Kincskereső? Olyasmi!

"Ahol a szívetek, ott a kincsetek"

Vagy ahol a kincsetek ott a szívetek?

Mi hát a kincs? És mi a szív?

Nagyon kis buta párhuzammal kezdem a választ, de igen kifejezővel.
A kisgyermeknek legtöbbször azt mondják szüleik: kincsem!

És valóban az is. Kincs.
Hogy miként kell a kincseinkkel bánni, azt sehol sem tanítják. Miként kell kezelni, hogyan kell rá vigyázni, hogyan kell félteni, hogyan kell gyarapítani, hogyan kell megtartani, hogyan kell ápolni hogyan kell egy egész életre megőrizni.

Nem tudjuk. Pontosan nem tudjuk. Mert ha tudnánk, akkor nem veszítenénk el. Ha tudnánk, akkor féltve vigyáznánk. Ha tudnánk, akkor sírnánk az elvesztésén A sok-sok kincsünk elvesztésén.

A kincs, -kétségkívül szeretet. Vagy annak tárgya, vagyis amire irányul, vagy maga a szeretet. Úgy tisztán. Ahogyan azt a Jóisten megteremtette.

Tékozlóak vagyunk! Szeretetherdálók, szeretet-égetők, szeretet-ehagyók, szeretetnélküli szeretettek vagy szeretett szeretetnélküliek.

Nálunk a szeretet töltőszó. Kitöltjük vele a hiányokat. A gondolatnélküliséget, az érzelemhiányt, az emberi embertelenséget, az embertelen emberiséget.

A szeretet kötőszó. Összekötjük vele oldott kéve-életünket. Szétszórtságunkat, idétlen ideológiáinkat, eszmei nihilizmusunkat, szeretett pótcselekvéseinket, az igazak álmát, az igazak nélküliek hiányát.

A szeretet nálunk sokszor gúnyszó. A szegények kirekesztése, a máshitűek megbélyegzése, a más vallásúak leszólása, a másképpen gondolkodók semmibe vétele, emberi méltóságok megfosztása, lételemek pusztulása, öreg csillagok hullása, bolygók fényrablása, gázok robbanása, nap fogyatkozása, napvihar pusztítása, földkéreg rianó repedése, házak omlása, emberek sikolya, szívek megindulása, szemek örömtelen fénye. Látszat-empátia, saját szerencsétlen sorskeresésünk és magunk elsiratása.

Vad düh és könyörtelen részrehajlás kíséri emberi életünket. Megváltozott életünket. Futó életünket, spirál-gödörbe húzó démonok Dante -víziónkat.

Van egy másik képünk is!

Gyorsan szalad pályáján a bakó kése és lecsap fájdalommentesen.

Metamorfózis!

Purgatórium.

E három nagy fejezetben foglalja össze verseit Laci.

Mária szelídebb lélekkel írja gondolatait.

János írása szélesen hömpölyög, mint a kiáradt Tápió vize.

Erzsébet fellegekben száll, mégsem égeti meg tollait a napsugár.

Éva polgári szalonok kanapéján barokkos gondolatokat szövöget.

És van még egy. Én volnék. Jut nekem is eszembe ez-az, néhanap.

Hat dányi ember. Itt született ebbben a faluban, vagy itt él. Ez közös bennük. És az is, hogy írnak. Verset, prózát, ki, ezt, ki azt. Tanulmányokat is. Riportot. Képzeletet megmozgató gondolatokat.

Barátaim!

Minden rossz abból ered, hogy nem engedünk elég teret a léleknek. A szellemnek. A szellemiségnek. A lelkiségnek.

Minden rossz abból ered, hogy meghamisítjuk az embert. Isten alkotását. Féloldalasra vesszük, mintha csak száj lennénk. Mintha csak gyomor lennénk. Mintha csak érzékiség lennék, és nem száj ami beszél, és nem gyomor ami emészt, és nem érzés ami emel és teljessé tesz.

Anyaggá lettünk, holott lélek voltunk. Túlságosan is anyaggá, és kevéssé lélekké.
Ez a mi kritikánk, ez az emberiség kritikája, ez a hamvába hulló evolúció.

Majd megtérünk persze, egy magasabb fokon. Ki így ki úgy. De így, ahogyan van, nem maradhat.

Az előbb hat témát, hat embert említettem név nélkül.

Dolgoznak, írnak, kutatnak és -meghalnak. Ők hatan. Ki így, ki úgy élte meg a mai időket. Ha megélte.

Laci meghalt. János gürcöl, dolgozik mint sokan mások. Erzsébet rámosolyog az életre, ma már az unokáira. Mária áhítattal szemléli környezetét. András is tesz-vesz, ezt-azt. Éva pedig megosztja magát tanítványaival, minden nap.

Verseket írnak, prózát, elbeszélést, regényt vagy novellát.

Megmutatják nekünk és maguknak az életnek ezt az oldalát is. Ez az oldal közelebb van a szellemhez és a lélekhez mint egy másik oldal. Egy másik, amitől a szeretet is annyi értelmezést kapott.

Itt, tiszta értelmezést nyer.

Április 15-én szombaton, felolvasó délutánt tartunk. Az ő munkáikból.
Többet szeretnénk! Találkozást. Találkozást az élettel és egymással mert ez ugyanaz. Az élet te vagy,saját magad és találkozásaid. Gondolataid, küzdelmeid és szereteteid.

Jelentkezem még pontos idővel és hellyel, amikor és ahol lesz a találkozás.

De húsvét után, április 15-én minden bizonnyal.

Veled, veletek, egy pohár borra, egy süteményre, egy kézszorításra, egy meleg pillantásra és gondolat-cserére.

Számítunk rátok, ti is számíthattok ránk!

Szép és lelkileg (szeretetben) gazdag húsvéti készülődést kívánok addig is.

Húsvét elhozta az új örömöt a régi köntösben, a szellemnek gazdag táplálkozását, hogy tényleg igaz legyen: ahol a szívünk van ott van a kincsünk is.