Széles országúton.....

Széles az út, sokan elférünk rajta -mondta a kommunista hatalomátvétel előtt az egyik pártvezető -megnyugtatva a szociáldemokratákat, nem lesz erőszakos pártegyesítés a kommunistákkal.

Aztán lett. Felmorzsolódott a baloldal 1948-ban és azóta sem tudott hazánkban lábrakapni. Egyesek örülnek ennek, mások bánkódnak ezen.

Szegeden az egyik szemináriumon -ez a tudományos szocializmus?! nevű tantárgy un. gyakorlati foglalkozása lett volna és egy -mondhatom- derék ember vezette adjunktusi minőségben, elmondta, hogy ő, mint elv- és párthű kisgazda ma már soh'sem bánja annak az eszmének a tovatűnését, mely a pártot (kisgazdákat) jellemezte, mert tudja,- szegezte nekem a választ, hiszen én firtattam ott valamit, "a zsalugáteres, zöld színűre festett ház ablaka, muskátlival, az istállóban két vagy három jó ló, három vagy négy tehén, nekem is a boldogságot jelentette volna 20 - 30 hold földdel, (kisgazda koromban), de most már (1966-ban) én sem bánom, a pártom eltűnését. (Kisgazdapárt sincs, kisgazda sincs (csak mezőgazdasági vállalkozó ami nem ugyanaz.

És eltűnt Szakasics et pártja is, (a családjának egyik tagja neves magyar politikus) bármennyire széles az út a pártok részére ahhoz, hogy politikai koalícióra lépjenek.

Koalíciós kormányzás csak demokráciában van. Diktatúrában, féldiktatúrában nincs.

A családom egyik tagja mint fiatal cserkész néhány napja jött haza Dél-Koreából, mert ott volt a cserkészeti világtalálkozón, több száz magyar fiatallal. (Mint nálunk a Jamboree (e. dzsembori) 1938-ban aminek a fővédnöke Teleki Pál volt, a miniszterelnök saját maga.

Dél-Korea után irány Anglia egy fél évre, mint 10-ik osztályos gimnazista.

A másik unokánkért Francia országban teljesítendő két hetes jótékonysági munkája miatt aggódunk, ő majd talán Hollandiába megy. Vagy még messzebbre ezt követően. A széles országúton.

Nem ártott meg nekem a meleg, hogy ezeket a látszólag össze nem tartozó dolgokat firtatom. Csak azt akartam érzékeltetni -amit minden nyitott szemmel járó ember lát-, hogy Európa és a világ országútjai még a nekünk legféltettebb hozzánktartozónak is "nyitva áll".

De vannak igazi kemény dolgok is a kontaminációra. (Keveredésre)

IV Béla királyunk a Muhi csata előtt, nagy gondban volt a közeledő tatár (mongol) hadak miatt. Mint kitűnt, ez nem is volt alaptalan aggódás.
Ki segít nekünk? -tette fel a kérdést bizonyára magának, hogy megvédjük országunkat, népünket.

Ha már a leginkább szövetségesnek látszó erők fülük botját sem fordítják kérésünkre -gondolta IV Béla királyunk, akkor nézzünk szét a környékünkön, mi a kínálat.

Jöttek keleti épek, zavarták őket a tatárok maguk előtt.

Harcias nép hírében álltak a kunok. És azok is voltak. Bátor, a fegyvert jól forgató katonák.

Gyertek hozzánk -így mondhatta (vagy másképpen) Béla király és álljunk együtt ellen a tatár hordának.

Bejöttek, letelepedtek, megkeresztelkedtek ahogyan ezt Béla királyunk követelte tőlük, aztán kimentek. -Ennyi az egész.

Tudniillik!

A szegény magyar nép - megölte Kurszánt, a kunok fejedelmét, mert elhíresztelték róluk, (a magyarok), hogy ők a mi ellenségeink. Valóban tatárok csak nincs "kutyafejük".

A kunok pedig kivonultak, vezérük galádul történt meggyilkolását pedig az útjukba eső falvak felégetésével, emberek leölésével bosszulták meg.

(hallom a hírt, hogy Gödöllő főterén, a játszótér mellett, a gimnáziummal szemben, indiai diákok (az egyetemről? fényképezkedtek. A szülők megrettentek, jöttek a migránsok -kiabálták, fényképezik a gyerekeinket (látták meg éles szemmel) szövetkeztek egymással és ... és a diákok erre már tovább is mentek, úgy, hogy semmit nem tudtak a körülöttük szerveződő honvédelem ürügyén szövetségre lépett felnőttek áldozatkész, hazájukért meghalni is tudó hősiességéről. Hazaszeretetéről!

Muhi elesett persze, de szerencsénkre a király elmenekült (mert ha elfogják az a hazánk elfoglalásának számít.

Aggódunk ha elmennek tőlünk, aggódunk ha jönnek hozzánk. Csupa aggodalom az életünk!

Még egy történetet elmondok (nem a nagymeleg hatására) tanulságként.

Én a Gódorok utódait számba vettem egy dolgozatban. Itt szóltam róla, hogy a Gódoroknak volt egy ága akik nemesekké lettek 1646-ban.

A nemesek kötelessége volt, hogy háború esetén a királyt támogassák, haderejét növeljék.
Így történt, hogy 1809-ben a Napóleoni háborúk idején Győr mellett megütköztek a franciák a magyarokkal, mely fényes győzelem helyett inkább futást eredményezett nekünk. Erről írt Petőfi Sándor gúnyolva a nemességet. "Mikor emeltek már szobrot annak a sok hős lábnak ami úgy futott".

Kedves barátom! Ha eddig elértél az olvasásban, akkor megérdemled, hogy meghívjalak két eseményre.

Az egyik szombaton lesz, (augusztus 26-án) délelőtt 11 óra körül (a szentmise után) amely a falunap keretében az Ifjúsági Ház falán elhelyezendő, a dányi oktatás 350 éves múltjára utaló emléktábla leleplezésére és felszentelésére vonatkozik.

A másik esemény, szeptember végére tervezzük (nincs még pontos dátum) egy Szank nevű (kun) vezér szálláshelyére való autóbuszos látogatás (kun-szállás) és ezt követően a Petőfi év jegyében a nagy költőnk szülöhelyének és emléképületének megismerését szolgáló "tanulmányút" Kiskőrösön.

Mindkét eseményen szívesen lát a Sebestyén Alapítvány! (És más alkalmakkor is, amiről később fogunk értesíteni).