Ha félreértik, félre is magyarázzák

Még sohasem írtam a dányi falunapról. Most sem fogok.

Annak egyik pontjáról viszont igen.

A facebookon olvastam, hogy a falunap keretében, a Dányi Sebestyén Alapítvány (Sebestyén népfőiskola) által, a Szent Imre Ifjúsági ház falára elhelyezett emléktábla az iskolai oktatás 350 éves múltjáról szólóan -valahogy így- csak a jobboldali értelmezés szerint lehet kifejezője a sikeres múltnak. (egyébként -mint az írás leszögezi- méltó helyét érte el a mai iskola annak ahol van".

A sikeres 350 évről szó sincs. Sem az emléktáblán sem az az ünnepségen elhangzott beszédben.

Amiről viszont szól az emléktábla elhelyezése, hogy Dányban 350 évvel ezelőtt kezdődött meg az iskolai oktatás.
Sikerről, sikertelenségről nem szól az emléktábla.

Szól viszont egy történelmi környezetről, elsősorban -sőt csakis- a 17-ik századról, hogy amíg a Felvidéken, Szenc nevű kicsi faluban megszületett egy jeles irodalmár, (Molnár Albert) addig a kor jellemzőjeként, Erdélyben Misztótfaluban meglátta a napvilágot Kis Miklós.

Mindkét nevet a Zsoltárok lefordításával és ennek (valamint az "Aranyos Biblia")
kinyomtatásával hoztam összefüggésben és nem másért, mint azért, hogy a világhírű tett mellett szóba hozzam egy nem világhírű, de Dányban a világra látást elősegítő eseményt, az iskolai oktatás bevezetését egy fából készült templomban, 1673 évvel az Úr születése után.

Ez sikertörténet lenne? Lehet éppen az is!

A dányi iskolai oktatás viszont arról is szól, -és ez nem a siker kifejezője- hogy mind a bevezetését, mind a sorsát illetően az évek teltével nem kísérte támogatás abban a mértékben, mint ahogyan ezt megérdemelte volna.

Erről viszont szólt a megemlékezés!! Őszintén, ahogyan ez illik ott ahol az igazságot keressük.

Tudniillik, az oktatás (tanítás) történelmi környezete éppen alkalmatlan volt ahhoz, hogy a három részre szakadt ország középső harmadában élő dányiak, akik a török elnyomás igáját nyögték a szellem napvilágának sugaraira vágyakoztak volna.
Viszont -és ez is fontos- hogy valószínűleg a községünkben megjelenő jezsuita rend tagjai, prófétikus erővel bírva, meggyőzhették a helyieket a gyermekek iskolázásának fontosságáról.

A másik mozzanat -ami éppen a sikertörténet cáfolata, hogy nem propagandisztikus céllal történt az emléktábla elhelyzése-, a 350 esztendős múltnak csak az utolsó 150 évében történt iskolaépítés.

Ha valaki ismeri a magyar neveléstörténet múltját és ismeri -ha felszínesen is a dányi iskolatörténetet- akkor kláthatja, hogy az iskolai oktatás milyen körülmények között zajlott.

Az a tény, hogy 1673-ban Dányban iskolai célokat is szolgáló templom épült, és ebben az iskolamester egyben gyermekek tanítását is végezte, a dányi ember nyitottságának is jelképe lehet egyben.

A kötelező iskolai oktatás ideje még nagyon távol volt ekkor. Pedagógiai szükségességét is csak majdnem 100 év múlva "firtatták". A magyarországi bevezetését pedig még későbbre tehetjük, mégpedig az Br Eötvös féle népiskolai törvény megszületésére, 1868-ra.

A dányi iskolai oktatás története hordoz pozitív és negatív példákat egyaránt.

Ha valaki részt vett a tábla felszentelésére szolgáló ünnepségen (a falunapok keretén belül), akkor egy nagyon különleges, a falunapoktól lényegében különböző eseménynek lehetett szemtanúja. Viszont falunapi program volt, annak inkább a tanulság és dányi vonatkozása miatt.

A célunk semmiféleképpen nem lehetett oktalan dicséret, sőt magunkat előtérbe helyező esemény.
Nem is lehetett un jobboldali (vagy baloldali), mert bár a történelem objektív valóság, annak megítélése és szemléletének kiválasztása emberi cselekmény, így valóban szubjektív elemeket is hordoz. Ebben az esetben kétségkívül fennáll az ideológiai látásmód.

A tanulságunk az, hogy a múlt igazságos bemutatása hordozzon nevelő, embertformáló, magatartást szabályozó elemeket.

E sokrétű feladatot úgy gondolom teljesítette a mi kis "performanszunk" mert valóban falunkat érintő eseményről szóltunk.

Minden megemlékezésnek van feladatot meghatározó, jövőbeni cselekményeket felvillantó és azok szükségességét kifejező mozzanata.

Ilyen volt a mi megemlékezésünk is.

A jövőbeni feladatot pedig úgy jelölte ki, hogy az szerves folytatása legyen az eseménynek és többet adjon annál mint amit abban a percben látunk.

És ez a feladat a temetőnkben nyugvó tanítók, tanárok, iskolamesterek, kántorok és papok síremlékének gondozása.

Kezdjük Mattyasovszky Alajos síremlékével.
Aztán majd még eggyel, még eggyel, mindaddig amíg elhanyagolt sír a nyugvóhelye azoknak akik szolgálatot végeztek községünkben és a dányi temetőt választották nyughelyül.

Teremtsük meg ennek a pénzügyi fedezetét! Formáját és cselekvési tervét.