Itt vagyTartalom / Eső hozta örömök

Eső hozta örömök


Beküldte Gódor András - Ekkor: 2022 August 20

Kiszárad a földből minden víz. Kiszárad a test is. Csontsovány képletek ülnek tort bennünk. Élünk-e még valameddig. Él-e még az "élet" a "bio" vagy átadja helyét a következő félárva, félsivatagos nemzedéknek a szukkulens létnek.

Szomorúan olvasom a híressé lett író könyvét. A Homo sapiens-t. Végkicsengése: bennünket semmi sem tett boldoggá.

Vajon így van ez, a valóságban is, nem csak az írói fantáziában? Hogy nem tudunk boldogok lenni, mi emberek bár bejártuk a világ útjainak földi hálózatát, bejártuk a csillagközi utakat is. Szelíd réteket és ezüstporos csillagos mezőket.

Most is ezt az utat járjuk.

A nemzetté válás rögös útját.

Első szent királyunk égbe nyúló lajtorjákon vezető, több mint ezer éves út ez.

Kell rakni egy nagy tüzet. Rajta! Körül ülni mindannyiunknak, a világ magyarságának és megpróbálni a lehetetlent: tudunk-e egymás szemébe nézni. Szemlesütés nélkül. Félre nézés nélkül. Szégyen nélkül.

Augusztus 20-nak csillogóan fénylő és betegesen torz reményein tudunk-e egyáltalán értelmet adni a szónak: magyar vagyok!

Tudunk-e zsoltárokat énekelni. Magyar zsoltárt. Psalmus Hungaricus-t. Mint ahogyan a költő énekelte, aki még a királyi Magyarországon született, látta hazánk megcsonkításának gyalázatát, örvendezett az első Bécsi döntésnek, a Felvidék visszacsatolásának, de Észak-Erdélybe beköszöntött " magyar világ" kolozsvári örömét már nem látta. Ő hív most egybe bennünket, a vérző lelkű költő, egy új Magyar Zsoltárral: "székelyek ott a bércek sziklamellén, üljetek mellém. Magyarok ott a Tisza partján, ott a Duna partján, magyarok, ott a tót hegyek között, s a bácskai szőlőhegyek között, üljetek mellém!"

Augusztus 20-a egybegyűjt minden magyart. Egybegyűjti azt, aki magyar. Aki magyarnak született és azt is aki magyarrá lett.

Ide hívta Dsida Jenő halálában az Őrvidéket, amit Burgenlandnak hívunk, "Várak földjének", és itt van Kárpátalja is. Fegyverek pusztító ropogása mellett tűzgyújtotta magyar szívvel, remegő lélekkel és bízó reménnyel. Ünnepi reménnyel! Nem ember alkotta, hanem Boldogasszony sugallta titkos, mennyekbe vivő reménnyel.

Oldott kéve szétszórt mivoltában egyesítő szent akaratért kiált a lelkünk. Szétszórt magyarsággal, hazán belül és azon túl is csak viharban forgó szalmaszálak vagyunk, öntudatlanul ácsorgó nép, aki Szent Istvánhoz kiált ezen a napon, ne hagyd árva néped Nagy Király.

Fáj minden veszteség. A régit talán már megszoktuk, az ideit pedig kiérdemeltük. Fáj a széthúzás vesztesége, a megosztottság égbekiáltó bűne, az egymásra mutogató, egymást gyalázó, halálhörgő káini kín, a levetni nem tudó turáni átok egymást fölfalni készülő gyilkos vicsorgása.
Az összetartó nemzeti erőink meglazulnak, illúziókra építünk, hazugságokra mint kőalapra, szemfényvesztett életünk görbe, önmagába vezető utakba torkollanak. Nincs Ariadné-fonalunk, hogy visszataláljunk hozzád nagy király.

Recrudescunt gentis Hungariae vulnera, sebeink kiújulnak, de gyógyulást várnak -mondjuk a Fejedelemmel.

Hiszen ott vagytok Ti mind, az Úr közelében, az Úrnő trónusa mellett. Ti szent és nagy magyarok. Imre is. László is. Községünket egyszer már kitűntető Margit is. Tekintsetek ránk! Gyógyítsátok rút sebeinket, önmarcangoló mély sebeinket mint ahogyan meggyógyítottad a falunkbéli Benedeket Uram, Árpád-házi szent Margit közbenjárására.

Tekints jubiláló községünkre ó Szent Margit! Tőled, a te közbenjárásodtól számítjuk falunk valóságos életét. Gondolj vissza a 750 év előtti időkre, amikor testben meggyötörve, lélekben erősen az Úrhoz szállt a lelked, "kijártad" nekünk egy dányi család testi-lelki gyötrelmének gyógyulását jelentő csodát.

Nem bízunk mi már másba, csak az égiek könyörületes közbenjárásában.

Erős a mi hitünk bennetek, Árpádházi szentek és különösen benned, hazánkat a Szűzanyának felajánló első nagy királyunk, Szent István.

Hungaria esse delendum! Oly erős a mi hitünk egy erős, az európai kereszténységet erősítő és vezető Magyarország eljövetelében, hogy bátran hirdetjük: Magyarország el nem veszejtett. Sem a múltban, sem ezután.

Megbánjuk bűneinket! Ez lesz a legerősebb fegyverünk! Szent Pállal mondjuk, az Istenkeresőknek minden a javára válik. Szent Ágostonnal pedig azt, hogy etiam peccata, még a megbánt bűneink is a javunkra válnak.

Nem adjuk át másnak missziós álmainkat. Aki hisz az álmaiban, az szépeket álmodik. Aki szereti a szép verseket, annak megszépülnek álmai. Szép versek, szép álmok, szép Isten-hívések a mi ajándékunk neked ó nagy és szent Királyunk, István!

Dsida Jenővel fejezzük hát be kérésünket, fogadd el tőlünk őszinte imádságként és fogadalomként:

Jézusnak és Pilátusnak, farizeusnak és vámosnak, zsidónak és rómainak egyformán szolgálni nem lehet!

És mi már választottunk!

Mint ahogyan eljött a nagy szárazság után a szép csendes eső, kitekintve az ablakon látom és hallom szép, gyógyító és reménytkeltő csörgedezését, úgy vélem látni és hallani megújuló szép hazánk szentisváni érkezését.

Cimkék