Nem lehet elégszer...

Úgy látom, zajos lett megint az Advent!
Sok a látvány, a színes összevisszaság.
Végérvényesen??!! közénk költözött az ördög.
Új hittételek lettek. Marketing. Így hívják.

Nem vagyok ellene az adventi még zenés rendezvényeknek sem akkor ha művészi teljesítmény van benne.
De igen, ellene vagyok a csupán látványra törő sekélységnek. A gondolatokat nélkülöző kavalkádnak, a vásáros hangulatnak, az ötlettelenségnek, a rendzavaróknak, a tülkök-dobok-harsonázók dallamiatlanságának, a féktelen őrületnek. Nem csillapodik ez. Sőt!

Nem vagyok farizeus sem. Nem mondom magamra, (mint a farizeus), hogy én betartom az előírásokat, de íme látod (Uram) itt ez a vámos, aki bűnös, nem tiszteli a törvényt stb.
Nem mondom, hogy "TI" és bezzeg "ÉN", mert nincs jogom ezt megtenni. Sem jogom, sem felhatalmazásom. Sem érdemem, hogy ezt tegyem.

Mégis el kell mondanom azt, ami belülről feszíti a szívemet és kikívánkozik belőlem a tenni vágyás, a jóakarat és a jó példa embernemesítő erejének a megmutatásáért. Advent idején!

Szombaton vagyis tizedikén esős, hideg, szeles idő volt. Erre mondja a paraszti nyelv (népi mondás): "a kutyát is kár keverni".

Nem volt vágya az embernek utcára menni na! Ezt jól tudom.
De semmiért se érdemes kimozdulni? Nincs dolog az életben amiért le kell mondani egy kis kényelemről? (Hogy ellenértéket kapj érte).

Vendégünk volt az ifjúsági házban Benke Zoltán szobrász művész. A dányi Szent Imre szobor készítője. Egy történelmi értékű dokumentum volt nála.

Okos telefonján fellapozva a majdnem harminc évvel ezelőtti történetet, amikor a téren Szent Imre szobrát állítottuk fel, mintegy jegyzőkönyvszerűen mutatta meg az akkori eseményeket.

Íme!

A megyénknek saját újsága volt, Pest-megyei Hírlap volt a neve. Nos, ennek a periodikának az egyik újságírója, név szerint Nádudvari Anna itt járt az ünnepségünkön. A végén interjút készített (nem idézem, nem olyan lényeges, velem történt) és az interjú után pedig saját gondolatait mondta el.
Ezt teszem most közzé. Tanulságként. Ajándékként egy olyan újságírótól (hiszen ismertem) aki lélekben is nagyon gazdag személyiség volt.

"Az avatás előtti szentmisét Turai János plébános mutatta be. Közreműködött a Gödöllői Erkel Ferenc Általános Iskola kórusa és a Dányi Széchenyi István iskola énekkara, akik Szent Imre életét elevenítették fel. A szobor avatóbeszédét Dr Farkas Attila művészettörténész érseki tanácsos tartotta és Deák Imre apát-plébános szentelte fel.

Ott állt hófehéren a zuhogó esőben egy kis dombon a kőszobor.
És ott fog állni mikor hó takarja körülötte a teret, s hó borítja az ő vállát is.
Aztán elkezdődik a tavasz és majd jön a forró nyár. Tanúja lesz évszakok váltakozásának, napok változásának, gyermekek felnövésének, életek elmúlásának, a változó világnak, bármi lesz is ott áll most már mindörökké. Azoknak, akik Dány községet hazájuknak mondják, ezentúl Szent Imre szobrát is hazájuk részeként mondhatják maguknak".

Így kell hát kedves barátaim a hazát megnövelni. Így kell a szívünket is kitágítani. Így kell belenőni egy térbe, egy faluba, egy közösségbe. A hazába. A nemzetbe. Mindenbe, ami a tiéd. A szülői házba, a rokonságba, a közhatalomba, a templomodba, hitedbe és istenedbe.
Így kell hazát építeni benned és általad. Gyermekednek példát adni. Idős szüleidnek tiszteletet és hálát, barátodnak hitelességet, községednek kötelességet, gyermekednek a mai napot és a holnapit is, a jövőt. Papodnak, tanítódnak, szakmai előljáródnak és érted tevékenykedőnek pedig megbecsülést.

Ez nekünk Szent Imre. Nem kő, nem anyag, hanem szellem és lelélek. Szellemiség és lelkiség. Lajtorja a föld és az ég között.

Szombaton, tizedikén a szobor gipszmásolatát helyeztük el az ifjúsági házba. Mint Nádudvari Anna mondaná, hazánk részeként, annak bővítésére és az eskü gyanánt, hogy hűtlenek soha nem leszünk.

Katrin Zsolt, a zeneiskola tanára és igazgatója, két fiával, Mátyással és Szabolccsal szép zenét szolgáltatott nekünk. Lélek-öröm zenét amiben felcsendült hazát szerető szívünk számos dallama.

Peczni G Éva tanár történelmet láttatott velünk, egy reményteljes ifjú, Szent Imre herceg fejlődését és elbuktatását. Szép-szomorú történetét.

Kozsuch Zsolt plébános atya vezette az imádságunkat és szentelte fel a szobrot, amelyik most már végleges helyére, a Szent Imre Ifjúsági Házba került.
Velünk volt lelkes és figyelmes közösségünkben Benke Zpltán szobrász és Nagy Júlia a Budapest Környéki Népfőiskolai Szövetség elnöke.

Köszönet mindenkinek mindenért!