Forróságban

Meleg van az utcán. Meleg a lakásban. Még éjjel is. Nyár van -mondhatná a mindig behódoló kozmopolita és ebben az esetben tényleg igaza is van.
De micsoda nyár!

Nyáron mindig meleg van, télen mindig hideg van, ősszel esik az eső, soh' sincs mindig jó idő -mondja a gyermeknóta.

A tarlón! Ott igen! A kaszás mögött markot szedni vagy búzakévét cipelni a kereszt-rakáshoz. "Nem semmi" -ahogyan a fiatalok mondják.
(Hogy volt ebben részem az csak azt jelzi, hogy elmentek felettem az évek).

A Temetőben is meleg van. Fehér síremlékek között járva, elszáradt avaron lépegetve, meg-megállni egy sírhalomnál, miközben ontja melegét a föld, a kő, nem leányálom.

Szinte egész nap a munkások mellett voltam, akik a szüleink síremlékét állították vissza mert édesanyánk halála miatt azt szét kellett szedni tavaly.

Dolgoztak serényen ezek az emberek (hárman voltak) engem pedig ide szalajtottak, oda, szerszámkiegészítőért, fehér murváért, miegymásért.

És jártam a sírok között halkan, surranva, senki álmát meg ne zavarjam.

Laló barátom már messziről észrevett. Várta a jöttömet, nézte minden lépésemet és amikor szembe kerültem a sírján emelt emlékkővel, hosszan nézett, kitartóan és én álltam az ő tekintetét. Elmenetelemet is figyelmesen pásztázta, majd amikor már nem léttam baseboll-sapkás fényképét, búcsút intettem neki. A szívemmel.

Halkan dúdolva magamban a 90-ik Zsoltár második versszakát mentem sorról-sorra, ismerőstől ismerősig, ismeretlenig. Néha megálltam, gondolkodtam, ki is volt ő, az elhunyt, aki most tudtomra adta: itt fekszik, ahogyan mondják, örök álmát aludva.

A Zsoltáros így mondja: Te engeded az embereket meghalni és azt mondod az emberi nemzetnek, Legyetek porrá, kik porból lettetek, Mert előtted ezer év annyi mint a tegnapnak az ő elmúlása és az éjszaka rövid vigyázása.

Dányi Házsongárd! -rokonítom a látványt a nagyhírű kolozsvári temetőhöz, amely mintegy panteon őrzi sok híres magyar tudós, irodalmár, történész sírját, őt magát pedig már porrá válva, miként a Zsoltár azt mondja.

Dányi papok, pedagógusok, orvosok és megannyi becsületes, házát őrző, hazáját szerető ember nyugszik itt.

A megkopott szürke és felújításra váró obeliszk alatt nyugszik egy remek tanító, Alsó, Felső Matyasóczi Mattyasovszky Alajos, kinek síremlékét szerető felesége és gyermekei állították.
A dányi pedagógus kar doyenje volt ő, remek adomázó, kiváló tanító, igazgató, kántortanító, aki 1881-től 1922-ig tanított a dányi iskolában. Huszonkét éves korában került Dányra, 42 évig tanított, 1940-ben halt meg, 81 éves korában.
Szomorú bizonyítvány az nekünk, dányiaknak, hogy engedjük, sírját a gaz verje föl. Nem kellene ez ellen tenni? Nem kellene több megbecsülésben (látható megbecsülésben) részesíteni azokat, akik közszolgálatot teljesítve, évtizedekig dolgoztak nálunk! Nekünk!

Mattyasovszky Alajos mellett lévő síremlék őrzi Mattyasovszky János emlékét , aki 1917-ben halt meg hősi halállal, 25 évesen. (A Kántor-ház előkertjében a Széchenyi utcai portán lévő keresztet szülei állíttatták fiuk emlékére).

Aztán Szedlicsnai Szilágyi Artúr igazgató-tanító, aki 1928-ban halt meg, 44 éves korában, síremlékét fia Artúr állította. Felújításra szorul.

És aztán a dányi sírkertben nyugvó papok.

Mihályik Ignác kanonok aki 35 évig volt a dányi hívek plébánosa. Meghalt 1908-ban.

Semsey Zoltán 1919-től 1950-ig tartó isőban volt a dányiak plébánosa.

Monumentális síremlék tudatja nagy József plébános sírhelyét. Csupán két évig szolgálét de nagyon megszerették a dányiak e rövid időn belül is. A falo sorreben nyolcadik plébánosa. 36 éves korában halt meg Dányon 1787-ben. Sírjának kereszje nagyon elhasználódott,, egy márvány táblán olvashatók a neve, nem odaillő. A síremléket kellene felújítani.

Nem szólok az utóbbi évszázadról, azt majd az utókor elvégzi.

A dányiak nagyon nagy becsben tartják a temetőt. Szinte nincs órája a napnak, hogy ne látna az ember szeretteinek sírját látogató, a síremléket gondozó személyt.

A temető -jó értelemben vett- találkozó helye is lett az élőknek. Egy újfajta intézmény amely kegyelettel őriztetett, így az emberi találkozások, beszélgetések sem sértik az itt nyugvók emlékét.
El kell ezt fogadni és közben őrizni a hely méltóságát, szentségét. Sokan szentségekhez járulva (szentáldozás, gyónás, betegek szentsége) hunyták le szemüket és ezt a hagyományt tisztelni és folytatni kell. Nem úgy mondom, mint akinek joga lenne előírni mit kell az embereknek tenni és mit nem, hanem inkább tanács és vágy szintjén említem.

Külön említést érdemel a dányi szolgálatot végző, más helyről községünkbe települt és itt temetett sírhelyek kérdése.

Ezeknek ápolása, gondozása a község feladata. Azt is mondhatnám, hogy kötelessége.

Mindenképpen teremteni kellene egy olyan alapot, mely fedezetül szolgálna az elhagyott sírok gondozására azon személyek irányában akik Dányban dolgoztak évtizedeken át, közszolgálatot végeztek, köztiszteletben álltak és hozzátartozójuk már nincs aki ezt a munkát, elvégezze.
Az is szép gesztus a dányiaktól, hogy ezek sírhelyét meghagyják, nem temetkeznek "rá", holott az elévülési idő ezekre a sírokra is vonatkozik. Ez szép gesztus.

A rendbe tartásuk kérdését meg kellene oldani.A temető egyházi tulajdon, de az ismert okok miatt ez nem lehet egyedül az egyház feladata. A temető gondnokának is plusz munkát jelentene ezért vegy ennek további támogatásával (dotálással) vagy egy külön alap létesítésével egy másik szervezet feladatául kellene tenni.
A módozatok kidolgozása és kiajánlása az önkormányzat feladata. Ha tetszik ez is közterület de meghatározott funkcióval bír.

Ugyanez vonatkozik az emlékhelyekre is, mint pl a második világháború dányi halottai emlékhelyének gondozása, bármely nemzetiségű katona fekszik alatta.
Nem kevésbé fontos a kezdeményezések ápolása, ilyen pl a régi kereszteket egybegyűjtő kis park a temető végében, mely elgazosodik, felveri a burján, a gyom, az odasodort vagy odavitt szemét.

A temető Dányban a mostani templomunk helyén volt a kezdetekben.
1870-ben alakították ki a mostani temető helyét, mely 150 év után, újabb 150 év elé néz. Vagy még tovább.

A halál az élet része, a gondoskodás pedig az ember feladata és kötelessége.