Dányi történet (harmadik rész)

A társadalmi mobilitás

Egyik legfontosabb ismérve, mondhatni dinamikája egy ember de inkább egy család életében az, hogy miként tud válaszolni a kor kihívására.
Ebből a szerepből az iskola, a tanulás, a tudás megszerzése, a képességek halmozása, készségek kialakítása, a gondolkodásnak a fejlődése, a személyiség alakulása kihagyhatatlan.
Minél differenciáltabb egy ember személyisége annál inkább tud alkalmazkodni (legalábbis "fejben") a körülményekhez és az életképessége, vitalitása nagyobb reményekre jogosít.

Ne gondoljuk viszont azt, hogy akár az iskola, akár az itt megszerzett tudás az egyedüli útja az ember helytállásának.

Példa erre a parasztember élete.
A föld művelése (agrikultúra), a mezőgazdaság szerteágazó követelménye sokrétűen képzett embert kívánt. (Ma lehet, egyes területen kiemelkedő tudása az embernek, de a sokrétűség a sokirányban való megfelelés gazdagon rétegzett személyiségvonásokat követelt inkább, mint ma.)
A mai tudás differenciáltabb, igen magas színvonalú, de inkább rutin mint minden percben megújuló.

A testvérek családjában, Vendel, János és András életében gyökeres változást okozott a nagycsalád felbomlása. Férjhez mentek a lányok, megnősültek a legények. Katonaság, háború, hadifogság és ezt követő idegen, nem csak hogy nem ismert, de az ember természeti lényétől is idegen eszmék, politikák, zavart okoztak a természethez (földhöz,éghez) közel álló családtagok életében.
Ez a zavart állapot oly mértékben okozott gondot az idősödő testvéreknek, hogy sok esetben testi jegyekben, elváltozásokban és betegségben láttatta meg magát.

A nehéz gyermekkort egy felívelő szakasz váltotta, anyagi gyarapodás mely szembetűnő volt a környezet számára is (pénzt hamisítanak -mondták a rosszindulatú kevesek), de inkább elismerés volt a jutalom mint elmarasztalás.

Akármennyire nehezítette is a második világháború utáni helyzet a falu életét, ebbe a nehéz helyzetbe a környezet által elismert és sokra tartott család birkózott a körülményekkel.
Másképp és másképp zajlott a három testvér családja és az újcsaládokon belül is differenciáltan viselkedtek a családtagok. Azt is mondhatnám, hogy önálló gondolkodással, egyéni módon.

Ez tükröződött a társadalmi elismertségben és az egyéni haladásban, életvitelben.

Lássuk, hogyan alakult ez az iskolai végzettségben.

Vendel alapiskolát végzett.
Gyermekei egy fiúgyermek és négy lány, sem jutottak túl az elemi iskola szintjén.
Az unokák közül öten általános iskolai végzettségűek, hárman szakiskoláig jutottak.
A dédunokák közül négyen érettségiztek, öten felsőfokú végzettséget szereztek.
Az ükunokák között két érettségizettet és tizenegy felsőfokú végzettségűt találunk.

János családjában a kezdet vagyis maga János, alapiskolát végzett.Ez hat elemi osztályt jelent (és ismétlő osztályokat is mindháromnál, mint annak bevezetését előbb láttuk)
A gyermekei közül három alapiskolánál nem jutott feljebb (egyikőjük már 8 általánost végzett), de a legidősebb fiú, felnőtt munkaköréhez és társadalmi rangjához alkalmazkodva, érettségi vizsgát is tett.
Az unokák közül csupán egy nem jutott túl az általános iskolán, de egy szakiskolai végzettségű lett, míg öten az érettségiig is eljutottak.
A dédunokák mindegyike túlment az általános iskolán, nyolcan érettségi vizsgát tettek, négyen pedig a felsőfokú képzést is megjárták.
A tizenkét ükunoka egyharmada vagyis négy érettségi vizsgáig jutott és nyolcan a felsőfokú diplomáig.

Andrásnak egy felnőtt kort is megélt gyermeke maradt. Alapiskolát végzett a szüleihez hasonlóan.
Két unokája született, mindkettő felsőfokú végzettségre tett szert, az öt dédunoka közül mind felsőfokú végzettségű.

Látjuk a differenciált haladást.

A kor sajátossága volt, hogy munka mellett lehetett tovább tanulni, érettségiig is eljutni. Ezzel a lehetőséggel az unokák közül többen éltek, lévén ez a magyar történelemnek a második világháborút követő a paraszti magángazdaságot felváltó szövetkezeti szakasza. Durván az 1970-es évekre tehető időszak.

Összefoglalva az iskolán alapuló mobilitást, azt mondhatjuk, hogy az apák (Vendel, János, András) csupán alapiskolát végeztek, a gyermekeik 91 %-a szintén nem jutott túl ezen, az egy fő (9%) kivételével aki érettségi vizsgát is tett.
Az unokák 30%-a középiskolai végzettségű, 11 % felsőfokon tanult.
A dédunokák 40 %-a érettségizett, 60 % felsőfokú iskolai végzettségű.
Az ükunokák 25 % középfokú, 75 % felsőfokú végzettségű, vagy éppen most jár egyetemre, főiskolára.

Lássuk a "népesség" alakulását a három testvér tegnapi és mai utódait az élet tükrében.

A kezdetek Vendel, János és András. Mindhárman halottak már, a hatvanadik életévet alig haladták haláluk évében.
Meghaltak a gyermekeik is, a legfiatalabb ha élne. János egyik fia ma 93 éves lenne. A többi már száz felett.
Az unokák közül is meghalt 13, csupán hat élő unokája van a három embernek.
Az ükunokák élnek, (36-an) de a dédunokák között is két halott van a 27 élő mellett.

A szülők is, gyermekeik is (Vendel, János és András) Dányban születtek, itt is éltek és haltak.
Az utódok közül a trend, hogy kevesebben élnek Dányban, dédszüleik és ükszüleik lakhelyén mint akik a községen kívül élnek.

Kilenc dédunoka él Dányban, 18 a falun túli helységek valamelyikében, 13 ükunoka Dányban él, 37 nem itt, a szépunokák még "rosszabb" statisztikát mutatnak, közülük csak egy él Dányban összesen tizennégyen vannak (ami persze napról-napra növekedhet).

Amíg az unokák közül csupán egy választott párt magának a házasságban a falun kívülről,, addig a déd- és ük-unokák esetében ez megfordult, köszönhető annak is, hogy a szülők elköltöztek a faluból. Az ükunokák az 1980-as években, a dédunokák az 1960-as évek második felétől születtek. Ez az időszak már a faluból való elköltözés ideje is, míg az 1940 és 1957 között született unokák jobbára helyben maradtak (házastársat is (többségében) ezért választottak helyből.

Vendel születésétől eltelt a mai napig 133 év.
Mindhárman dányiak voltak azok is maradtak.
Az unokáik úgyszintén.
A "szülőfalu" fogalma az utódok tekintetében egyre inkább szűkült, a tér szélesedett, egészen a tengeren túlig vezet.

A három embernek, a vezetéknevüket viselendő már csak két utóda él, egy fiú testvérpár akik ezt a nevet továbbadhatják, itt helyben. Dányon kívül is csak egy fiatalemebr él aki úgy viselheti a vezetéknevet, hogy azt tovább is adhatja gyermekének. Természetesen leányutódok nagyobb számban élnek a községben, akik a három "ős" szellemét tovább örökítik, így az nem szűnik meg Dányban sem. Mint ahogyan a világ bármely részén élve, visszavezetve származásukat e három ember életére, nyomot hagynak a világban, mert bár osztódik az örökletes anyag, de nem szűnik meg.

Talán még a halál után sem szűnik meg, mert Isten nem csak e földre teremtette az embert, hanem örök életre.