Sajátos népi irodalom a visszaemlékezés

Azt írtam a minap, hogy egy találkozásról írok, egy visszaemlékezésről mert a "zsíroskenyér" példájából indulva ez mindig szép szokott lenni. Nosztalgikus, merengő, kívánatos és ideidézendően, a mába, nosztalgikus.

Az én találkozásom Gáspár Simon Antallal volt, egy nem személyes találkozás, hanem az írásnak olvasása közbeni virtuális jelenlét.

Gáspár Simon Antal ugyanis azokból a csángó székelyekből való, akik otthagyni kényszerültek a szeretett magyar földet és idegen országban találtak maguknak új hazát.
Gáspár Simon Antal, a maga közösségében, a bukovinai Istensegíts nevű községben ismert alak volt, bizonyára nagy mesélő, nótafa és előimádkozó, mert az ilyen emberek szoktak a maguk stílusában és modorában, szálkás nagy betűkkel írni, községük és a maguk történetéről, itt-ott helyesírási szabályokat egy kicsit félre tolva.

Én úgy adom vissza az írását ahogyan olvastam azt amikor kezembe került a nyolcvanas évek közepén egy fakszimile kiadásban megjelentetett mű: AZ ÉN SZÜLŐFÖLDEM A BUKOVINAI ISTENSEGÍTS címmel.

Lássuk hát kivonatosan a "művet".

"Kedves olvasó:

Kíváncsi vagy, hogy hogy éltünk majdnem kétszáz évig az idegen tengerben a fél marok Székely kicsi szigetecske? A szláv, örmény, román, zsidó és még az Isten tudja milyen népek és nyelvek kohójában? Hát én megsuttogom neked, hogy nyelvünk és viseletünk megmaradt úgy ahogy Csíkből kijöttünk, ezt a vallásunk megtartása és a hithez való ragaszkodásunk csodát tett, hogy el nem keveredtünk az idegen népek tengerében. Megmaradtunk azoknak akik voltunk, a Madéfalvi vérontáskor Hála Istennek.

Bukovinai advent

Kedves olvasó, ha érdekel a bukovinai székelyek sorsa, úgy jer velem a Kárpátokon túl a szép Bukovinába, ott van öt édes testvér, öt magyar falu, Erdélyhez közel eső Józseffalva, hát ide most nem menyünk hanem sietünk haza mert hideg van. Utunkba esik Fogadj Isten, de itt se állunk meg hanem sietünk haza.
A mü határunkhoz érünk, ott áll a Tanesi kereszt feje, itt a kereszt előtt keresztet vetek magunkra, Uram Jézus hála legyen, hogy idáig vezérlettél.
Kedves olvasó, ne botránkozz meg, ez minálunk így szokás ha az ember messziről jön haza. Na de most siessünk, mert minnyá otthon leszünk, még két két kilométer van a falu széléig. Meg es érkeztünk Alszegbe, de még kell menjünk édes olvasó, mert én Felszegben lakom és a falu hossza majdnem négy kilométer.
Na most a templomhoz értünk, minnyá elérjük a kösségházát, megütődve olvasd a tábláról az idegen írást Gameideamt.

Istensegíts szó neked furcsa kedves olvasó, de mü immá megszoktuk, no még menjünk egy kicsit, minnyá hazaértünk.

Otthon örvendnek ha haza értünk, különösen ha vendég is van.
Minnyá neki fognak valami ennivalót főzni, de vendég es van a háznál, kivált magyar es, onnét tudod hát nagy a becsünk. Hát megkérdezlek kedves vendég, mit iszol. Te szabódol, hogy hát nem azétt jöttél, hogy költségbe keverj, de belé kell egyezni.
De én mondom neked, hogy itt bort nem lehet kapni pedig elég korcsma van, de a bort igen messzünet kéne szállítani, erőst drága így nem veszi. Hát van jó pálinka pityókából van gyártva erőst jó, és még van sokféle likőr de azt a fejérnépek szeretik, és még van ser es, de most hideg van az nem kell. Szoktuk ugyan használni a sert is hidegbe, de rummal keverve erőst felmelegít ha az ember szekerrel valahová menyen.
De én azt mondom neked K olvasó, a pálinka lesz a legjobb, hozatok egy fél litert, itthon megmózeljuk, s keméyn maggal összefőzzük és olyan jó, hogy örökké innád. No aztán enni es kell mert biza meg ehültünk.
Hát kedves olvasó megkérdezem, hogy mit eszel. Hát ez biza bolond kérdés gondolod magadban, hát én mondjam azt én restellem.
Ne itélj el K olvasó mert nem bolondság, én tudom, hogy tük nem így éltek, de nem baj lesz neked, nem maradsz étlen. A háznál van kenyér es, de mi húshoz, túróhoz és tojás rántottához málét szoktunk főzni. Te majd eszel kenyérrel, de én meg a család túrós málét, kóstold csak meg te es, ugye milyen jó.
A jó zsíros juhtúróval bálmost es csinálunk, ezt es kóstold meg, tudom hogy azt gondolod most magadban, hogy ez nem elvetni való, ezek es tudják mitől döglik a légy. Na de én nem bánom, gondold amit akarsz, én a magamét megtettem, nem vádolhatsz avval, hogy a mü népünk nem vendégszerető.
No aztán lassan este lesz, gondolod milyen lesz a hálás, ne búsulj csak meglesz valahogy, a nagyházban van két nagy vetett ágy, ott szokott a vendég hálni, mü a kicsi házban, hogy a vendéget ne zavarjuk.
Azt kérded minek az a sok ágyi gúnya? Hát biza az kell mert nálunk a leán ha férhez menyen, kell két dunyha, nyóc német párna, nyóc magyaros, két derekalj, tizenkét lepedő, azét ahol három, négy leán van sok gúnya kell legyen elkészítve.
Másnap reggel megkérdezlek hogy nyugodtál te, biza erőst dicséred, hogy erőst jól.
Megvirjadtunk hát ellátom a majorságot s elviszlek magammal, hogy széjjel nézz a szép falunkba.