Aranka

Billegve, jobbra-balra hajladozva halad el a padok között. Nem idős még, áá" dehogy, inkább középkorú. De idősnek látszik. A "mosónők korán halnak" jut eszembe József Attila verse. Korán, mert meggörnyedést kiváltó nehéz munkát végeznek. Alultápláltan. Soványan, tüdővésztől fenyegetve.

Aranka nem sovány. Inkább testes, sőt talán azt is mondhatom hogy kövér. Kövérkés -hogy meg ne sértsem.
Aranka szűkebb társadalmi közegében élve a kenyérfogyasztók, tészta-falók táborához tartozik. Ez még csak megvásárolható volt a "nyugdíjból" vagy szociális járadékból, kevés családi bevételből. Az ő közösségében a férfi ideál is a kövér ember, nagy hassal, kevés munkával.

Aranka cigányasszony.
Aranka a dolgozó, szorgalmas cigányasszonyok hol szűkebb, hol tágabb táborát bővíti.
Aranka szorgalmas templombajáró asszony. Istenhívő. Jézuskövető keresztény. Katolikus keresztény. Lehet-e szebb jelzőket ennél találni Arankára? Nem lehet.

Aranka magán hordozza népének önbizalomhiányát, a kisebbség keserű sorsát. A megtűrtek behódolását, látszólagos megalkuvásoka, azt a fajta viselkedésmódot mint amikor az ember azt mondja környezetének, ezt is félénken, alig hallhatóan: "bocsánat, hogy élek".
Csak tömegben nagyhangúak. Egymás között és azon kívül, de soha nem egyedül, vagy kettesével, hármasával. Sokaságukba menekülően erősek.

Áldozatok. Minden társadalmi osztály és minden történelmi kor áldozatai. Akiket kihasználnak hidat építő programokkal, szervezetbe tömörült választócédulák lesznek és sohasem győztesek. Akkor sem amikor nyernek.

Aranka népének sorsát viseli. Terhet, terheket, ringó csípővel, nehéz léptekkel, visszeres vastag lábakon hordja elnehezülő testét.

Aranka minden nap dolgozik. Néha még vasárnap is. Szeretik a munkahelyén, becsülik is. Csak ott!

Aranka kezében rózsafűzér. Cifra fejkendője mintha sál lenne, de csak lecsúszott a nagy sietségben. Szaporázta lépteit, hogy a beharangozásra a templomba érjen. Ez most sem sikerült neki. Ma sem és gyanítom holnap sem fog sikerülni.

Mert Aranka késésben lévő fajta.
Mindenről lekéső fajta.
Lekésnek a munkából, le a társadalmi rangokról és címekről, le a padokba ülőkről. Aranka nem ül a templom padjába. Ahol mindenkinek helye van konkrétan is és átvitt értelemben is, ott Arankának nincs helye. Csak a kispadon. Mint a tartalékok. A tartalék játékosok.

Arankának külön pályája van. A kitaszítottak páyája, a csapatban csak a "fakóban" játszhat. A "kettőben". Mert az "egyben" bérelt helyek vannak.
Az ő játékhelyük a tartalékpálya. Nem füves, nem fűtött. Inkább göröngyös, ahol nem simán kúszik a labda hanem szögdelve. Nincs "keresztapa" aki befizetné az "egybe".

Aranka jó szívű asszony. Felebarátunk. Helyet szorítunk neki mellettünk a padba.

Szerteném látni Arankát egyszer már áldozni menni is látni. Ahogyan lecsúszott kendőjét megigazítja, fejére köti szépen. És nem siet, mert az Úr elé csak méltósággal lehet menni. Ő méltósággal menne, barna kezét kinyújtaná, és nézné, egy ideig csak nézné, hogy milyen szépen mutat benne a fehér kis kerek kenyérke. Aztán fogaktól már ritka szájába venné a Szent Testet és örömmel a szívében a helyére ballagna. Mellénk, a padba.

És legközelebb már el sem késne, mert alig várják a népek, hogy Arankának helyet tartsanak fenn maguk mellett.

Aztán Aranka nem egyedül jönne a templomba hanem sok-sok barna bőrű kislánnyal, kicsi legénnyel, mert Aranka lett a cigánytelepen a földre leszálló Urat helyettesítő, Jézus.