"Aztán fölengedjük"....

Dányban a lakosság összlélekszámát illetően jelentős számú cigány ember él.(Valamikor, régen, amikor még ennél jóval kevesebben voltak, az iskolában is csupán néhányszor tíz ember, hallgathattam a kollégáimat amint egy-egy értekezleten, körzeti-területi összejöveteleken a dányi cigányok létszámát firtatták. Én ezekre a megjegyzésekre csak annyit mondtam mindig -olvastam ezt valahol, talán egy irodalmi műben- a cigányok ott telepednek le ahol JÓ EMBEREK élnek.)

Ritka jelenség még ma is, hogy napszálltakor az utcájukat elhagyva a település bármelyik pontján megjelenjenek. Az alkony hazaszólítja őket bárhol is vannak, olyannyira, hogy otthon is tartja és a szűkebb lakhelyeiket, házukat, szomszédokat, az utcát el nem hagyják.

Ezt a ritka jelenséget, vagyis a teleptől távolabb lévő utcákban való megjelenést meglepetéssel tapasztaltam talán a múlt hét pénteki napjának már erősen sötétedő, de még csak szürkét vonó délutánján.

Mentem hazafelé a Zöld utcában, autóval. Mint egy nagy folt jelentkezett előttem az embertömeg. Csak nők voltak, kizárólag csak nők. Szépen felöltözve, a tarka szoknya már náluk is a láda fiában van, és egymással beszélgetve haladtak előttem.

Hová-hová asszonynépség? -szólítottam meg a csoport szélén haladó nőket.
Nem álltak meg, így én is csak igen lassúra fogtam az autó menetét, lépésbe mentünk, de a beszélgetésünket nem zavarta.

A temető felé mentek. Sőt a temetőbe, ami hihetetlen volt számomra, tudva-ismerve a temetővel, halottal kapcsolatos távolságtartásukat.

Elmondták, hogy egy éve annak, meghalt egyik fiatal cigányasszony, vagy lány nem firtattam, és ennek az egy évnek a lezárására mennek a nyughelyére.

És mit csináltok ott? Beszélgetünk, mondták aztán énekelünk és ezt követően Fölengedjük.
Oda föl -néztem az ég felé. Azt mondták, oda.

És a férfiak? Hol vannak az uraitok? Azok már délelőtt fölengedték, mondták.

Nem ismerem a cigány folklórt, nem is tudok erre magyarázatot keresni. De nem is fontos.

Inkább azt jegyzem meg, hogy ez a szokásuk valószínűleg nem most keletkezett. Ősi szokás ez, rituálé ami beleillik egy természeti nép hiedelmébe, halotti szokásaiba.

Nem volt az arcuk megrendült. Nem ült ki rajta a félelem. Sem a sajnálat, sem a vágyakozás.
Olyan emberi sajátosság él bennük is, mint mindenki másban él, az egy esztendei gyász után.

Van-e cigány kultúra? Van-e cigány irodalmi nyelv? A cigánynépesség miféle csoportja a magyar nemzetnek?
Miként kezeljük és kezeltük ezt a szegény sorsú népet? Mi alapján itéljük meg őket, ilyennek vagy olyannak. Él-e bennünk az emberi szolidaritás, hogy ne mondjam a keresztény elfogadás.

Én amikor az iskolában tanítottam, igazgattam az intézményt, több alkalommal megpróbáltam a tudományosság elvének a felhasználásával megismerni őket. Elsősorban a gyermekkorosztályt, de magát a dányi cigánynépességet is.

Most nem írom le a tapasztalataimat mert arra nincs itt hely.

Hogy szerencsétlen csoportnak tartom az nem valami lesajnálása, főleg leértékelése ennek a népességnek hanem az, hogy igazán, ki felemelte volna őket, vagy ennek szándékát mutatta volna, nem volt az életükben.
A cigányvezetők is elfordulnak a tömegtől.
A politikai cigányvezetők az ő testükön kívánnak feljebb jutni úgy, hogy szállítják a szavazatokat az uralkodó osztálynak.
A cigányvezetők ellopják sok esetben (ritkán nem) a pénzt, mit a képzésükre fordíthatnának.
A rendszerváltás az ő helyzetükön rontott a legtöbbet.

A kisebbségi sor egyébként egy sajátos szubkultúrát termel a többséggel szemben. Ez sokszor deviáns is lehet. Anómikus, normaszegő. De ezt nem ők találták ki, legfeljebb náluk erősebb mint a többségi népességnél, de nem kizárólagos.

Én a helyi cigányok integrálására (asszimilációjára, nem mindegy, integrálunk vagy asszimilálunk) a helyi sajátságok és erők figyelembe vételével nagyobb odafigyelést várnék.

Új eszközök alkalmazását az oktatásban, a nevelésben, a társadalmi és kultúrális normák elsajátításában.

A temetőbe igyekvő, a "felengedést" végző (hívő) embereket -ha etnikai sajátságaikat nem nézem- én a magyar társadalomba való beleillőként láttam, mert csupán olyan természetes emberi vonásokat és csoportmagatartást tanúsítottak mint bármelyik közösségünk tenne hasonló esetben.

A kulturális viszonyulásuk egyik formája a sajátos hitéletük. A "felengedés" valójában ősi (népi) magatartás. Én is hallottam már az "elengedés" kifejezést haldokló ember mellett.

Sőt az elengedés egy pszichés magatartás, amelyik arra vonatkozik hogy a hozzánk közel álló embert már önálló életre, vagy önálló létre alkalmasnak találjuk. Így van ez szülő-gyermek kapcsolatban is és ha nem kezeljük ezt tapintatosan, megengedően, de kellő szigorral, akkor a nevelési elvekben és gyakorlatban vétünk.

Ha keressük a tartalékokat a nemzetgazdaságnak akár a munkaerő tekintetében is megjelenő hiányát eltüntetni, akkor a cigányság felé kell fordulnunk.

Az ő képességeik, tudásuk, emberi és társadalmi magatartásuk nevelése, növelése, formálása alapvető feladatunk.

Kell-e ezt magyarázni?