Dányi történet (második rész)

A három testvér legidősebb tagja Vendel 1890-ben született. János 1893-ban, András pedig 1898-ban.

A legkisebb, András édesapját talán nem ismerhette, emlékképe nem volt róla.
Vendel vette át az apa szerepét mint legidősebb testvér és ez a dominancia, míg együtt éltek végig megmaradt.

Élték életüket gyermekként és fiatal felnőttként egy olyan korban amikor az osztrákokkal történő 1871-es kiegyezés nyomán békeidő volt hosszú éveken át. A helyi politikai élet nem volt mozgalmas, a képviselő választása pedig korlátozott szavazati jogon bonyolódott és ha volt is némi zavargás ezen idő alatt -mert volt- az csak kisebb zivatarnak minősült, frissítő zápornak a vihar árnyéka sem vetődött a községre.

Az 1868-ban épült iskola, évszázadokig az első olyan épület volt a községben mely kifejezetten a tanulás-tanítás szolgálatában állt. Három pesagógus a többszáz gyermekkel, sok jó eredménnyel nem kecsegtetett, társadalmi felemelkedéssel pedig egyáltalán.

Az iskola Hirschl Salamon telkén épült 1885-től, 100 ezer téglát égettek a falak felhúzására és méretes fákat biztosítottak a tetőszerkezet ácsolásához, ami oly sikeres volt, hogy az épület ma is áll,, öreg iskolaként a dányiak tudatában.

Ebben az iskolában tanult a három testvér, hat évfolyamon át majd ezt követő un. ismétlőben amelyet Mihályik Ignác plébános javaslatára indítottak 1874-ben. Az iskola az állam fennhatósága alatt volt, mert két évre az ismétlő iskola indítását követően megszünt az egyházi felügyelete.

Legandába illő jó pap volt Ignác atya, egészen 1908-ig szolgált Dányban.
1908-tól Rovnyán dr volt a plébános egészen 1918-ig ami azért érdemel említést mert az ő munkájuk nagyban befolyásolta a három testvér vallási és lelki életét egészen a halálukig tartóan. Szilárd meggyőződésű katolikus hívei voltak az egyházközségnek melyen kívül megjegyzendő, hogy különösen Jánosra gyakoroltak nagy hatást Mihályik és Rovnyán plébánosok.
János volt a fogékonyabb a hitélet területén olyannyira, hogy a latin nyelven tartott misék szövegét (nem csak a ministráns szolgálatába tartozó, a szentmise válaszaiban megnyilvánuló szöveget, de más szertársi körülmények közötti latinul mondott imát (pl a halotti búcsúztatás alkalmával) kitűnően elsajátította.

Az iskola is nevelte irányította a három gyermeket, melyre azért volt különösen szükség, mert az apa nélkül felnőtt gyermekek igazodási pontja könnyen válik szétszórttá (gyökértelenné) és sőt értékrendszerükbe is sérül az uralkodó értékek rovására.

Az iskolában tanító kántortanító, igazgató Mattyasovszky Alajos 1880-tól, 1922-ig állt szolgálatban. Ez a család Dány község életére különösen nagy hatással volt, ami jótékony szellemet eredményezett. Mattyasovszky Alajos testvérbátyja János is az iskola tanítója volt 1915-ig, 61 éves korában bekövetkezett haláláig.

Vendel korán családfővé vált, ez nagy felelősséget jelentett a számára, melyet édesapja testvérei és unokatestvérei segítségével példásan teljesített be.

Mivel a termőföld mennyisége a községünkben jóval alatta maradt az igényeknek, sok családot arra kényszerített, hogy a családi bevételt más forrásból mint a mezőgazdaság, növelje.

Így a rokonok példájára a földművelés mellett állatkereskedéssel is foglalkoztak.
Ezt a "szakmát" már gyakorolni kezdte öreg András is (a három testvér nagyapja) amikor az igen szűkös 1860-as években gabonáért Debrecenbe ment.
(A család történelmi "lépésváltása" hasonlított a bibliai Jákob esetére, amikor az éhenhalástól gabonáért küldte fiait Egyiptomba)

Egy véletlen vásár indította el a baromfikereskedésbe a családot. Így volt ezzel sok helyi gazda is.

(Egy népi rigmus keletkezett ebből az időből: "Ezernyolcszázhatvanhárom töméntelen sok a károm, Kenyér nélkül a családom, Mező nélkül a jószágom".

Így folyt az élet egészen 1940-ig, a második világháború második évéig amikor a háborús eszkaláció bekövetkezett.

A családban ekkorra már kilenc gyermek született. Öt fiú és négy lány.
A nagycsalád 16 főből állt.
A családfő Vendel volt.
A gazdasszony Vendel felesége, Ágnes.

Vendel és Ágnes tudta és beleegyezése nélkül nem történhetett semmi, mely a család életére is kihatott volna.

Jól látszik a megszólításból, ki, kit hogyan nevez a hierarchia melyet a legapróbb részletekig be kellett tartani.
Vendelt testvéreinek feleségeik "öregbikuramnak" (azaz öregebbik uramnak) szólították, feleségét, Ágnest, "asszonyom"-nak.

Ágnesnek, a férj (urának) testvérei "kisebbikuram" volt.
A feleségek a férjeiket magázták, "kend"-nek szólították. (Palócosan: kee volt a kend, azaz hosszan elnyújtott "e" hanggal mondták ki.
A fiatalabb testvér magázta az idősebbet, szintén a kend megszólítást alkalmazva. A gyermekeknek a feleségek "ángyi" volt, a gazdasszony mindenkinek ángyimama.

Nagyon jól prosperált anyagilag a gazdaság, ez a legalább két lábon állás, amikor a földművelés mellett állatkereskedéssel is foglalkoztak. Szegény éra volt a falu számára a két világháború közötti évek, de szerencsés esetben (pl Vendel családjában) amikor életerős fiatalok segíteni tudták a gazdálkodás menetét, igen sikeres.

Földeket vásároltak, állatállomány számos (azaz nagytestű állatok) állatból kielégítő, fejős tehenek, fiatal borjak, legalább négy igás ló a növendékek mellett, sertések, juhok többesszámban és egy nagyon szigorú, egy központú irányítás, a kiadások minimalizálása azt jelentette, hogy az életképes és gyarapodó gazdaság mellett egy nagyon szűk résbe szorított életszínvonal alakul ki, és állandósult, merevedett konglomerátummá.

Az életstílus és az értékrend szigorú volt, nem csak követendő de követett is, nem megújuló hanem az előzőt másoló.

Miként változott ez meg, lesz a témája a harmadik résznek.