G S A népe

Gáspár Simon Antal múlt századforduló szülötte. Értelmes parasztember abból a fajtából akit eszesnek is mondunk, műveltnek, nyitottnak a világra és felettébb nagy felelősséget érez népe iránt, a csángók világa iránt.
Azt is mondhatjuk róla, hogy krónikás magyar ember, akinek a szülei -többedmagukkal- otthagyták a szülőföldet a Csiki medencét, Csíkszéket, közelebbről Madéfalvát. Több mint kétszáz évvel ezelőtt történt ez, az Osztrák - Magyar Monarchia idején, amikor a község lakosságának színe-virágát lekaszabolta egy véres éjjelen a császári horda, 1764 január 7-én. Éjszaka törtek be a faluba, bosszúállásuk jeleként, tél-víz idején elüldözték az embereket és akiket el is értek, azokat megölték.
Ez volt a Madéfalvi veszedelem néven hírhedtté vált magyar Szent Bertalan éjszakája.

A Madéfalvi veszedelem székely neve: Siculicidium, vagyis a székelyek népirtása.
(Ha valakinek kedve telik e szónak betűit római számmal is azonosítani, így pl az i lesz I azaz egyes, a c lesz C vagyis száz, az u pedig V ami az ötnek a római száma, az l ezután L vagyis ötven és így tovább, ezeket a számokat az arab számainkkal helyettesítjük, a I egyenlő 1, a C egyenlő száz, az L ötven és így tovább, egymás aláírva és összeadva a Madéfalvi veszedelem évszámát kapjuk meg.)

A csiki székelyek átmentek a nagy hegyen, a Tatros völgyében gyimesi csángókká váltak, a Keleti Kárpátok túloldalán pedig moldvai illetve bukovinai menekültek lettek.

Ez durván abban az időben volt, amikor a németek (svábok) nálunk találtak otthonra. Éppen úgy mint a svábok, a székelyek is megszerették új hazájukat, a tájat, a megőrzött nyelvükben és kultúrájukban még a többségi románság sem tudta őket megváltoztatni. A csángók vissza-visszasírták a székely-magyar anyaföldet, a németek ezzel felhagytak, sőt királyunkat, Szent Istvánt saját királyukként tisztelik, ugyanígy a magyar szenteket.

Gáspár Simon Antal és "népe" megalapították az első magyar falvakat Bukovinában, Istensegíts és Fogadjisten nevet adtak nekik. Később Hadik András vezetésével három másik magyar falu is létrejött, Hadikfalva, Józseffalva és Andrásfalva néven.

A Szeret folyó völgye a moldvai csángók hazája, Klézse, Pusztina nagyobb települési központtal.

A bukovinai csángó magyarok mára gyakorlatilag teljesen elköltöztek, a tengeren túlra, vagy éppen magyar segítséggel, Tolnába, Baranyába. Gáspár Simon Antal is erre a sorsra jutott, végül tizenkét gyermeke egyikének lakásán, Budapesten érte utól a halál.

A magyar kultúra (nyelv, szokás, népművészet, mondavilág stb) olyan erős megtartó erő, hogy azon a szláv tenger sem tudott kárt tenni. Bár a románok elmagyarosodott románoknak tartották a csángókat, szívük mélyén tudták, hogy nem így van

Most már az elhagyott temetők, a bozóttal benőtt terek, az emlékfákkal tarkított táj emlékeztet csak az egykori menekült magyarokra, székelyekre.

Ha dányi vonatkozást is keresünk akkor a temetőben egy helyen a sírok között, az elvadult tájon találhatunk egy síremléket. Sebestény nevű ember sírját. Azért érdemel ez említést, mert a Hosszútisztán lévő (mi) Sebestyénünk sírkövén sem a "Sebestyén" név hanem annak "Sebestény" változata szerepel.

A Keleti Kárpátokon túli terület székely lakossága -úgy hírlik- nem csak a menekültekből tevődik össze, (múlt időben) hanem talán még a honfoglalás előtti időkből származnak, olyan székelyek akik nem tartottak a többséggel a Kárpát medencébe vezető úton.

A székelyek ma is harcolnak az önrendelkezésükért. Ebben nekünk támogatni kell őket. Egy sajátos, nagykultúrájú nép a magyarságon belül, akik bár nem mondhatók Árpád népének, de édestestvérként szeretnek bennünket. Ez nekünk nagy kincsünk, ez a szeretet és ezt viszonoznunk kell. Nem csak szóban, de politikai tettekben is, hiszen a magyar kereszténységnek olyan támasza a székelység amelyik sokkal szilárdabb lábakon áll Krisztus követésében mint az u.n. anyaország.