellemző rájuk akkor is amikor "egy fedél" alatt voltak velünk, mert gondoljuk csak meg, 1848-ban is "csak" uniót kértek tőlünk. Nem teljes összeolvadást. Nem asszimilációt hanem integrációt. Nem elkülönülést hanem kultúrális egységet.

A Székelyföld természeti egységet képez, a székely ember pedig olyan, hogy büszke anyaföldjére, a hegyekre, a folyókra, a hegyek méhében rejtőző aranyakra, büszke több ezer éves kultúrájára és arra is, hogy -talán- már előttünk elfoglalták a Kárpát medencét.

A büszke és hazafias székely ember nem tűr a nyakán élősködőket. Nem szereti a szolgaságot ott, ahol mindig is szabad volt és nem szereti azoktól főleg, akiktől messzire áll a szabadság tiszta eszménye.

Madéfalva örök jel a székelynek.
Most is megemlékeztek arról a január 7-i éjszakáról amikor a székely ember vérét ontotta mert függetlenségét kérték hűségéért cserébe.

Rövidesen közzé teszek egy írást, egy kis novellát amit egy székely ember írt, egy hölgy, egy pedagógus arról az időről amikor úgy gondolták, szabadságukat véglegesen visszakapták. Vagyis a Romániában zajló forradalomról, a rendszerváltás előestéjén történt eseményekről. Igen szép írás. Meghatóan szép.

Ezzel emlékezünk majd a székelységre és -ha lehet- a madéfalvi veszedelemre, bár a történet nem itt játszódik, hanem Gyergyócsomafalván.