Gyémánt

Az egyik este, jóval a sötétedés beállta után a temetőnkben a sírok között lépdelve, halottaink emlékére gyújtott gyertyák gyenge térvilágítása közepette mentem a "mi" sírjainkhoz. Ihletett pillanatok voltak ezek. Szorongás és öröm kimondhatatlan keveréke még most is él bennem.
Ezt csak bevezetőnek szántam, mert egy -a halálon még innen- feloldhatatlannak látszó problémát szeretnék érinteni. Értelmezni? Kézzel foghatóvá tenni? Feszültséget oldani? Vagy egyszerűen egy ügynek a végére járni?
Egyik kérdésre sem fogok választ találni, tudom, de valaminek ezek után történnie kell.

A helyi hírekben olvasom a felháborodást amelyet a cigánytelep felől áradó füst kelt az emberekben. Főleg azokban akik közel laknak ehhez a településrészhez.

A tiltakozás a levegő szennyezése miatt, az egészségre ártalmas füstgázok szervezetbe való jutása miatt, de egyszerűen az ember komfort-érzete miatt is teljesen jogos.
Bárki is szennyezi a levegőt úgy és akkor amikor ez elkerülhető lenne, legyen ez cigány vagy nem cigány (gádzsó, mint ők mondják) viselje el az emberek ítéletét. Mondom mégegyszer az is, aki nem cigány. Mert -valljuk be- a környezet szennyezése általános érvényű emberi mulasztás.

Dányban az első cigányemberpár -mai tudásunk szerint- az 1760-as országos összeírásban szerepel. Radics volt a neve. Foglalkozását tekintve molnár és kocsmáros. Két malmot üzemeltetett. Az egyik vízi malom, a másik száraz malom. Ebből szép haszna származott. 1810-ig tartózkodott ez a család a falunkba, 60 év alatt 15 család volt itt hosszabb-rövidebb ideig. Rokonságot is szereztek a falubéliekkel, keresztkomaságot, sőt házasságot is kötöttek egymás között. Többen itt születtek, itt is temették el őket. Mások továbbálltak, míg 60 év után váratlanul nyoma veszett ennek a családnak.

A Radics-korszakot követően hosszabb idő alatt csak néhány család élt községünkben, bár nagy volt a vándorlás az ideiglenes letelepedés de tartós ittlét már kevesebb.

Majd lépjünk egy nagyobbat és nézzük meg a huszadik század hajnalát.
Ismét találkozunk cigányokkal. A Radics-féle élet- és magatartásmódtól eltérően egy sokkal szerényebb, igénytelenebb és primitívebb életformát követtek az ide-oda vándorlók, majd egy részük véglegesen letelepedett. Gyermekeik megkeresztelésére igényt formáltak, de törvényes házasságot nem, vagy alig kötöttek. Szentségekhez nem járultak, vallásukat nem gyakorolták, de a temetéskor egyházi temetést kértek.

Ezek a családok voltak a Kanalasok. Ez a név (nomen est omen) a foglalkozásukat is hordozza -vélhetőleg- talán a famegmunkálásra (teknővájás stb) szakosodtak mint például a beás cigánycsoporthoz tartozó családok, akik a legutóbbi időkig is művelték ezt a szakmát, de a nálunk letelepedők ennél szerényebb, egyszerűbb, igénytelenebb formációt hozták létre.

Amikor falunkba értek, az előljáróság ezt tudomásul vette.

Az első letelepedési helyként a futballpálya öltözője mögötti területet választották. Ez volt a "cigánypart."

A második telephelyük a mai orvosi rendelő környékén volt, harmaddikként a "sárgás gödör" vagyis a második világháború emlékét őrző szobor környezet.

A Vásár-tér utca környéke volt a negyedik letelepedési helyük, de a falu terjeszkedése miatt innen is tovább álltak az agyagos területére, a Széchenyi-házak előtti területre,. Itt rövid ideig voltak és a mai millenniumi park széle volt a lakóhelyük, aztán a "Szurdok" vagyis a Nyárjas a mai Thököly utca folytatásában lévő rossz faminőségű erdő.

Mai helyük a nyolcadik térszín.

Csupán csak vándorlás volt ez, helyváltoztatás melyet külső okok kényszerítettek ki vagy valamilyen törvényszerűség is kirajzolódik ebben.

A letelepedés, hogy éppen itt és akkor indítékát nem ismerjük. Miért éppen Dány (is)? Azt hallottam egyszer és erre akkor büszke voltam mint dányi ember. Egy társaságban (művelt emberek között) történő beszélgetéskor hangzott el, hogy a cigányok ott telepedtek le, ahol jó emberek laknak. Annyit hozzáfűzök akár személyes élményként is, hogy a cigány "kéregetőket", valójában koldusokat a dányi családok soha nem utasították el, hanem szegényes kamrájukból (pénz nem volt) "megrészesítették" őket.
Aztán munkát is végeztek a házaknál. Krumpliásás, kerti munka, volt ahol a nehéz vászon anyagok mosásában segítettek, ólakat takarítottak vagy más mezei munkába is befogták őket.

A vándorlásról: falunk körül megyünk körül! Ez a "körül" leszűkül egy sávra. Vegyük szemügyre a falunk települési szerkezetét. Láthatjuk, hogy a letelepedés és az onnét való továbbállás egy nagyjából egyenes vonal mentén történt amelyik a község Dél-Keleti irányvonalát követi.

Vajon miért ezen a vonalon, miért ebben a síkban történt a továbbköltözés?

Mély az ismeretek kútja! De még mélyebb a nem ismerteké.
Ösztönös volt ez számukra vagy tudatos, hogy éppen nem az ellenkező faluvégen kerestek szállást, azt megmondani nem tudom. Talán a társadalmi tapasztalat, a cigányok közötti helyi tudás érvényesült, melyben -mint sok másban még velük kapcsolatban- belelátásunk vagy tudásunk nincs. Annyi bizonyos, hogy a véletlen döntés ebben kizárható.

Magyarázzuk meg -tegyünk kisérletet erre a mozgásra.

Az ember, legyen ez cigány vagy nem cigány általános vonzalmat érez a tűz iránt. Ez igaz a civilizált népekre és fokozottan igaz a természeti népekre is. A cigányság még ma is hordozza nagyon sok viselkedési elemében, szokásaiban, nézeteiben, dalaiban, kultúrájában az ősi elemeket, hiedelmeket, amelyek telistele vannak mítosszal.Félelemmel, elvárással, sokszor babonával és természetesen hasznosítható kultúr-elemekkel is.
A tűz a filozófia szerint is az egyik őselem. Ragaszkodunk hozzá, nem beszélve arról, hogy nélküle élni sem tudnánk.
A cigány történetek gazdagon telítettek ősi elemekben. Van képük a halálról, a temetőről, a halottakról, a viharról, az ősök visszajáró szelleméről és így tovább.
A tűz világosságot nyújt a sötétben. Megvéd a hidegtől. Az arcot sötétben is láthatóvá teszi. A magányt elűzi. A rossz szellemeket távol tartja, megégeti.
És még számos oka van annak, hogy ha valaki, akkor a cigány emberek még inkább ragaszkodnak a tűzhöz olyannyira, hogy legyenek bárhol, saját portájukon, vagy közösségükben, legyenek akár búcsújáró helyen vagy éppen az országút szélén az alkony leszálltakor meggyújtják az összeszedett rőzsét, hulladék fát és körője kuporognak.

De mi legyen a kábelégetéssel -szisszen fel az ember?

Nos ez nem tartozik az ősi mítoszhoz. Ez nem megtartó ereje a nemzetségnek, de hasznos lehet annak aki a kábelt elégeti.
Az anyagi haszonszerzés a kábelégetés indítóoka.

Mivel a kábel égetése és törvénytelen megszerzése akár szabálysértés, de lehet bűncselekmény is, egyedül a hatóság szabhat annak gátat. Nem szabad akaratból, hanem törvényes joga és kötelessége miatt.

Míg a rőzsét égető cigány kolónia csak ősi mítoszait követi és a helyi közösséget építi bejelölt határok mellett engedve természetesen, e miatt ne tiltakozzunk. Nem is tiltakozott a dányi ember évszázadon keresztül, mert ahogyan a tűz gyújtása az ősi tudás részét képezi, így aletelepedés is ugyanezen okokkal magyarázható.

Ugyanis! Községünkben a széljárás északi-észak-nyugati. A cigányok a délkelet szegmensben élnek. Az uralkodószélirány nem a községre viszi a füstöt hanem attól távolabbi területre. A békesség a dányi ember és a cigányok között más régen felbomlott volna, ha a cigánytelep a falu nyugati területén épül fel. Mert akkor minden füstöt, a falura hozna a szél.
A cigányok ezt a hely megválasztásánál már tudták.

A kábel füstje gonosz füst. Szétterül a völgyben, megüli a halmokat is.
A kábel füstje az emberölés bűne, az elkövető Káin füstje, amit még az Úr sem fogadott el a gyilkos Káinnak áldozatául.

Hogy meddig kvarog köztünk Káin gyilkos füstje, azt nem tudom. De ha a hatóság ennek megszűntetésére képtelen akkor sérül a jogállamiság elve.
Minden hatalmi szintnek itt felelőssége van. A helyi hatalomnak éppen úgy mint a rendőrségnek, ügyészségnek.

De a felelősséget mi is vegyik egy kicsit a vállunkra. A helyi társadalmat beleértve annak minden intézményét, minden egyes polgárát.

A temetőben az egyik sír fölött olvasható a név: Gyémánt.
Díszes sírhelyen egy fiatal cigányfiú nyugszik.
A cigányemberek ma sok pénzt költenek a díszes sírhelyek kialakítására. Dányban is.

Most már "csak" addig kellene eljutni, hogy ne csak a sírok hanem a házak is díszítettek legyenek (és ez talán már tetten is érhető) és díszítésekkel, szeretettel legyen tele a magyar ember és a cigány ember élő kapcsolata is.

Ehhez fel kéne éleszteni a felelősség alvó tenniakarását mindannyiunkban.