Folyamatában élni az életet

Kedves Barátaim!

Miért alakult ki bennünk (tehát bennem is) az a rossz szokás, hogy kampányokban gondolkodunk, -nem tudom.
Ez fog történni, erre koncentrálunk, szervezünk, bonyolítunk -mármint egy rendezvényre, eseményre- és amikor ennek vége, "ad acta" tesszünk mindent, vagyis elzárjuk a (volt) fiókba és csak később emlékezünk rá. Vagy még később sem.

A világ akciókban gondolkodik. Programokba, eseményekbe, évfordulókba, rendezvényekbe és alig többe. Igen, erre mondják, hogy felgyorsult a világ. Felgyorsítják általunk ismert és ismeretlen erők. A felgyorsításnak az a célja, hogy megfosszon bennünket saját gondolattól, megfosszon a meditációtól, megfosszon a szellemi-lelki megpihenésből. Bizony Barátaim! A gondolkodó ember, veszélyes mindig, minden társadalmi körülményben azoknak akik uralkodni szeretnek a másik ember felett. Irányítani ugyanis csak azt lehet aki kevéssé gondolkodik el a dolgok alakulása felett.

Az irányításnak fontos kelléke a gondolkodás megfosztása mellett a félelemkeltés.
Félj mindentől. Félj attól is ami bekövetkezik, attól is ami bekövetkezhet és attól is ami nem fog bekövetkezni.
Lélektani irányításnak mondhatnám ezt. Pszichés befolyásolásnak, lelki terrornak. Valójában bűnös cselekmény ez a ráhatás, de nem tudunk ellene harcolni sem a jog eszközével sem a józan gondolkodásunkkal, mert erre sincs idő.

Van viszont idő az ünneplésre. Ez az, ami gyógyít bennünket. Ez az, ami védetté tesz bennünket. Idő és alkalom. Ez olyan cselekvés, az ünneplés, az öröm, a büszkeséggel való eltöltés, egyszerűen azt mondom, hogy az önbecsülés amely úgy gyógyít meg minket, hogy nem enged utat a betegségnek. A félelem-betegségnek- a gondolkodásnélküliségnek, a rettegés világának.

Az elmúlt évben ünnepeltük meg hétszázötvenedik évfordulóját annak, hogy Árpád-házi Szent Margit ravatalánál egy dányi ember, kinek neve lészen Benedek, gyógyíthatatlan betegségéből a bénaság okozta kórból meggyógyult. Egyik napról a másikra, ugyanis napokig imádkozott a koporsó mellett, kéréssel, bizalommal, reménykedéssel.

Az évfordulót több eseménnyel ünnepelte a község.
Rendezvényekkel, pályázatokkal és mi, a Dányi Sebestyén Alapítvány is, összefogással egy szép szobrot helyeztünk el a templomkertben, a sekrestye melletti téren. (Nézzétek meg, ha arra jártok).

Árpád-házi Szent Margitot úgy tekinthetjük ennek a gyógyító eseménynek kapcsán, hogy ő a mi fogadott szentünk.
Ezért emeltünk szobrot a tiszteletére a millennium évében, vagyis kétezerben a Szabadság téren.

Ünnepelni, emlékezni nem egyszer kell. Gondot felejteni, nem egyszer kell. Köszönetet mondani valakinek valamiért nem egyszer kell.

Szentek társaságába kerülni igaz csak egyszer kell (majd), de róluk megemlékezni folyamatasan kell.

Benedek gyógyulásáért köszönetet mondani minden évben kell!

A Dányi Sebestyén Alapítvány megemlékezik Szent Margitról azon a helyen ahol neki a falu szobrot állított huszonhárom évvel ezelőtt. Most is és ezután minden évben.

Megemlékezik halálának évfordulóján ami január tizennyolcadika.

Kérünk titeket kedves dányi lakosok, a Krónika szorgalmas olvasói, hogy szerdán, délután négy órakor tartsatok velünk, vegyetek részt a megemlékezésen.

A megemlékezés formája gyertya gyújtása és elhelyezése a talapzaton, vagy egy szál virág (bár beszerezni most ezt nem könnyű), egy zöld ág vagy egyszerűen a jelenlét.

Kérünk mindenkit aki megteheti, hogy SZERDÁN, január 18-án, közösen emlékezzünk Szent Margit halálának hétszázötvenharmadik, szentté avatásának nyolcvanadik évfordulójára.

TALÁLKOZÁS a szobornál DÉLUTÁN 4 órakor

Ne feledd: Gyógyulás testben és lélekben kérve a magyar szentek közbenjárását.
Nem csak most, de MINDIG.