A szőlőtermesztés története Dányban

Mihályik Ignácz kanonok sírköve

Most, hogy az idei borok kiforrtak, zajlik a tisztulásuk, szeretnék megemlékezni a dányi szőlőtermesztés úttörőiről.
A szőlőtermesztés Dányra vonatkozó hiteles forrását egyedül a Kozár Gyula kanonok által összeállított "Dány község helytörténeti élete"című könyvében találjuk.
A könyv a dányi katolikus egyház régi papjainak szőlészeti munkáit és megfigyeléseit dolgozza fel.

Dányon már 1792-től volt plébániai szőlő. A szőlőt Baranyai István plébános telepítette. A plébános 1792-től 1810-ig, 18 évig tevékenykedett a községben.

A szőlőtermesztésben a fordulat Mihályik Ignácz plébános megjelenésével történt. A lelkipásztor 1873-ban került Dányba.
1832-ben született Nemcsényben, az egykori Nagy Magyarország Bars megyéjében. Ő volt az, aki részletes jegyzeteket készített a szőlő telepítések sikeréről, az új fajták honosítási kísérleteiről.
A községünkbe kerülése után két évvel 1875-ben elkezdte az elöregedett, kimerült plébánia szőlők újratelepítését. Ebben segítségére volt Sallai András csősz is, aki a szőlészet és borászat területén tekintélynek örvendett a faluban.
Az első évben a budai vincellér iskolából mézes fehér és csemege vesszőket hozatott, majd ugyanebben az évben 500 szál kövidinka veszőt hozatott Budáról, és ugyan ennyi szlankamenkát Bátorkesziből (Esztergom megye). A Budáról hozatott gyökeres vesszők többsége nem fakadt ki, ezért a későbbiekben innen nem is hozatott vesszőket. 1876-ban újabb 500 szál vörös kövidinka lett ültetve, de már Bátorkesziből.
1878-ban megindult az új fajok telepítése: furmint, fehér klevner, sárfehér, zöld sylváni, vörös gipfler, fehér burgundi, fehér gohér, olasz rizling, chasselas, rajnai rizling, mirkovácsa, és a francia fajtákból: semilion, sauvignon, raisinotte muscamuscadette.
A plébános 1884-ben fekete gyümölcsű szőlőfajokat telepített a Kecskeméti Állami Szőlőtelepről: burgundit, kadarkát, oportót, negotivit.
Történt ez mindazok ellenére, hogy Magyarországon 1875-től megjelent az Amerikából behurcolt filoxéra gyökér pusztító szőlő betegség (parányi rovar,szőlőgyökértetű). 1885-ben saját nevelésből még történt szőlő telepítés: izabella , piros kecskecsecs , alexandriai violaszín muskotály , hamburgi muskotály, stockvood golden hambro . Sokféle szőlő fajtával kísérleteztek, és természetesen nem mind volt sikeres. Az eredmény javítása érdekében gyakran cserélték meg a pásztákat.

A helyi fajták közül jó eredményt mutatott a fehér Bálint fajta. A telepített fajok közül a feljegyzések alapján sikeres volt a: szlankamenka, kövidinka, furmint, rajnai rizling, burgundi, kadarka, oportó, az olasz rizling bő termésével, szívósságával, időjárás ellenálló képességével kiemelt helyet érdemelt ki. 1877-ben 1983 fő lakosa volt a községnek és 135 hold szőlőt műveltek.

1895-ben söpört végig a filoxéra Dányon, tönkretéve a szőlő ültetvényeket. Ekkor a plébános abbahagyta feljegyzéseit, elment a kedve a szőlészettől. Eleinte a fertőzött szőlők kiirtásával próbáltak gátat vetni a járványnak, hasztalan. Csak a századfordulóra sikerült megfékezni a betegséget vegyszeres eljárással.

Valószínűleg a dányi szőlészettel foglalatoskodó családok is sokat köszönhettek a plébániai szőlők korszerűsítésének. A saját nevelésű vesszőkből az évek folyamán bizonyára jutott a dányi gazdáknak is. A szőlővészt követően ismét előtérbe kerültek a direkt termő fajták, így az Othello, Nova,Izabella is.

Mihályik Ignácz 1908-ban bekövetkezett halála után Dr.Rovnyán János plébános került a faluba. Ő volt a nemes szőlők telepítésének újbóli ösztönzője. 1910-ben 10.000 vesszőt telepített. Példamutatóan permetezte a szőlőt,ösztönzött a korszerű szőlőgazdálkodásra. A szőlészetről naplót sajnos nem vezetett. Természete miatt a lakosság azonban nem kedvelte.

A dányi gazdák által termelt bornak jó híre volt a környéken. Ez köszönhető volt a táj adottságainak, a talajviszonyoknak és klímájának. A nagyháti dombvonulat 205,5 méteres magasságával és fekvésével ideális hely volt szőlőgazdálkodásra. A valkói gazdák is szívesen vásároltak szőlőterületeket a dányi határban.
A dányi bort mérték a környékbeli kocsmákban, főként azokon a településeken, ahol a magas talajvíz miatt nem volt érdemes szőlővel foglalkozni. A mezőgazdasági áruk, dinnye Pest környéki piacokra történő szállításakor a dányi gazdák sok bort eladtak útközben a kocsmáknak, vendéglőknek. Igen keresett volt a vörös kadarka.

Manapság a dányi határban alaposan lecsökkent a szőlőterületek nagysága. Ezzel egyidőben a kertekből is eltűntek a szőlők, még a csemegék is! Ha a közeljövőben még maradnak Dányban szőlőgazdák, javasolnék nekik egy borversenyt, ahol csak szigorúan Dányban termett szőlőből készült borok nevezhetnek. A versenyt pedig érdemes lenne Mihályik Ignácz emlékére rendezni, aki itt van eltemetve a dányi temetőben.

Kapcsolódó írás:
http://www.danyikronika.hu/node/1460 Egykori dányi szőlőfajták

Lejegyezte :Buborék

Mihályik Ignácz kanonok sírköve
Mihályik kanonok sírja
Piros szlanka
Kövidinka
Furmint
Fehér klevner-fehér burgundi
Sárfehér
Zöld szilváni (rizlingszilváni)
Fehér gohér
Olaszrizling
Piros saszla
Rajnai rizling
Mirkovácsa
Kadarka
Kék oporto