Emlékezés és megemlékezés

A magyar embereknek, akik a Kárpát medencében élnek, három világuk van.

Az egyik társadalmi,politikai kultúrális világ és ez Európához köt bennünket.
A másik világunk a gazdasági-kereskedelmi- tudományos területen megélt életünk. Ez globális világ, kiterjed szinte a földkerekség határáig.
A harmadik világunk a kereszténységünkben megélt világ amely részben európai részben azon kívüli területeket ölel fel, földi központja Róma, közelebbről szólva Vatikánvároshoz és ennek legfőbb földi méltósága és égi küldötte a mindenkori pápa.

Ez a mi mozgásterünk a 21-ik században és lesz is még sokáig, ki tudja meddig.

A zavart bennünk az okozza, vagyis a gondolkodási diszkrepanciát, amikor a mozgásterünket áthelyezzük abba a szférába amelyikhez szervesen nem tartozik.
Szervesen vagyis természetes módon kialakult életterünk az államalapítás kezdete és Szent István uralkodása valamint ezt követő történelmi időszak, és ennek helye a Kárpát medence.

Ünnepeinket, megemlékezéseinket, de egész életünket és annak szemléletét e három szférához és tevékenységi területhez kell kötnünk.
Különben összezavarodunk.

Ennek jegyében telt a dányiak ünneplése a legutóbbi napokban is.

Tegnap, vagyis november 4-én délelőtt 11 órakor tartotta a Gödöllői Teleki Alapítvány szokásos megemlékezését Teleki Pál szobránál.
Teleki emlékét idéző szobor egy oszlopon álló bronz mellszobor amelynek talapzatára -többek között- Teleki grófra utaló mondás van írva és ennek tartalma a magyar becsületre, helytállásra, igazságmondásra vonatkozik ami egyébként a magyar embernek tulajdonsága is, -legalábbis azoknak akik nem vétik el a történelem menetoszlopában a lépést.

Jenei dr, az egyesület elnöke mondta is az ünneplőkre célozva, hogy a váratlanul szétaradó napsugarak az ég mosolya (ahogyan ő mondta Isten mosolyog ránk) annak örvendvén, hogy ezt az igaz magyart, valamikori miniszterelnökünket méltó tisztelet övezi ma is a gödöllőiek hálás emlékezetében amelyet az egyesület testesít meg jelen pillanatba. (Mi magunkat is ide soroljuk, mert tagjai vagyunk a Teleki Egyesületnek.

Szép versek utaltak az ünnep jelentőségére, népi énekek és a Petőfi évforduló kapcsán egy verset is elmondott a Premontrei Gimnázium egyik tanulója. (Az ünnepi műsort ők adták).

Balogh Piusz premontrei apát szólt Teleki széleskörű tevékenységéről, többek között a cserkészethez való viszonyáról és a Premontrei Rend-hez fűződő kapcsolatáról.
A beszéde végén az apát úr a Zsoltárokból idézett, a 23-ik Zsoltár szavait, mely Dávid királynak hálaadása Isten gondviseléséért.

Mi (dányiak) is részt vettünk az ünnepségen.
Sőt ezt megelőzően felkerestük a Máriabesnyői temetőben a volt miniszterelnök sírját. Tanulságos volt, már a körülmények miatt is, mely napjaink világába vezet bennünket.
Beszédes tapasztalatok!

A sír környékét eddig nem látott mértékben alakította át Gödöllő Város Önkormányzata azzal, hogy a szép és ízléses térkövezés közepén egy haranglábat is emelt, haranggal természetesen, modern kivitelben mindezt. Több tízmillió forintot költött erre az önkormányzat.
A sír, mely Teleki miniszterelnök földi maradványait fedi szintén megszépült, tartalmasabb lett és beszédesebb a látogatóknak. Ez az ÖRI érdeme. (Örökségvédelmi Intézet)
A derűs munkára csak az borított kisebb borút, hogy az átadására nem mehettünk el mert ezt "titokban" végezte az állami szerv, (ÖRI) de az önkormányzat sem tudott róla.
Nem ezt érdemli Teleki emléke! Sem a Teleki Egyesület, mely talán egyedüliként az országban őrzi a volt miniszterelnök emlékét a rendszerváltás óta ilyen színvonalasan, széleskörűen és bensőséges körülmények között.

A délelőtt szépen, gazdagon telt el, úgy ahogyan illő és érdemes.

Délután a mi szervezetünk, a Sebestyén Alapítvány rótta le tiszteletét Szent Margit szobránál és Sebestyén emlékművénél.

A mi emlékezésünk a holtakra vonatkozó tiszteletből állt, mindazoknak szólt akik ebben a községben éltek és haltak.
A megemlékezésünk gyertyáit az éjszakai eső talán eloltotta, de a szívünkben égő lángot az utóbbi napok eseményei inkább éltették, bensőnket melegítették a zord világ tapasztalt üzeneteit mérsékelték.
A gödöllői élmények, de a dányi események is ellensúlyozták november 4-nek, a magyar forradalom és szabadságharc 1956-os elfojtásának keserű tapasztalatát, rossz emlékét.

Ezen a napon, 1956 november 4-én halt meg a forradalom végérvényesen ami a fegyveres eseményeket illeti.

Fel kell tenni a kérdést magunkban -ha másképpen nem lehet- vajon a magyar legjobb, a jövőnket jelentő lehetőségeket nem rontotta-e el a mi belső széthúzásunk, magyar-magyar ellentéteink és egymással szembeni harcaink legalább olyan (vagy még nagyobb) mértékben mint ahogyan azt az ellenünk szövetkezők és bennünket támadók tették.
A "hányszor támadt tenfiad szép hazám kebledre" költői felkiáltásra milyen választ tudunk és tudtunk adni, szemlesütve vagy nyílt tekintettel a másik szemébe nézni.

Teleki gróf önkezével vetett véget életének, mert nem tudta elviselni nemzetének gyalázatát, mely az adott szó megszegésében öltött testet.
Hisznek-e ma az adott szónak? Hitszegők leszünk a mások szemében, a pragmatizmus gyökértelen és sokszor csak állati életösztöntől vezérelt döntései élnek-e még mindig bennünk, vagy a számítás, az önzés csalárd reményei a hazafiasság, hazafiúi hűség helyett, akár életünk felajánlása a templomi áldozat mintájára, -ez a kérdés nevünk megmaradására és nemzetünk történelmi léptékű elfogadására.

Te kit választanál -állít döntés elé most mindannyiunkat István király a magyar dalművében, István a király-ban.

Kit választanál?
Teleki magyarságban élt majd hősiesen meghalt életeszményét, halottaink megszentelt emlékét, töredezett életünk cserepeit vagy a pillanat előnyét és gyötört gyönyöreit egy bizonytalan és ásatag, talán álnok is, idegen jövő oltárát mindezek helyett.

Ha válaszoltál a kérdésre, válaszod erősítsd tetteiddel.
Kis lépésekkel.
Elsőként talán a legegyszerűbbel de a legkifejezőbbel: tanulj meg ünnepelni.
Aztán gyakorold a hazafiság és az áldozatvállalás erényeit.
Szállj szembe a rosszal, az álságossal, a hazuggal és a hamissal.
Teremts magad körül rendet és vond be e rendbe a környezetedet.

Légy tettrekész a hazáért, nemzetedért, hitedért. Az ünnepért. A méltó ünneplésért.
Légy büszke magyar, mondj dicsőséget a hősöknek, elődeidnek, hálát a hazának, nyilváníts naponta megértést és szeretetet a környezetednek, ne hagyd magad elcsábítani sem a hamis eszmék által, sem az üres igéreteknek ne ülj fel, ne fogadj el üveggolyót ha igazgyöngyökre fáj a szíved.

Teleki gróf fejfáján négy liliom utal az ő cserkész voltára. Cserkészliliomok.

A liliom a tisztaság, az őszinteség, a remény és az igazság virága.

Ültess a kertedbe sok-sok liliomot. Ápold, öntözd, óvd meg a hidegtől, a perzselő naptól.

Legyenek a liliomok a szíved legtisztább vágyai.

Aztán oszd szét őket a világba, a négy égtáj felé, érje ez körül a földet.!