Üzenet a Szőlőhegyről. Ütközet a határon.

Ahol a Dónátus kezdődik, ott ér véget a dányi határ. Erdősáv húzódik a két "regnum" között. Néhány lépésre a túloldalon Újfalusi János szőlőjének a felső vége. Eltéveszthetetlen, mert mint egy gerincbetegségben szenvedő öregasszony, hjlott hátú duófa van az út mellett.

Ne menjünk még át a határon, maradjunk a dányi oldalon. Van itt is seperni való elég.

A határvonal előtt egy illegális dűlőút hajlik le a dombról. A régi erdő aljai kókai úthoz vinne le, ha be nem nőtte volna az erdő a valamikori cigánytelepről (híre-hamva sincs már) Kókára vivő utat. Benőtte a vályogviskók helyét is a cserje, eltűnt Satata Mári háza a többivel együtt.

Állok az illegális dűlőút elején, a határ mellett. Megnézem -gondoltam magamban- milyen innét a látvány a völgybe.

Gyalázatos!!
Alig ötven - száz lépésre a határtól, az illegális dűlőút bal oldalán, egészen a tisztított vizet elnyelő nyárfásig egyfolytában, egyadta szemétkupac az egész.
Nem akartam hinni a szememnek.
Elindultam lefelé a dombon, hogy közelebbről szemügyre vegyem ezt a fertelmet. Ezt a mocsok-tengert. Ezt a huszadik századból áthúzódó és úgy tűnik ma is virágkorát élé ördöglehelte légy, szúnyog és patkányfészek "reneszánszot".

Van ilyen -kérdezem magamban? Hát van. Most takarítottak el talán két éve innét számítva a köves út felé néhány százméterre, sok tíz millió költséggel hasonló százados stigmát.
Európa, Unió, Vagy Sötét Fekete-Afrika inkarnációja.

Itt ásott ki alig több mint évtizede Istenben boldogult Papp Jani a markolójával egy pótkocsit betöltő kutyatetemet. Egy bűnhalmazra utaló kocsiderék jel, este még a helyszínen, de reggelre ezt is ellopták. Konténerrel együtt. Átkozot talán ez a hely? És ha igen, akkor meddig, milyen kiterjedésben és kik áltotkázták ezt meg. Miféle ördögi erők kéltek itt hatalomra, hogy elrontsák a természet szent helyeit. Régi erők új köntösben?

Amikor a közigazgatásban a pályámat kezdtem, akkor volt hasonló a látkép a Bocskai utca végén. Legális volt. Ide hordattuk ki a szemetet. Intézményesen. Először Sallai Jani bácsival, később mással. Traktorral. Kovács Jani bácsi felügyeletében és vigyázása mellett.
Azt gondoltuk, végleg megszűntek azok az idők. Végleg, nem szűntek meg. Csak másképpen!

Elindulok lassan a szeméthalmok irányába. Látom, nem is olyan távol,, hogy egy furgon megáll és a kupacokhoz tolat. Kiszáll belőle egy ember, majd még egy. Kinyitják az autó hátsó ajtaját. Megállnak. Észre vettek.

Fegyver nem volt nálam. Egyrészt azért mert nincs, nem is volt soha. Másrészt pedig milyen világ az, ahol egy kis sétához a mezőn is fegyvert kell hordani.

A kezem mégsem volt üres. Az egyiben egy kb húsz centis csavarhúzót szorongattam amit az imént találtam.
A másik kezemben egy gereblye volt. Ezt fogva indultam el a szőlő végétől. Más volt az időtöltésem célja, de így alakult.
A gereblyém hosszú nyelű. Vagy 220 centis a nyele. Kicsi "feje" van, talán hatvan centi. Orgonafából készült. Könnyű, kézre áll és felettébb praktikus. Akkor is a kezembe veszem, ha semmi dolgom nincs vele. Egyszerűen jó fogni. Élvezetes. Símogató. Beszédes. Emlékeket mesél, jókat nevetek rajta.
Szilágyi Jakab bácsi készítette ezt a gereblyét nekem, van már annak több mint negyed százada. Hoztuk haza a határon, a román vámosok fegyvernek nézték. Kipakoltatták velünk a kisbuszt.

Szilágyi Jakab bácsi, kedves, kevés szavú székely ember volt. Az Isten áldja meg holtában is. Jakabnak volt az apja, az erdésznek. Jakab pedig Antal Teri igazgató férje (volt). Fiuk Ödön, itt végezte Magyarországon az egyetemet.

Ettől ijedtek meg a bátor szemét-vitézek? A gereblyétől? Elhajtottak. Vissza sose térjenek. Ide.

Végig sétálok a szemét vonulat mellett. Eső után vagyunk hétágra süt a délelőtti nap. Rövid nadrágban, félmeztelen felsőtesttel a Naprendszer elválaszthatatlan tagjának érzem magam. Csak a szemétkupacok húznak le a civilizált világba.

Megtalálom a furgon kerekének nyomait, de ghogy mit rejtett a belseje, azt nem. Kivéve a vezető fülkében ülő két embert. Őróluk tudom, hogy kicsodák. Tudom, de nem írom le. Csínján a jelzőkkel!

Ez a kultúrálatlan néhányszáz méteres terület szembe megy (ütközik) a kerítéssel.
A kerítésen belül napelemek vannak. Hogy a sarkokon lévő oszlopon nyugvó műszaki remekmű micsoda, azt nem tudom. Remélem fényképező gép. "Látó gép" Ezek szerint engem s látott? És a furgont? Azt látta-e?

Micsoda világ?
Összegyűjti a napelem a napsugarakat. Tárolja is, energiává alakítja. Napenergia! Hoppá!

Tetszenek tudni, hogy mi, most otthon mivel világítunk? Mivel főzünk? Mivel tüzelünk?
Megmondom: NAPENERGIÁVAL.

És te is azt használos kedves barátom energiaként amit én. És a világon mindenki.

Mert a Jóisten már régen kitalálta ezt. Még akkor, amikor így határozott: legyenek növények a földön.

Mert mindenki más azóta is és ezután is napenergiát használ fűtéshez, hűtéshez, világításhoz. (Kivéve persze a hasadó anyagokat)

Már tanítottuk az általános iskolában is. Mit tárol a növény a fotiszintézis során? Napenergiát. Mivé lesz a növényben a napenergia? Szénhidráttá. Miből veszik az állatok az energiát? A növényből. Napenergiát!
És a kör bezárult.

Nem mutat számomra szép látványt a napenergiát felfogó tábla-halmaz. Értem a lényegét persze, és elfogadom.
Elfogadom mert tudom, hogy az a furgon aki egy (gyáva) embertől megfutamodott, akinek semmiféle fegyvere vele szemben nincs -ezért ő futásával bizonyította, hogy ő az igazi gyáva- hasonszőrű valaha élt tudós és tudatlan barátaival együtt a felelősek a Zaj nevű dányi földek eltorzításáért.

A világ termőföldjeinek napenergiát felfogó elrontásáért, elcsúfításáért.
Ők a felelősek, hasonszőrű valaha élt vagy ezután élő természetromboló egyedekkel együtt a szélkerekektől elpusztuló madarakért, és minden másért, ami a környezet pusztulása után az akkor élő emberek életének végét is jelenti. Az emberiség pusztulását jelenti.

Ez a park ott a nyárfás végén, déli irányba tájolással 2300 millió, vagyis két egész háromtized milliárd forintért épült meg. A Zöldgeneráció KFT tulajdona, aki (ami) az Émásznak része. Magyar és uniós forintok felhasználása kellett hozzá.

Kellet ez? Bizonyára igen.

Szomorúan vettem hátamra a gereblyét és azokra a nénikre gondoltam nagy szeretettel, akik ebben az időben kis kosárkájukat karjukra véve, vállukra a gereblyét elindulta a szőlőből hazafelé, hogy a szüret előtti szőlőmunkák után odahaza folytassák szent munkájukat.

A szemétkupac-lánc pedig ontotta közben magából a szerves anyagok felbomlása okzta bűzt, ami -egymás között szólva- nem más, mint energia. Napenergia.

De micsoda különbséggel!