Jóéjszakát!

Megnéztem egy s más dolgot az interneten. Aztán meggondoltan, de gyorsan be is csuktam ezt a könyvet.

Majd, mielőtt lefeküdtem volna, ismét kinyitottam.
Nem tudom másképpen jó szívvel álomra hajtani fejemet, ha -tetszik ez vagy nem másoknak, akárkinek- nem oldom fel valahogyan azt a szorító feszültséget bennem ami nagyon sokszor felzaklat. Mint most is.
Nem írom le miket és miről olvastam, azt sem, hogy miféle dolgokat hallottam, mert ez csak nekem lényeges. Más erre talán rá sem hederít, de én nem vagyok más. Én magam vagyok, szuverén ember, mint mindenki ebben a faluban, ebben a világban.

Hát lássuk akkor az oldást! Az oldódást! A feloldódást. Az álmot hozó jó hírt.

Néhány nappal ezelőtt ezen a portálon egy meghívót tettem közzé szombat délutánra szólót a művelődési házba hívogatót. Arra az eseményre amikor kizárólag dányi emberek -kik vagy itt születtek azért dányiak, vagy ide költöztek és dányi emberré lettek mert lenni akartak- és verset, novellát vagy még ennél is nagyobb lélegzetű írást mutattak meg a jelenlévőknek. Dányiaknak és Budapestről, vagy más közeli településekről érkezőknek. Harminc, negyven embernek.

Erről majd ír valaki, aki ott volt talán később, -így mondta nekem.

Én nem terveztem ezt. Engem a pillanatnyikörülmény késztet arra, hogy leírjak, egy csupán egy gondolatot. Nem többet.
Nyugtatóként. Altatóként. Másoknak jó hírként, reményként és értékként.

Miről van, miről volt szó,

Néhai Tóth László verseiről amely olyan sok kedves és néhe bús gondolatot táncoltatott meg rímeiben.

Peczni G Éva novellájában megható, nagymama-unoka találkozást. Az utolsót, a soha el nem múlót.

Dobó Erzsi verssorainak végei felhőtáncba kezdtek és onnét röpültek a szívünkre

Burjánné Lázár Mária egy kedves, tiszta hangú és tiszta történetű mesevilágot rajzolt.

Hábel János dányi Sebestyén alakja kapcsolódott a második honapapító nagy küzdelmeihez.

Hogy ne tagadjam le magamat, én is felolvastam egy történetet, dányi emberek zarándoklatát kísérő nagy Jelenést, mely talán tisztára mssa majd a világot.

"Aki megért és megérttet, az egy népet megéltet".

Erre vállalkoztunk, ezt visszük tovább, hittel és reménnyel! Gondolatban, szóban cselekedetben!

Remélem!

Szép álmokat egy csodásan alakuló dányi jövőről! Jól alvóknak és könnyen ébredőknek egyaránt!

Aztán megérteni az álomban, mindenkit, a másik embert is, a szegényt is, a gazdagot is, a cigányt is és a nem cigányt is. A kétkeréken forduló bátor fiatalt még ha felelőtlen is.

Ha álmunkban megérjük, éberen meg is szeretjük!

Aztán ha megértjük és megszeretjük, akkor fogjuk magunkat vele megérttetni. Akkor fog ránk figyelni, akkor lesz a szónak hitele és ereje. Benne is, bennünk is.

És ha majd így egymásra találunk, akkor mindenki élni fog és dalolni ha azt kell, mulatni ha annak jön el az ideje és meghallgatni azt a hat embert akit érdemes. Érdemes volt és érdemes lesz.

Így lesz áldott, szép és jó éjszakánk, mosolygós nappalunk és viruló reményünk.

Mert tovább minden csak így mehet!

Csak így és nem másképpen!