Egy kedves emlék

Nem hiszem, más ember másként gondolja. A ünnepet. Ha mégis másképpen mint ahogyan én gondolom, az csak stílusbeli különbség lehet. Na meg lelki!

Mint súlyos, nemes brokát, egy válltól a talpig érő selyem palást, úgy fed be engem az ünnep, szent István ünnepe pedig kiváltképpen így. Nem is szeretem ezt az engem körülzáró rendet megtörni, hézagot létrehozni a pajzson mert félek elszáll tőlem a varázs. Az tudniillik, ami megkülönbözteti az ünnepeket a hétköznapoktól.

Mert az ünnepet a hétköznapoktól az a lelki élmény különbözteti meg, ami felhalmozódik bennünk és érzéseket kelt, noha azt pontosan megállapítani nincs módunk, hogy miképpen jönnek létre és hogy miben különböznek egymástól ezek az érzelmek. (ha nem akarok tudományoskodni, aminek adott esetben semmi értelme nem lenne.)

Egy szép esemény tette volna dúsabbá az életemet 2022 István király napi ünnepén. Mi volt ez? Elmondom részben szomorúan, csalódottan, részben beletörődve sőt ennek ellenére, örömmel is.

Erdélybe mentem volna néhány társammal, Nagy Júlia, a Budapest Környéki Népfőiskola Szövetség elnökének vezetésével és egy, az eseményt döntően meghatározó személy, Simorka Sándor művész úr részvételével. És még három más ember társaságában.

Nem mondok újat a kedves dányi zarándokoknak, akikkel tizenkét éven át, minden Pünkösd ünnepén autóbusszal mentünk Csíksomlyóra. Teltházas buszokkal. Dányiakkal és környékbeliekkel. (Istenem! Hatszáz emberi találkozás a Szűzanyával).

És emlékezzetek kedves barátaim, akik ott voltatok, hogy Szováta előtt néhány tíz kilométerrel van egy település. Nem is egy, de három, mely egy egységet alkot. Ennek neve Hármasfalu.Három tagja: Atosfalva, Csókfalva és Székelyszentistván.

Külön felhívtam a figyelmet a különleges eseményre, amely ezt a településegyüttest jellemzi. Egy esemény? Miket mondok! Egy történelmi vonulat, melyet nem csak Atosfalva szép és egyedien csodálatos, Dávid Ferenc erdélyi püspök által alapított egyház, Unitárius templomának sugárzú felújítása fémjelez és még csak nem is Csókfalván még ma is látható épület megépítése, amely a magyar népfőiskolai mozgalom egyik első központja volt hanem az a szellemiség amit ez a három község képvisel, mégpedig az ükumené kézzel fogható és szemmel látható gyakorlatban.

E miatt mentem volna, repülve is ha lehet, augusztus 20-ra Erdélybe.

Miről van szó kedves barátaim, akiket velem együtt a politikai butaságok beszippantanak még az ünnepeken is.

Simorka Sándor személye már sejteti hogy művészetről is szó van. Egyházművészetről. Magyar szabad szellemi gondolkodású mennybemenetelekről.

A középső faluban, ahol a református gyülekezet vezetője, lelkésze egy egészen kiváló lelkipásztor él, a parókia udvarában (hol máshol, hiszen Romániában vagyunk) Szent István monumentálisnak is nevezhető mellszobrát, ércből s nem másból felállította.
Bravó tiszteletes úr. Mint a három falu lelkésze, ezzel kezdte a munkáját.

És folytatta a két község, jobbról és balról található gyülekezet bevonásával, Simorka művész úr hathatós közreműködésével, hogy egyik faluban Szent Imre szobrát, a másik faluban Gizellát ábrázoló műalkotást emeltetett.

Együtt a földi Szent Család. A férj, Szent István király, a fiú, Szent Imre herceg (trónörökös) és a feleség Gizella akit német földről Passauból hozott Magyarországra.

Protestáns környezetben három katolikus, melyből kettő ráadásul szent is.

Ennek megünneplésére, mentem volna én is a Kárpátok előterébe található, a szeretett Bucsin tetőt megelőző színtérre.

Mi közöm ezekhez? -kérdezheti bárki.

Mint a Budapest Környéki Népfőiskolai Szövetség egyik alapító tagja (még a csodálatos rendszerváltás előtti időkben) részese voltam közvetlenül és közvetve is Szent Imre szobrának és Gizella alakjának felállításában.

A dányiaknak ezt mondtam el mindig amikor arra jártunk. Mert ez egy olyan példa, amelyik azt bizonyítja, hogy JézusKrisztus Egyháza egységes, erős, és örök. Még akkor is, ha emberi gyengeségek ezt sokszor akaratukon kívül, máskor meg azzal megegyezően különféle képpen látják, láttatják és irányítják.

Ember tervez, Isten végez -mondja a magyar közmondás. Most is így történt, szinte az utolsó percben.

Lehet, barátaim, hogy kényelmetlen az ünnepi viselet. Nehéz a selyem, lehúz a brokát. Zavar a tisztaság, erős a teher.
Ne legyünk viszont abban biztosak, hogy a könnyű út mindig könnyebb. Hogy majd nem húz le bennünket a sár. A föld Hogy nem fogunk fázni télvíz idején. Hogy jó lenne még majd egy kis teher, ha nem is brokátból, selyemből de jóféle anyagból.

És ami a legfontosabb azt tartsuk be, vegyük szemügyre.
Ne legyenek ünnepeink arra alkalmasak, hogy saját nagyságainkat látni vagy láttatni véljük.