Nem csak foci

Még az is megeshet, hogy van tanulsága egy filmnek. No, nem Oscar díjra is várományos filmnek, hanem csak egyszerű magyar alkotásnak, aminek fő témája és cselekménye a foci. A futball.
Ráadásul kereskedelmi tv-n adták mit igen ritkán nézek, erre a filmre is csak véletlenül akadtam rá. Több részes, és már nem is az elején kapcsolódtam be, nem tudom hát a közvetlen előzményeket.

Csak azt láttam már, hogy egy magyar másodosztályban szereplő fuballcsapat edzője, bizonyos Szabó Tóni, nem férfi hanem nő. Talán Antónia a neve.

A cselekmény nem volt valami érdekfeszítő, néha humoros ugyan, de leginkább hétköznapi. Durván hétköznapi.

Mert mi is lehet egy futball csapat öltözőjében a téma, mint az edző, aki ráadásul nő is és a csapathoz kerülése is talán valami félreértésen alapult.

Jönnek aztán a durva viccek, szóban is képben is, de nem visszataszítóbb módon mint más, akár szelídebb adókon. A célszemély természetesen az edző.

Szabó Tóni láthatóan elszánt, sőt elkötelezett ember, aki be akarja bizonyítani, hogy méltó e nagy megbízatáshoz, edzőnek lenni egy magyar másodosztályú futball csapatnál, a Csember SC-nél. Persze, a foci keretén belül, ahol annyi minden történik és a legtöbb nem is látunk, mert civil, józan szemnek és észnek az felfoghatatlan ami ott történik.

Nem akarom a focistákat megszólni, lenézni, magam is focista voltam a Dányi KSK csapatában egykor és ismerek körünkben is, a körünkön kívül is tehetéges, józan gondolkodású, szorgalmas és tanult embereket, kiváló szakmunkásokat is, orvosokat, tanárokat is, és ismertem másmilyent is, akire egyszerűen azt mondták még a kívül állók is, hogy "bunkó". Úgy mint az élet más területén, úgy van a fociban is. Talán az arányok mások.

A Csember SC focistái is különfélék. Vezetőik is mások és mások, a szurkoló ugyanaz. Rigmusokat skandál, fogadásokat tesz és anyázik. Ellenfelet is, házon belül is, ahogyan az éppen pillanatnyi érzésének és Növényi Norbinak megfelel.

Nagy nap előtt áll a Csember. Utolsó lehetőség, hogy az NB I_be jusson. Ehhez le kell győznie A Zugló (ha jól emlékszem) csapatát.

Olyannyira hű (akar) lenni a valósághoz a film, hogy TV közvetítést Gundel Takács Gáborra bízzák és mellette szakértőként az FTC egyik valamikori hátvédje adja a tippet és a tanácsot. A Nézők között van Mészöly Géza ismert játékos és edző, aztán mások is, hogy keveredjen a valóság a kitalációval. Vagy talán a valóságot akarja elhitetni ezzel velünk a rendező? A valóságot, ami a futball világában történik? Vagy a futball, Csember SC-ben megvalósított világa túlmutat mindezen és a való életet, a mostani világot mutatja meg nekünk? Magunkat, bennünket, környezetünket, kis Magyarországot. Vagy a világot talán? Egyetemes filozófiai eszme,, világnézet és morál válik nyilvánvalóvá előttünk?

A csapat edzőtáborba megy a nagy mérkőzés előtt, rejtekhelyre, hogy "vállon felül" minden rendben legyen.
Elvezik a mobil telefonokat a játékosoktól, külvilág "nuku", csak a csapat és az egység.Számháborúval múlatják az időt és élesztik a harci kevet.

Itt történik egy nagy baj, ami a meccs végső kimenetelét is meghatározza. (Mások mellett).

Szabó Tóni, az aszkéta, elkötelezett életet élő edző, akinek csak a csapat a fontos, aki személyében és lényében harcol a női emancipáció huszonegyedik századi megvalósulásáért, aki bizonyítani akarja, az akarat, a szorgalom és a hivatás mindenek előtt, elkövet egy nagy hibát.
Ő, aki puritán két napot kér a játékosoktól, lemondást a berögzött szokásokról, aki saját lényével, fizikai, szellemi életével a csapat szolgálatában áll és csak abban, flörtöl a másod-edzővel.

A továbbjutás, a feljutás utolsó felvonása, a főmeccs, a mindent eldöntő küzdelem az utolsó percekben, a hosszabbítás során dől el.
Vagy egy:egy- marad az eredmény és ez Zuglónak kedvez, vagy a csapat legjobb játékosa, a BL_t is megjáró, már öregedő, harminchét éves csatár belövi a száz százalékos helyzetet és nB I-es lesz a Csember.

A nézőtér betonján törnek a poharak, folyik a földön a drága nedű, a jó sör, Szabó Tóni agyán átvillan egész Csember-élete. Az ugratások, a megaláztatások, a heroikus küzdelem az élettel és a csapattal, hogy végre ő kerüljön ki győztesen, és az utolsó, az edzőtábor azon pillanata is amikor a másodedző kioson a szobájából.

A játékosok mindent tudnak. Tudják az edző utolsó dolgait (ami számukra mindenné teszi a létet).

Tudva vagy nem tudva, de a focisták rádöbbennek, -és ezt saját életük is bizonyítja, alátámasztja- hogy hazugság az élet. Szabó Tóni is hazudott. Ők is, személy szerint mindannyian egy önző, magának való élet ide-oda csapódó ping-ponglabdái, aki semmi mással nem törődnek csak a saját érdekeiket nézik.

Ezért eladják a meccset ha úgy jobb nekik, kitúrják a társakat a csapatból, beteget jelentenek. Hazudnak: Hazudnak mindig. Saját maguknak is másoknak is.

És ha már Szabó Tóni sem lehet példakép (titokban) akkor miért strapálja az ember saját magát. A felsőbb osztályba jutásért? Hogy még többet kelljen ott dolgozni a bizonytalanért. Hogy kitegyék magukat a polgármester ügyeskedéseinek, a tojótyúkok gazdaságosságának, amitől függ a havi fizetésük is?

Maradjunk a langyosban. Amíg lehet. Tartsuk ezt a tehenet amíg fejhető. Majd jövőre! Igen majd jövőre!

De vajon eljön-e ez a jövő. És ha eljön, további csalódásokat hoz vagy alaktalan behódolást, megalázkodást, urizálók lábtörlője lenni?

Ebben a filmben minden szereplő egy dologban hasonlít a másikra: csak magad számítasz, csak te vagy a fontos magadnak, nincs más út, mint elvtelenül alkalmazkodni és kisajtolni azt amit lehet, bármi áron. A hazugság, a csalás árán is.
Minden erkölcsi kontroll nélkül!

Erkölcsi kontrollt senki nem adott. em polgármester, sem tyúktenyésztő szponzoe, titkárnő és maga Szabó Tóni sem.
Ez vezeteett a bukáshoz.

És kedves barátaim, miért ne gondoljak nagyobb dolgokra, éppen ebből kifolyólag.
Gondoltam hát!

Amikor a magyar honfoglalás valahányadik lépése előtt a hét vezér vérszerződést kötött, nem volt az -feltehetőleg- csak magyar ember.
A cél viszont, hogy egy nagy dolgot csináljanak, összetartotta őket. A cél, mely erkölcsi tartással is párosult Vereckén át vezetett az új hazába.

Ma sem vezet bennünket eredményre más, csak az egységes cél és az ehhez való egységes viszonyulás. Nincs két haza, nincs egy fél haza sem. Csak egy haza van, miként egy Csember Sc, amelyik elbukott, mert a cél nem az egység volt, hanem a széthúzás.

Így van ez most is. Így lett ez a habkönnyű film valóságban súlyos tanulság amelyen a haza sorsa múlik.

Vagy egységben, vagy sehogy.

Március 15-e előtt vagyunk illő tehát felidézni e kapcsán is: vagy sehonnaiul, bitangul, széthúzásba vagy egységben!