Mesterség és művészet-Találkozás Benke Zoltán szobrászművész, kőfaragóval

Szent Imre szobor, Dány
Benke Zoltán szobrász

Benke Zoltán 1947-ben született Felsőmérán. Mesterei Laborcz Ferenc, Kirchmayer Károly, Somogyi József. 1977-től a Művészeti Alap tagja. Melocco Miklós kőszobrainak egyik kivitelezője. Részt vett Németországban az ókori római épületek, Párizsban a Louvre restaurálásában és Ausztráliában szobor-kivitelezésben.
-Egy 18 évvel ezelőtti cikkből, a Békés megyei Hírlapból idézek: „Mesterség vagy művészet szobrászok által mintázott alkotásokat kőbe faragni? Benke Zoltán kőszobrász húsz éve formálja, alakítja a követ a vésővel-úgy, hogy azt a művészek megálmodják, de a kérdést maga sem tudja megválaszolni. Kőfaragóból lett kőszobrász, autodidakta módon képezve magát, tagja lett a Művészeti Alapnak.

Három éve önálló műhelyt nyitott. Általa formálódott műalkotássá Melocco Miklós, Török Richárd, Váradi Sándor, Varga Imre s mások számos szoborterve. Utcákon, tereken gyönyörködhetünk keze munkájában, noha a kőszobrász, aki valóban megküzdött a kemény anyaggal, az utókor számára névtelen marad.” Az elmúlt évek alatt mennyiben változott a helyzet?
-Változatlan örömmel kivitelezem más szobrászok terveit. Sokszor előfordul, hogy a mű eredendő alkotója már nem tudta befejezni művét. Tisztelettel nyúlok a félig kész alkotáshoz és próbálom úgy elkészíteni, hogy az ne változtassa meg az alkotás eredeti mondanivalóját. Szakmai sikernek tartom a Veszprémvarsányi Kereszt újra faragását is.
-Visszatérve a 18 évvel ezelőtti íráshoz: a sok-sok megfaragott szobor után, nem zavar, ha az utókor számára névtelen maradsz?
-Egyáltalán nem zavar. Mert azokban az emberekben megmarad a nevem, akik számomra fontosak. Ez nekem tökéletesen elég. Ha valaki műveimet halálom után majd megnézi, és esetleg tetszik neki, ez is jó érzéssel tölt el. Ez is elég.
-Szobrásznak készültél?
-Eleinte rajzolni, meg festeni próbáltam. Egy Michelangelo-kötetet kaptam valakitől, innentől a szobrászat már kezdett jobban érdekelni. Amikor katona lettem, a kőszobrászatba is belekóstoltam, a követ is megismertem. Így lettem kőfaragó, majd kőszobrász. Plasztikai kísérleteim és tanulmányaim is voltak.
Nem szokványos történet, de nekem a sorkatonaság körülményei adták a lehetőséget, hogy felhőtlenül megvalósítsam elképzeléseimet. Életemnek talán legboldogabb időszaka volt, minden segítséget megkaptam, hogy dolgozni tudjak. Szabadon, minden kötöttség nélkül tudtam alkotni. Az a sűrített alkotói élet, amit ott tudtam vinni, később már nem adatott meg. Így kicsit a felé fordult tevékenységem, hogy a kollégák alkotásait kivitelezem kőbe.
-Mit hoztál otthonról, mit kaptál szüleidtől?
-Szüleim sokat segítettek azzal, hogy jókor ismertettek meg a Bibliával és a történelemmel is. Lelkészcsaládból származom, édesapám, nagyapám, dédnagyapám lelkészek voltak. Igazi hívő lelkek voltak és vagyunk mindnyájan. Természetesen ez az embert vezeti és befolyásolja az alkotás terén is. Ha dicséretet kaptam, mindig kimondtam magamban, mert úgy éreztem: Soli Deo gloria. (Egyedül Istené a dicsőség.)
-Milyen díjad van?
-Nincsen semmilyen díjam.
-Melocco Miklós a feleségével Rómában volt és a Vatikáni Múzeumból hoztak neked meglepetésként egy kópiát Raffaello Szent Péter a börtönben című művéről.
-Igen. Amikor megmutatták felfedeztem, hogy én vagyok ott Szent Péter képében. Teljesen az én portrém volt rajta. Ezért hozták, ami nagy meglepetés volt és nagy öröm.
-A Bethlen Gábor-szobrodhoz fűzött két szép történetet megosztanád az olvasókkal?
-Amikor Gyomaendrődön a Bethlen-szobromat avatták, ott voltak a testvériskola, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium tanárai, vezetői is. Nagyon megtetszett nekik a szobor. Felkerestek azzal a kéréssel, hogy szeretnének egy másolatot készíttetni róla. Elvállaltam és apróbb változtatással elkészítettem. Úgy döntöttem, hogy ajándékba adom a Kollégiumnak. Csupán az öntés költségeinek megtérítését fogadtam el. Az elkészült szobrot boldog örömmel vitték Nagyenyedre. Innen már nem követtem a szobor sorsát. Hallottam, hogy szép posztamens és felirat készült hozzá ott helyben. A történet folytatódott…Egy alkalommal a nővérem együtt utazott egy nagyenyedi tanárral. A tanár lelkesen mesélt a szoborról, és sajnálkozott, hogy nem tudják az alkotójának a nevét. A nővérem büszke mosollyal mondta, hogy „azt bizony az öcsém készítette”. Így tisztázódott a hiányzó adat a számukra.
Még egy kis adalék a szobor utóéletéhez. Ürömön volt munkánk, ahol erdélyi kőfaragók is dolgoztak. Az egyik közülük eldicsekedett, hogy posztamenseket is készít, többek között ő csinálta a nagyenyedi Bethlen-szobor lábazatát is a felirattal együtt. „Én meg a szobrot csináltam” - mondtam mosolyogva. Hát így találkozott évek múltán a két készítő.
-Amíg a történeteket mesélted, figyeltem az arcodat. Ahogy átszellemültél, abból láttam, hogy neked talán ezek a kedves, véletlen találkozások az élettől kapott díjaid.
A teljesség igénye nélkül vegyük számba műveidet, munkáidat, azokat is, amiben közreműködtél:
Ady Endre-, József Attila-, Arany János-, Kiss József-, Váci Mihály-mellszobor, Bartók-Kodály dombormű (kő, 1972 és 1980 között a Sarkadi Gimnázium kertje) Esze Tamás-, Damjanich János-mellszobor (kő, 1972, Szentes) Radnóti Miklós-mellszobor (kő, 1981, Sarkad, Kultúrház) Jaksa kétfigurás síremlék (kő, 1982, Szentes) Bethlen Gábor-mellszobor (bronz, 1991, Gyomaendrőd) Szent Imre (egész alakos, kő, Dány) Kossuth-mellszobor (kő, 1994, Salgótarján) Feszület (kő, 1996, Veszprémvarsány) Paracelsus (bronz, Tokaj) Illyés Antallal közösen készült alkotásotok a Budapest-Kelenföldi Szent Gellért templomban (2006 és 2008 között): Kalkuttai Szent Teréz, Pió atya, Szent Hedvig, Árpád-házi Boldog Jolán, Boldog Batthyány-Strattmann László, Kaszap István, Meszlényi Zoltán.
Számomra hihetetlen, hogy ennyi sok munka, ennyi szépség láttán még senkinek nem jutott eszébe, hogy valamilyen díjjal értékeljék tehetségedet. Remélem előbb vagy utóbb elismerik nagyszerű munkásságodat.
-Sokan szeretik a Szent Imre szobrodat, mely Dányban található.
-Én is szeretem ezt az alkotásomat, amelyet 30 évvel ezelőtt mintáztam meg. Egy szobrásznak minden szobra kedves, de az eltelt időt beszámítva újra így mintáznám meg Szent Imre alakját.
-Milyen terveid vannak, mit szeretnél még megalkotni a jövőben?
-Remélem, hogy nyugodt körülmények között, igazán szívből, nem nagyszabású, de belülről jövő alkotást sikerül még létrehozni.

Gréczi László