Dr Fülöp Lászlóra emlékezve

Dr Fülöp László gyergyócsomafalvi lakos volt. Néhány nappal ezelőtt meghalt.

Ki volt ő az én szememben? Mint mindenkinek Dányon, ő volt "fülöplaci".

Nem is személy, inkább fogalom. Nem is fogalom, de egyenesen jelenség.

Dr Fülöp László református lelkész gyermeke volt. Édesapja Erdőszentgyörgyön szolgált amikor ő még gyermek volt.

Aztán felnőve, egyetemista lett, orvosi egyetemre járt.
Gyergyócsomafalvára került, fogorvosi végzettségének megfelelően a szakmában dolgozott.

Székelyek között székely lett, a legemlékezetesebb formából. Nála nagyobb székely nem volt sem Csomafalván, sem a Székelyföldön. Lélekben.
És jobb magyar sem. Erdélyben sem, az "anyaországban" sem.

Széleskörű műveltség jellemezte. A magyar történelem, Erdély múltja, a politika tudománya, a művészettörténetben való jártassága, az irodalmi műveltsége, emberi magatartása, felülmúlhatatlanul a legemlékezetesebb emberek közé sorolta és tekintélyét mindenki előtt megteremtette.

Fülöp doktor nagy mesélő volt. Mint Benedek Elek. Igazmeséinek tárgya a csomafalvi ember volt, az ő története, az ő élete, sorsa, ballépései, erényei, mind együttvéve.
Élő adomatár, a társaság központja. Kiválóan énekelt, a társaság központi alakja.

Krúdy Gyulás ember, az Álom hasonmása, szolíd, megállapodott mesterember, aki a szakmájának élve, azt sohasem hagyta el. Sem testében sem lelkében.

Citoyen, francia műveltséggel és magyar polgár eszméjében, ideológiájában. Protestáns keresztény, aki minden keresztény ember hittársa. Katolikusok között katolikus, protestánsok között Kálvinista, de egy hívő lélekkel és az Istenre való figyeléssel. Nem eltántorítható és nem megvehető.

Fülöp Laci két típusú ember szeretett az egyik az a típus, aki Csomafalvára emlékezteti, a másik az a típus amelyik Dányra.

Nem túlzás, rajongott Dányért.

Különösen jó barátságot ápolt a képviselőtetületi tagokkal, azokon túl pedig talán a legbensőségesebbet Gódor Lalóval. Laló házában otthon volt. Éppen úgy minta Maros mentén apósának széles telkű házában.

Fülöp Lacival sok, vagy talán minden dologban egyetértettünk. A két község kapcsolatában is.
Több volt az szemléletünk szerint mint hivatalos kapcsolat. Emberi volt. Családi volt, Pedagógus a pedagógussal, vállalkozó a vállalkozóval, az élet az élettel. Nem formával és jelképpel épül hanem szívvel. Befogadással. Elfogadással. Áldozattal. Birtok- és lélekegyesüléssel. Nem is asztal mellett kötik ezt a barátságot hanem a szívekben. Nem papíron rögzítik hanem kézfogásban, nem gesztusokon nyugszik hanem a vágyban és várakozásban.

Fülöp Lacit egyszer láttam elérzékenyülni. Egyszer láttam könnyeivel küszködni, befelé sírni. Akkor, amikor elutasította az "anyaország" szívébe kéretőző fiát. Az állampolgárság iránti igényét benyújtó Erdélyt.

Laci Csomafalva polgármestere is volt néhány évig. Az ő szívében nem vezetői vágy élt hanem lírai szolgálat.

Dány község díszpolgára volt. Személyében egy székely - magyar kapcsolatot kötött ösze a cím, melyet ő viselt ugyan, de véreivel megosztott. Magyarokkal, székelyekkel és mindenkivel, aki könnyek között kéri Istent, áldja meg a magyart, mint azt Kölcsey Ferenc kéri és maroknyi székelyként tud ezerfelé törni, hogy újra élhessen.

Laci már találkozott Lalóval ismét, szívbéli barátjával és együtt kérik az Isten közelében a két községre, Dányra és yergyócsomafalvára valamint a kép népre, a magyarra és a székelyre az Ő áldását.

Laci őrizze földi emlékedet egy Maros menti kis temető és őrizzük mi is, ameddig tudjuk.

Reqiescat in pace!