Kísértések

Fegyelemre méltó cikk jelent meg a helyi egyházközségi lap, a Hitünk és Életünk XIX-ik évfolyamának 1. számában, a januári számban. Ez így a legfrissebb olvasnivalónk.

Az írás címe: Korunk veszedelme a Woke (e.:vók) ideológia.

Spanyolországban volt egy főpapi konferencia, de nem tudott erre elmenni személyes okok miatt José H. Gomez amerikai (USA) érsek, de videóüzenetben elmondta a hozzászólását, ez jelent meg a dányi újságban.

Ne ijedjünk meg a címtől (Woke ideológia), azonnal kezdjünk az olvasásához. Mert ez egy nagyon jó írás. Időszerűsége miatt is és érthető nyelvezete (nyilván magyarra fordítva) okán is. Sőt azt mondom, hogy ne is csak egyszer olvassuk el hanem többször. Lassan, elgondolkodva a mondottak felett, mint amikor meg kellett tanulnunk egy leckét, hogy a másnapi feleléskor ne süljünk fel. Napjaink keresztény fenyegetettségéről van benne szó.

Három fő mondanivaló egymástól jól elkülönül.

Az egyik a szekularizáció és a "kereszténytelenítés". Ismét egy idegen szó, de ezt gyakran halljuk, azt jelenti, hogy a vallás (a hit) témakörébe tartozó fogalmakat, gondolatokat világi helyzetre használjuk fel, a vallástól elütő értelmezéssel. Magyarán szólva, kisajátítják vallásellenes erők a saját céljukra felhasználva azt. (Csak közbevető gondolat, hogy néhány éve (vagy talán már évtizede is), hogy köztünk járt Czakó Gábor író és azt mondta -jól emlékszem rá- hogy ha valamit, akár egy országot is, de esetünkben a vallást ki akarnak sajátítani akkor az úgy történik, hogy ellopják a nyelvét, vagyis a közlési tartalmakat).

A második része az írásnak ezen új hullámosok "új vallás" (vagyis a kisajátítók) hirdetőinek mozgalmát írja le, amiben az a félelmetes, hogy ugyanazon nyelvezetet használják mint amit mi, a keresztények, így pl szólnak a társadalmi igazságtalanságról, az ember jogairól, az emberek elnyomásáról, a szabad akaratról és így tovább, ezzel megtévesztik a gyanútlan olvasót és -amint mondani szokás- csőbe húzzák. Észre sem vesszük ha nem vigyázunk máris a hálójukba kerültünk de ezen túlmenően még az elveik hirdetőivé is válunk. Akaratunk ellenére. (Van rá példa, tudnék én is mondani egyet-kettőt).

Az amerikai érsek úr írásának harmadik részében javaslatokat fogalmaz meg a számunkra mindezeket elkerülendő.

A woke angol szó, magyarra fordítani talán az éberség szóval lehet, Éberség, figyelem, észrevenni stb ami már magában is kétséget hordoz, mert felhívás, légy éber, vizsgáld a környezetedet, vegyél észre minden kirívó dolgot, (szovjet példa) állj embertársad mellé, állj az emberek jólétének törekvései mellé. Hirdesd a békét, itéld el az erőszakot, ne állíts korlátot az emberi cselekvés elé, mert megsérted ezzel az ő személyi szabadságát. Ebben mi a rossz? -kérdezhetnénk.
Mondhatnánk, a legtöbb-ben semmi rossz. Semmi. Mert valóban figyelni kell a környezetünket és törekedni az emberi jólét, a társadalmi igazságosság megteremtésére, a békére, és így tovább.

Ha mélyebben megvizsgáljuk ezek tartalmát (főleg szándékát) akkor látjuk, hogy szinte egy új vallás megteremtésére törekszenek, egy olyan társadalom létrehozására, ahonnét az Istent el kell tűntetni. Volt már több ilyen társadalmi (és filozófiai) mozgalom, de eddig mindegyik zsákutcába vezette híveit. A woke is ilyen. Látszólag jót akar, (de nem teljesen jót, nem mindenkire kiterjesztett jót mint pl a keresztény tanítások, hanem inkább csak a híveinek.
Ezt új vallásnak is mondják, de inkább pseudo-vallás ez, valláspótlék és semmi köze az Isten hithez.

A társadalom megszervezéséhez -szerintük- nem ideológiákra, eszmékre van szükség, hitre pedig mégkevésbé. Azt csupán technikai kérdésként kell kezelni, száraz törvények, benne semmi humánum (vagyis emberi szempontok) és ezek a törvények törvényszerűségek mindent elrendeznek az emberek között. Hogy egy példát említsek erre, ilyenek a piaci mechanizmusok, amelyek egyszerűen a kereslet-kínálat elvén működnek. Hogy a gyengébbek (betegek, sérültek) ebbe belepusztulnak, arról nekik mondanivalójuk nincs.

A világ az érsek szerint "kereszténytelenítésbe" kezdett. Ez több mint az üldözés, mert mint a rejtett kórok, alattomosan hatnak. És halálosak.

Egy újtípusú kísértésnek vagyunk kitéve!

Jut eszembe erről -éppen a mai napon Jézusnak a Jordán vizében, János által való megkeresztelését ünnepeljük. A keresztelés utáni történetek, közvetlenül, Jézusnak az ördög által való megkísértése volt.

A keresztség vétele után -olvashatjuk- Jézus a Lélek utasítására a pusztába megy.

Itt megkísérti őt az ördög. Változtasd a köveket kenyérré -mondja az ördög Jézusnak.

Itt is -látszólag- jó dologról van szó. A kövek helyén legyen kenyér!
Az ördög sokak érdekében beszél. Ne kő, hanem kenyér vegyen körbe bennünket.
Ma, az "új társadalmi hullám" képviselői is ezt ígérik az embereknek. Nem szolidaritásból teszi ezt a sátán az emberek jóléte érdekében, hanem az ő hatalmának fitogtatására, Isten háttérbe szorítása végett. Ezt is és a következő két kísértést is.

Az ördög a mai ember képmását reprezentálja itt, a nagyravágyó embert aki még az Istennek is parancsol.
Tedd ezt, tedd azt, -mondja az ördög, mintha az embernek mondaná: képes vagy rá, megcsináljuk, magadban bízzál senki másban, de vakon és ellenállhatatlanul. És bekövetkezik a jólét számodra is. Mi szükség ehhez isteni erőre, neked, a magabiztos embernek.

Minden kísértés mögött az ördög szándéka húzódik. Most is. A woke ideológiában is. És a társaiban is. (Az érsek felsorolja melyek ezek a társak)

A kísértő nem hív bennünket közvetlenül a rosszra. A kísértő olyan dolgokat mond az embernek amire neki szüksége van. Vagy szüksége lenne, ha megváltozik.
Kenyeret ígér, gazdagság, biztonság képében.
Hatalmat ígér a korlátlan érvényesülés jegyében.
Emberi méltóságot ígér a szabadosság jegyében.
Együttműködő társadalmat ígér az erkölcs eltörlésének jegyében.

A kísértés politikai játszma képében is jelentkezhet.

Te is jót akarsz -mondja a kísértő a hitében élő embernek, én is jót akarok fogjunk hát össze. És máris elkezdődik az állam és az egyház összekapcsolódása.
Figyeljünk a történelmi eseményekre. Így volt ez -hogy másról most ne beszéljek- a keresztény császárság korában is. És mi történt a végén? Az állam összeroppantja a hitet.

A kísértés sokszor a választás, két dolog közül.

Gondoljunk Jézus virágvasárnapi bevonulásának győzedelmes menetére.

Aztán a néhány nappal későbbi eseményekre.

Joseph Ratzinger a későbbi XVI Benedek pápa (tavalyelőtt halt meg) könyvében fejti ki ennek részleteit, és ha figyelmesen olvassuk, látjuk a kísértés természetét, álnokságát, tisztességtelen győzelmét.

Hogyan is írta ezt le a szentatya?

Vázlatosan elmondom.

Pilátus előtt van Jézus. A halálra ítélt ember.
Pilátusban, talán előjön a mélyből jó emberi természete is, hezitál, meg szeretné talán menteni Jézust a haláltól.

KIvezetteti Barabást, válasszon a nép a két ember közül, kit engedjen szabadon, Jézust vagy Barabást.

Máté evangélista azt írja, hogy Barabás hírhedt fogoly. János evangéliumában rabló.

Abban a korban a fogalmak mást is jelenthettek mint most. Ne feledjük, hogy a rómaiak igájában szenved a mindig szabadságra törekvő, kiválasztott zsidó nép.
Az ő olvasatukban a rabló lehetett olyan ember is, aki vezére volt a rómaiak elleni felkelésnek. A gyilkosság pedig ennek a harcnak lehetett velejárója, kísérője.
Barabás tehát szabadságharcos, a nép függetlenségéért még embert is ölt.
Barabás ilyen értelmezésben a zsidó nép hős fia, aki majd megszabadítja Izraelt a rómaiak uralmától.

És itt van mellette Jézus, a szelíd, okos, talán sokszor ábrándozónak vélt ember, aki valami távoli jövőben ígéri a nép győzelmét és igazi boldogságát.

A nevek is beszédesek, jelentésük van.

Jézus neve azt jelenti, hogy megváltó, szabadító.
De Barabás neve egy szóösszetétel Bar-Abbász, ami lefordítva azt jelenti, hogy az atya fia.

Ratzinger bíboros azt mondja, hogy mindkét ember, Jézus és Barabás messiás alkat.

A nép választ.
Választását manipuláció, vagyis kísértés hatására teszi.

Aztán itt van még egy eset a végére a kísértés mai formájáról.

Ez pedig a gazdag nyugat segítése a harmadik országként számontartott keleti, afrikai népeknek.

A törekvés -látszólag- itt sem rossz. Segíteni a bajba jutottakat, a rászorulókat. Keresztényi tettnek látszik.
De nem az.
A mögöttes szándék ma már napnál világosabb. Megfosztani őket az anyagi javak ellenértékeként az összetartó hitüktől, istenüktől is, félreállítva minden erkölcsi tartalmat mely valójában, a szegénységben is békességet teremtett köztük.

Nem a segítségadást kifogásoljuk nyilván, hanem az érte kért zsoldot. A megszűntetett lelki szabadságot.

Mit tehetünk a mai kísértőkkel szemben?

Az amerikai főpap, Gomez, Los Angeles érseke azt tanácsolja, hogy Jézus Krisztust kell hirdetni, megalkuvás nélkül, bátran, elkötelezetten.
A társadalmi változások szükségesek és elkerülni nem lehet őket, nem is lenne célravezető, de gondoljunk az evangéliumok társadalmat változtató tanításaira.
Szent Pál mondását idézi az érsek , hogy Krisztusba nincs zsidó vagy görög, férfi vagy nő, rabszolga vagy szabad, így a kereszténység sem válogat ezek között a múltban sem és a jelen időben sem teszi.

Nem állítjuk, hogy Egyházunk tévedhetetlen volt a történelmi múltban, nem is éltünk talán mindig szépen és nem teljesítettük minden erőbedobással Krisztus országának hirdetését de mégis bátran mondjuk, hogy nem új vallásokra van szükség. Hogy meg kell szabadulnunk a lelket mérgező írígységtől, haragtól, bizonytalanságtól és nem az új fogyasztói társadalomban van az emberiség jövője hanem abban a keresztény tanításban ami még a legrosszabb bűnös számára is utat kínál a megváltáshoz.