Köszöntjük a jubiláló zenekart

Szeretve Becsült Fiatalok!
Karnagy Úr!

Dány község zenekart szerető közönsége, a zeneiskolához is kötődő elismeréssel szólhat arról a szakmai és emberi szempontok szerint is kiemelkedő eseményről, hogy 25 évvel ezelőtt jött létre a Dányi Ifjúsági Fúvószenekar.
Az emlékek felidézésének mozzanatai nehéz és következetes munkáról szólnak mely nem is volt talán mindig diadaltól övezve mert kemény, sokszor gyötrelmes munka áll mögötte.

A kezdetekről is szólni kell ilyenkor, a múltról, az előzményekről, mert -valljuk be a nagy igazságot- a történelem nem velünk kezdődik, bár sokan így vélik. (Nem kis tévedéssel).

Hosszú évekig tanított iskolánkban Dr Fabó Istvánné, leánykori nevén Fedák Irén akire azt mondhatjuk, hogy az intézményes zeneoktatás kezdete fűződik nevéhez.
Öreg, dűledező garázsépület volt a művelődési ház, (melynek vezetője volt) és sem ez, sem más körülmény nem látszott alkalmasnak arra, hogy a dányi gyerekek a tanítási órákon kívül zenei nevelésbe részesüljenek. Irénke néni (mi, nála fiatalabb kollégái így szólíthattuk) volt az az ember aki munkáját akár az iskolában, akár a közművelődésben nem félszívvel, de teljes odaadással végezte. Új világ, zenei világ jelent meg ekkor a községünk horizontján, és miként a nagy utazók, felfedezők az új földrészt új világnak (Mundus novus) nevezték, ilyen új zenei világ képe rajzolódott ki községünkben is.
Emlékezzünk az egyszemélyes "bandára" Szekeres Józsira aki a népitáncosok állandó kisérője volt, vagy a Krunczi Jánosokra (kettő is volt belőlük), Monostori Antira, Fabó Györgyire, később Nyári Zsuzsára, Gódor Évára és még számos más, sok kis növendékre, akik ebben a sajátos dányi zeneoktatásban, Kontra Antal zenei mindenes tanítása mellett sajátították el a zenetudomány és a hangszerkezelés alapjait.

Zenekarunk és az önkormányzati zeneiskolánk, térben kiterjedő későbbi sikereinek ez volt a kiindulópontja, melyre később bátran emlékezhettünk és építkezhettünk. Még akkor is ezt mondjuk, ha az az előbbi intézmény mai szemmel nézve kissé avitt volt, mind módszertanilag, mind hangszertechnikai képzésben pedig ma más kissé megmosolyogni való.

A zenekarunk működése szorosan együtt fut a zeneiskola munkájával. Ez egy olyan sajátos szimbiózis, együttműködés ami egymást segíti, egymás sikerét fokozza.(Synergista hatás)

A siker sehol sem jön "magától". Értsd alatta: nem jön könnyen. A zenében pedig talán fokozottan így van. Nagyon meg kell dolgozni a sikerért.

A siker legfontosabb tényezője az ember. Nem a tárgyak, hanem a személyek. Az emberek, kicsitől nagyig, szakembertől a szülőkig, a zenét támogató közönségig terjedően.

Ha a zenekarról szólok, akkor elsősorban a személyekről kell szólni. Mindenkiről nem lehet a korlátok miatt, de egy-két ember kiemelése nem a kivételt erősíti, hanem a helyzetet reprezentálja.

Elsőként Ferenczi Annát említem, a Gödöllői Frederic Chopin zeneiskola igazgatóját, aki befogadott bennünket és a gödöllői zeneiskola tagintézményeként elkezdhette munkáját a dányi csapat is. Ferenci Annáról tudjuk, hogy a szívébe sok szent elfér, lakozik is, így a dányiak befogadása is egy szent ügy, a zene szolgálatának szent ügye volt. Megkezdődött az az időszak, amikor szakmailag elismert körülmények között dolgozhattak a dányi zenetanárok. Olyasféle volt ez, mint amikor édes szülő híján valaki befogad és sajátjaként nevel egy gyermeket, meglátva benne az Istentől kapott mysteriumot.

Ezután jött az önállóság kora, és erre maga a gödöllői igazgató biztatott bennünket.
Ehhez az önállósághoz kellett igazgató és Szacsvay Melinda személyében ezt meg is találtuk. Erdélyből jött hozzánk, Marosvásárhelyről, abból a városból, amelyben az élő tudomány és művészet magyar hangon szólt és szól ma is. Én ezen kívül láttam Szacsvay Melinda szülő házát is, a nevelés elsőrangú légkörét, találkoztam édesanyjával, aki zongoraművész, zenepedagógus a Marosvásárhelyi Színház munkatársa volt és azonnal tudtam, hogy Melinda a mi emberünk.

Azért kell szólnom a zeneiskoláról, hogy megalapozottan szólhassak a zenekarról.

Itt jön a képbe Katrin Zsolt, ennek a zenekarnak, a Dányi Ifjúsági Fúvószenekarnak a vezetője. De nem csak vezetője hanem szervezője, szakmai mentora és közösségnek a lelke.

A zeneiskola szépdolog, elismerést érdemlő dolog, de felékesítve zenekarral, nos, az első lépés megtétele az Olümposz isteneihez.

Tessenek elhinni, nem egyszerű kérdés errő beszélni.
Ha valaki a másik emberben nem azt látja ami embervoltának lényege, amitől személyiség a személyiség, am trékenyebb mint a legfinomabb herendi porcelán (és olyan szép is), lélekben szép, hanem mást lát, mondjuk egy alkalmazottat, vagy speciális szakembert, egy erőforrást (amit kimondani is szörnyű), az soha nem fogja megfejteni, megérezni pedig a legkevésbé, hogy milyen törékeny az emberi szív és milyen bonyolult az ember kapcsolatrendszere.

Katrin Lajos, Zsolt édestestvére, testvérbátyja a dányi futballcsapat középhátvédje, sziklája beszélt egy alkalommal velem testvéréről Zsoltról, aki zenetanár és ajánlja őt a dányi zeneiskolába.

Ha a dányi zenekar létét és életét meg akarjuk fejteni, akkor ne csak a produkciókat, a magával ragadó lendületet lássuk, a szólamok játékát, a hangszerek egymással való beszélgetését, vagy ahogyan egymással feleselnek, vagy éppen bukdácsolnak szerep szerint, gyerünk, gyerünk mondják egymásnak, kesernyés integetésüket vesszük észre talán, tragikus alázuhanást vagy éppen mennybemenetelt, erdőben ág roppanását, az avar kesernyés ízét, a föveny erő-sugallatát, termékenységet vagy hajlamot a búra, madarak dalát, ahol ezüstszálak húzódnak felettünk vagy gyászlepel feszül rajtunk, hanem vegyük észre a karnagy a zenekart vezető tudását és az emberi magatartását is. És természetesen a zenekar tagjainak ügybuzgalmát, szorgalmát, virtualitását.

Aki járt már egyszer legalább Kárpátalján, az tudja, hogy nem térkép nekünk e táj, ez a háborútól és mástól ma is szenvedő vidék.

Zsolt Kárpátaljáról jött, egy nagyon szép és hangulatos, kulturált és kedves városból ahol szépem beszélnek az emberek is magyar nyelven. Técső a szülőváros, közelében Aknaszlatina, az erdélyi Szovátának megfelelő gyógyhely. Közelben Kőrösmező, és karnyújtásnyi távolságban Máramaros, ez a kedves térség, kiterjedően a szomszédos Romániára is, dús-levegőjében fürödhet az ember és nézheti a legmagyarabb magyar folyónak, a Tiszának eredési helyét is.

A táj és az ember összetartozik. Nem véletlenül hangoztatjuk, hogy vigyázzunk földünkre, a helyre ahol élünk, az erdőre, a kicsi patakra, édesszülénk kis kertjére, a házra, a dombra, a fellegekre.

Katrin Zsoltban a kárpátalji vidéket is tiszteljük, a történelmi Magyarország szép és feledhetetlen vidékét. Olyan ő, Zsolt, mint a Fehér- és a Fekete Tisza összefolyása. Zúgó lendület és sodró tenni akarás. Ebből lesz a többszörösen díjazott Dányi Fúvószenekar.

Még egy dologról kéne szólna az ünnepség kapcsán.

Ez pedig a dányi emberek hallatlanul nagy kincse. Ez a kincs a szeretet a zenekar iránt. A dédelgetés, a karon-hordozás, a tulajdonlás, hogy a miénk, a mi kulturális nagykövetünk a világban.

És szólni kell a szülőkről is. Az édesanyákról, édesapákról, akik saját magukat is felülmúlva látták meg a zene mindenek felett álló kulturális hatalmát. És tettek érte, nem is keveset, hogy gyermekük jobb is, több is legyen mint a statisztikai átlag, mert velük erősödik, nemesedik és tündöklően fénylik ez a falu.

Még egy gondolat, most már talán legvégül.

Arra kérdésre, hogy kell-e és hogyan kell keresni a választ arra a kérdésre, miként jött létre a dányi önkormányzati zeneiskola és a fúvószenekar, milyen igényekből és milyen szellemiségből, mi mozgatta a dányi közéletet arra, hogy a falu működésének kötelezően ellátandó feladatain felül, azon túl is fontosnak véljék a gyermekek zenei nevelését, nos erre a kérdésre ha válaszolni akarunk, akkor azt, hitelesen csak rövid úton tehetjük meg.

Fordulok a válaszért egy klasszikushoz, talán így a kérdés megoldódik.

Maga Beethoven mondja egy helyütt: es muss sein. Annyit jelent: ennek így kellett történni. Ez a zene hangja. A nehézség hangja, a szükségszerűség hangja, az érték hangja.

Három hang tehát, el ne feledjük: nehézség elsőként, szükségszerűség másodjára és érték harmadszorra. Ez a három epedve mozgató dányi erő!

A nehézség a munkára serkenti az egészséges embert!
A szükségszerűség a közösség felhajtó ereje!
Az érték pedig az ember időtálló lényege, a fennmaradás feltétele.

Folytonos küszködés az élet. Folytonos értékteremtés tehetségünk szerint. Az a felismerés, hogy nem élhetsz csupán magadnak, csak a magad számára azt a kötelezettséget rója rád, hogy hogy legyőzd magadat, a rosszabbik énedet és teremts magadban és magad körül szép és élhető világot, hiszen a másik ember nem rajtad kívül, hanem benned van.

Ennek az üzenetnek eszköze a mi zeneiskolánk és méltán híres zenekarunk!

Dány, 2022. december 17.