Üzenet a Szőlőhegyről. A szőlőről és a borról.

Ki ne ismerné Hamvas Béla méltán ismerős és üdítő, nagy szakértelemmel, irodalmi stílusban megírt művét A bor filozófiáját.
Majd később is, de most is lesz erről, ebből idézett néhány szó, csak azért említem, mert ne hogy valaki azt gondolja, a nyomdokaiba járok, mert még árnyékába sem tudok kerülni ennek a nagyszerű embernek, a méltán tisztelt és szomorú sorsot megélt nagy írónak, filozófusnak.
Mégis szólok néhány szót a szőlőről is, a borról is, lévén az Üzenet ezt megköveteli tőlem.

Országunk szőlőtermő területei nagy gondossággal, a tájjelleg szerint vidékekre van osztva. A Szőlőhegy a Kunsági borvidékhez tartozik. Ez az ország legnagyobb borvidéke. Érdekesség, hogy községünk, Dány is ide van sorolva. A mi falunk a borvidék legnyugatibb pontja. Kár, hogy viszont a jelentős szőlőtermő községek között már nem említik a nevét.
Ez a borvidék homoki borokat terem, mint mondja a nép ajka, ez a bor a mindennapok bora. Minden nap fogyasztható, beleértve természetesen az ünnepnapokat is. Márcsak azért mondom ezt, mert aki bort iszik egy nap, annak biztosan ünnepe lesz. Ez egy ilyen ital. Nem sör mint a bajoroknál, a cseheknél, vagy beherovka a szlovákoknál, vodka az oroszoknál, nálunk a bor a nemzet itala. Nemzeti ital.
Az itt termelt szőlők nagy változáson mentek keresztül.
Amikor mi megvásároltuk Nagy János bácsitó (Tabán utca) ezt a földet, felerészt szőlő volt benne, fele részt kukorica. Gunyhó nem volt rajta, mint számos más kisbirtokon e tájon. Vagyis pince egy kisebbfajta épülettel. Ez a gunyhó. Ami községünkben szalmából épült ideiglenes építmény, a gunyhó a dinnyeföldön, ez a Szőlőhegyen tartósabb anyag felhasználásával, pincével ellátott alkalmatosság, a szőlő feldolgozására, a bor tárolására és a "bandázásra".
ehát amikor megvásároltuk a szőlőnket, -hogy befejezzem a megkezdett gondolatot- akkor zömmel szlankamenka szőlő fajtából volt telepítve. Akkor kóstoltam először szlanka szőlő borát és nagyon ízlett. Üde volt, friss, illatos és beszédes.

Azóta megváltozott itt nemcsak a telepítendő fajták területén az élet hanem a szőlőművelés tekintetében is.

A szőlő a görbe hátú embert szereti. Utalva ezzel arra, hogy a "gyalogszőlő" művelése közben alig egyenesedik ki az ember háta.
Mások azt mondják, hogy a szőlő a pipafüstöt szereti. Ez pedig arra utal, hogy örökösen benne kell lenni "matatni"mert a szőlőmunkának soha nincs vége. Namármost ki az aki mindig a szőlőben bujkál, kapál, kacsol, csonkázik a termesztési időszakban mint az öregember. Aki gyakorta pipázik is.

Ma már termelnek a Szőlőhegyen, bizonyítandó a megváltozott szőlőkultúra, ezerjót, kékfrankost, zalagyöngyét, cserszegi fűszerest, szürkebarátot, chardonnay-t (sardonét), pannónia kincsét és persze még sok mást is, a régi gohér, mézes és otelló (mint a helybeliek mondják otilló) mellett.

Homoki szőlőkön homoki bor terem. Micsoda kincs volt ez abban az időben, amikor a filoxéra járvány kipusztította a más területeken termesztett szőlőket. A homoki szőlőket nem tudta károsítani ez a gomba betegség, mert mint az öregek mondják, a homokszemek kiverték a filoxéra szemét. Bizony így van ez, mert nyári napokon, kánikulában a homok felmelegszik akár még hetven celziusz fokra is.

Jó bort mérnek Füreden és Kaposváron -mondja a dalszöveg. De jó bort termelnek, jó szőlőből, jó eljárással még a Szőlőhegyen is. Mérik is. Ma már országosan híres éttermekben.
Amikor valaki azt mondta erre a homoki borra -lekicsinylően- hogy ez korcsmai bor, akkor éppen Hamvas Béla védte meg a homoki bor becsületét ezekkel a szavakkal: A korcsma a civilizáció egyik legfontosabb intézménye. Sokkal fontosabb pl mint a Parlament. Mert a Parlamentben a sebeket osztogatják, a korcsmában pedig éppen ezeket gyógyítják.
Babits Mihály erre is gondolhatott amikor azt mondja: "szellem s ne bú tegyen magyarrá".

Mert a jó borban egészség van, no meg nóta is. Barátság, kéz a kézben, szív a szívben.

Hogy milyen fontos növény a szőlő, és az ebből készült bor, azt nem lehet erősebb érvvel megvédeni mint ahogyan a Biblia teszi az Ószövetségben. És a mi hitünk, a katolikus keresztény hit is teszi.

Az Ószövetségben(Bírák könyve 9,12) példát sorolva Abimelek furfanggal szerzett királyságának szolgálatáról ezt olvassuk:
"Majd a szőlőnek mondták a fák: Jöjj te és légy a királyunk, de azt mondta nekik a szőlő: Talán elvesztettem mustomat, amely örömre derít isteneket és embereket!" (Ne add hát te sem a becsületedet érdemtelen emberekre -mondhatjuk magyarul is tanulságként.

Hogy mit jelent a bor Jézus kezében az utolsó vacsorán és a pap kezében minden szentmise alkalmából, azt a kedves olvasónak nem kell biztosan elmondani, mert nem csak hogy tudja, nem csak hogy látja, de hiszi is.