A paprika története

Láng György szerint a magyar konyha titka: az édes hagyma,a nemes paprika, vajpuha szalonna,sűrű tejföl és ezer év tapasztalata.
Én ezek közül gasztronómiai büszkeségünkről,hungaricumunkról a fűszerpaprikáról szeretnék írni, melynek jóhírnevét az utóbbi időben sikerült megtépázni.Annál is inkább, mivel most van a fűszerpaprika betakarítási időszaka.

A paprika zsírban oldódó,természetes színezéktartalma, íz-és aromakomponensei, valamint a növényiolajtartalma miatt elsősorban az állati és növényi zsíradék felhasználásával készült ételekben jellemző.
Jellegzetes, fűszerpaprika őrleménnyel készült magyaros ételek a paprikások, a pörköltek, a gulyás. De nélkülözhetetlen kelléke a sült húsoknak,töltött káposztának,leveseknek, főzelékeknek is. Fűszeres zamatának köszönhetően készül belőle paprikás kalács és paprikapálinka is
.
A paprika története:

A paprika a XIX.század fordulójáig többnyire gyógyszerként szerepelt a köztudatban, fűszerezésre inkább csak a parasztság és pásztorok ételeiben használták, majd a XIX.század végére a magyar konyha jellegzetes,nélkülözhetetlen fűszerévé vált. Vajon honnan származik a paprika? Feltételezés van bőven: a Himalája lejtőiről származik,Kolombusz hozta Amerikából,Közép-Amerikából származik,Indiában termesztették először.
Mindenesetre az Amerikában feltárt 4000 ezer éves inka sírokban találtak arra utaló nyomokat,hogy az inkák ételeik elkészítéséhez már használtak paprikát. Petrus Martyr 1493-ban írta le ,hogy Kolombusz Kristóf olyan borsot hozott magával, amely csípősebb a kaukázusinál.
Az első konkrét írásbeli említés a paprikáról Kolombusz hajóorvosától ,Chanca-tól származik,aki a vonzó látványt nyújtó disznövényt orvosi szempontból is hasznosíthatónak ítéli . Levelében mellékesen megjegyzi,hogy a benszülöttek fűszerként használják a növényt. Mivel Kolombuszék azt hitték ,hogy Indiában kötöttek ki,ezért is nevezték ezt az új fűszert indiai borsnak.
A paprika az amerikai őslakosoknál termesztett növény volt.
A kezdetben gyógy- és dísznövény csak később vált fűszernövénnyé. Spanyolországból Dél-Franciaországba és Angliába került,s Európa kedvelt dísznövényévé vált.
Európában Krisztus születése után, első században Néró császár orvosa,Dioszkioridész egyik művében leír egy olyan gyógynövényt,egy bizonyos "piper longum rotundumot" amely megdöbbentően emlékeztet a paprikára.

Gundel Károly véleménye szerint a spanyol pimierto paprika Kolombusszal érkezett Európába,ám a magyar capsium paprika Indiából került hozzánk Perzsián keresztül,ahonnan a törökök hozták magukkal a XVI.-ik században.Török közvetítéssel,bolgár kertészek ismertették meg a termesztését a magyarokkal. Magyarországon legelőször Széchy Margit (1570) termesztette kertjében a vörös törökbors néven emlegetett növényt. /Megjegyzem: kezdetben a paprikát a drága és hiánycikknek számító távolkeleti bors pótlására használták. Csak később nőtte ki magát önálló fűszernek./
1579-ben egy francia botanikus,Clusius honosította meg a paprikát Batthyány Boldizsár kertjében, ritka dísznövényként. Írásban először egy 1604-ben kiadott szótár említi a paprikát mint törökborsot, vagy piper indicumot.
A paprika európai és ázsiai elnevezése a bors jelentésű görög-latin peperi-piper szóra vezethető vissza. A Balkán félszigeten át török közvetítéssel a hazánkba érkező fűszerünk neve egyesek szerint talán a szláv papar (bors) kicsinyítő képzővel ellátott szóbol ered.

Magyarországon a paprikát az egyszerűbb nép közében a XVII.-ik században gyógyszerként fogyasztották étvágy serkentésre, emésztés segítésre, váltóláz gyógyítására. Mint a XX.-ik századi magyar tudósaink is kiderítették (Hőgyes Endre) a paprikából nyerhető kapszaicián élénkebb működésre serkenti a száj és gyomor nyálkahártyáját, és elősegíti az emésztést. Vérbőséget okoz, gyógyítva a reumás bántalmakat. Cholnoky László kimutatta,hogy a paprikával még az 'A'-vitaminnal telített sárgarépa sem vetélkedhet. Szent-Györgyi Albert felfedezte, hogy a paprika a leggazdagabb 'C'-vitamin forrás, ötször annyit tartalmaz mint a citrom és narancsfélék. /Ő volt az egyetlen magyar tudós ,aki itthon végzett tevékenységéért kapott Nobel-díjat./
A fűszerpaprika-őrlemény, más néven őrölt főszerpaprika, vagy pirospaprika a közönséges paprikából (capsicum annuum) készült finomra őrölt por. A magyar nemesítésből származó paprika fajták (szegedi, kalocsai) termesztése és feldolgozása adja meg a magyar fűszerpaprika-őrlemény különlegességét, hírnevét.
A magyar szakácsok az idők folyamán rájöttek, hogy a zsír, hagyma, pirospaprika hármasságának egyvelege számtalan ízkombinációs lehetőséget ad.
A világon először Magyarországon használták a pirospaprikát tiszta formában anélkül,hogy más ízesítő anyagot vegyítettek volna hozzá. Törökországban, Közép- és Dél-Amerikában kizárólag egészben fogyasztották. A spanyolok más fűszerekkel összekeverve egyfajta lapos "palacsintát" gyúrtak, melyet aztán kemencében megszárítottak, majd megőröltek. Indiában csak egyike volt a curry számtalan fajtájához felhasznált alkotórészeknek.

A paprika termesztése, őrlemény előállítása: