A keresztények egységéért harmadik nap

"Tanuljatok meg jót cselekedni, törekedjetek az igazságra" (Ézs. 1 -17)

A Baptista gyülekezet imaháza Gödöllőn a Mól kúttal és az Aldival szembeni kis téren épült fel.
Sokáig vártak a gyülekezeti tagok egy ilyen közösségi házra. Szép lett az épület, modern, főhelyén a nagy teremnek (gyülekezeti terem) egy kereszt van a falon. Az ember szeme rögtön erre a keresztre "téved" mihelyt a helységbe lép. Azonnal tovább siklik a tekintet a keresztelő medencére, mely csak sejthető a látogató számára, de minden jel arra utal, hogy e fontos "kelléke" a felekezeti életnek itt van közöttünk, előttünk, a kereszt oltalmában.

Felsorakoznak a papok, plébánosok, lelkészek, mi is helyet foglalunk a kényelmes székekben. Nincs a teremben hideg, meleg sem, mert a nagykabát nem kívánkozik le rólunk.
Viszont van béke, halk zsongás mint amikor barátok találkoznak diszkrét körülmények között és szétoszlik a levegőben a várakozás izgalmas öröme.
Nem kultúrházban vagyunk -érzi ezt az ember, nem csak tudja. Nem harsányan cseng az üdvözlés, hanem barátságosan befogad.

A baptista Isten-tisztelet az énekekben is kifejeződik. Azt mondhatnám, hogy ami nálunk a szentmisében a liturgia, azt itt a szép és sokszor felcsendülő ének helyettesíti.
A gyülekezetet vezető lelkész ruhája egyszerű fekete öltöny, fehér ing, fekete nyakkendő. Kedves ember Lőrik Attila, régi ismerősünk már.

Meleg szavakkal üdvözli a sajátjait is, a vendégeket is és köszönti kellő tisztelettel az igehirdetőt, Kovács András plébános urat.

Mosoly jelenik meg szánk szögletében az emelvényre lépő, fehér habitusba öltözött valamikor dányi lelkipásztor láttán.
Izgulunk. Helyette, de érte.

Feleslegesen tettük. Mint oly sokszor a dányi templom oltára előtt András atya most is nyugodt, arcán olyan a mosoly mint egy diszkréten suhanó fény. Lehet, hogy ez szentimentalizmus tőlem, meg eléggé avitt hasonlat, de mit tegyek! Ezt láttam!

Kovács András a Gödöllői Szentháromság templom plébánosa. Dányból Gödöllőre ment. Így rendelkezett felettese, a Váci Püspök. Egy jó pap elment tőlünk, egy jó pap érkezett helyette. Semmi veszteségünk nincs.

András atya prédikációját egy profán idézettel kezdte. Azt mondta el, miként határozza meg az Értelmező Kéziszótár a boldog ember fogalmát.

És folytatta azzal, miként határozza ezt meg maga Jézus Krisztus.
A Hegyi Beszéd talán egyik legismertebb része a Nyolc Boldogság elemzése következett. Sajátosan, vagyis úgy ahogyan ezt egy lelkipásztor (aki maga is egyedi lény emberként is, papként is) látja. Mert a nyolc boldogság Jézus igéjének egy olyan olvasata amiből mindenki csak többet és többet akar "kihozni". Hogy érzékeltetni tudja a végtelen Isten kínálatát nekünk.

Szép -ha szabad ezt mondani- beszédet tartott a gödöllői plébános. Alapos volt, meggyőző, higgadt és erőteljes.

Mindannyian ismerjük az említett Igét, nem részletezem tovább.

Annyit azért még mondanék, hogy András atya nem hagyott nyugodni bennünket. Kérdései voltak, melyre nekünk kell a választ megadni.

A világon a legnagyobb vallás a kereszténység. Ezt követi az iszlám.
Miért nem tudjuk, mi keresztények "dominálni" a világot, pedig a legtöbben vagyunk. Miért halk a mi szavunk. Miét vagyunk erőtlenek.
Erőtlen talán a hitünk?

Aztán a kérdés továbbá, hogy vajon az apostolok korában olyan szép volt a világ, hogy bátran evangelizálhattak. Mert sokszor arra hivatkozunk: milyen a világ körülöttünk!

Tovább menve, az apostolok korában talán "másik" Szentlélek volt, aki irányította az apostolokat?
Nem, most is ugyanaz a Szentlélek irányítja apostoli egyházunkat, mégis mintha tagjai, a hívek némák lennének.

Olyan nagyszerű az együttlét a más felekezeti keresztényekkel. Olyan bensőséges az ökumené.

És olyan erőtlenek vagyunk mégis!

Hívjuk a Szentlélek segítségét, hogy hitünkben megerősödjünk, közösségeinkből erőt merítsünk, lagymatag, keresztény emberhez nem méltó magatartásunkat acélozza meg az együttlét kegyelme és a Szentlélek megújító ereje.