Falunapok évadán

Péter -nevezzük így- leteszi a mellette lévő kis asztalkára a tollat. Mellé rakja a keresztrejtvényt is. Elunta.
Kinéz az ablakon a tomboló augusztusi hőségben. Egy lélek nincs az utcán. Forr az aszfalt, gőzölgő kátrányos párafelhő lepi be az utat. Kénköves eső az ilyen. Szodoma is ettől pusztult el.

Rendezvényre szóló meghívók között turkál, beleolvas ebbe is, abba is.

Lassan megy autójával. Ebben is dög meleg van. Nem szereti a klímát, ezért be se kapcsolja. Megfájdul tőle a füle. Napokig zúg, míg minden elem ki nem pusztul a hallójáratból. Minden, ami a fülzúgást okozza.

Szárazra égett kukorica táblák közt halad egy ideig. Siralmas! Pusztító nyár az érlelő helyett. Remények, vágyak foszlanak szét ettől a pokol előterét idéző melegtől. Nincs mese -gondolja magában- a természet is csak a társadalom képét tükrözi. A rossz társadalom tükörképe a rossz természet . Minthogy egységben van a kettő. Ember és környezete. Miért is hiszi valaki, hogy egy felbolydult, eszeveszett világban majd valahol, akár a természetben is, vagy a családban, a fiatalok között, a téren esti találkozójukat tartó motoros legények világában, esetleg az ember személyes magánvalójában majd más-más törvények uralkodnak.Egyik helyen jó törvények, a másik helyen rosszak. Ez önellentmondása lenne annak az egységes világképnek, ahol a lételemek ugyanazon rend szerint viselkednek, akár élő akár a holt, vagy akár az emberi világot nézzük.

Péter, nagyon egyedül lévőnek érzi magát. Kiszolgáltatottnak. Tehetetlennek a dolgok állását illetően.

A szomszéd falu szélén lévő, egyébként valaha takaros, gazdagságot mutató ház mellett megáll. Most már, immár negyven éve ez a falu tájháza. Falumúzeum.
Bent, az udvaron serény kezek formálta, napraforgó olajjal megkent és fokhagymával ízesített, frissen sült kenyérrel kínálják. Ez itt szokás. Minden vendéget barátságosan fogadnak.
Körüljárja az épületet, minden helységbe benéz. Megáll itt is, ott is. Látszik rajta, hogy nem idegen számára a valamikori paraszti légkör. Ismer minden szerszámot. A többségnek a nevét is tudja. Kézre áll neki, ha munkát imitál velük. Már amelyik férfi marokba illik.

Az első házat, vagyis a tiszta szobát hagyja utolsónak a megnézni valók között.
Ámulat amit itt lát. Menyasszony öltöztetést. Mert lakodalom lesz itt, a falunapon az erre kijelölt helyen. A nagyszínpadon, vagy ahogyan itt mondják, a közösségi színtéren. Ide érkezik majd a násznép a falumúzeumból, a felékesített menyasszonnyal, vőlegénnyel násznéppel. Ezt az imitált lagzit minden évben előadják. Mert játék ez bár, felnőtt embernek kijáró játék. Olyannyira élethű, hogy a menyasszony búcsúztatásán a sokszonyát és díszes kalárist viselő, a kenyeret sütő gazdasszonynak könnybe lábad a szeme. Az elválástól. Az ő már ugyan megkopott emlékei között ez mindmáig fennmaradt. A lelkébe ivódott. Ebből születik majd a család. Érzelmi töltekezés egy egész életre szóló meghívás. A lány otthagyja a szülői házat, az oltár elé megy a vőlegénnyel és ezzel régi szép lányéletét be is fejezte. (Most válik életem, sírig tartó örömre, vagy örökös búra)" -mondja a vőfély a lány gondolatait.

Péter beáll a násznép soraiba és a művelődési házig részese lesz lagzinak, igazi meghívott jó barát vagy rokon képében. A vonulás, örömünnep. Új élet, új család új jövő, jólét esetleg szenvedés a sors melyet viselni kell, bár a cigányzene gyönyörű akkordjai nótára serkentenek.. Szép és komoly, sok-sok tanulságot hordozó játék ez.

A falunapoknak rendje van! Ez mindenhol tükrözi azt a gondolkodást ahogyan vélekedik egy közösség a saját életéről. Ha a falunapi rendezvényekben megjelenik -zömmel- az a sajátosság ami a falunak életét, történelmét idézi, akkor a rendezők helyes utat választottak. Ahol viszont olcsó látványosság az úr, ott szemmel látható a közösséget egyben tartani tudó értékhiány.

A falunap egy közösség indikátora egyben. Mutasd meg, miként ünnepel a te közösséged és megmondom ki vagy.

Péter valamikor szociológiát is tanult. Vizsgálati eredmények igazolják, hogy egy településnek (falunak) az életét miként befolyásolta az, hogy volt-e a községben itt élő és letelepedett uraság. Mert ha volt, akkor az a népnek sok és nemes történelmi értéket hordozó példát is mutatott. Szóban (történetünkben) forgó település szinte bővelkedett a mértékadó , a falu életét jó irányba fordító jómódú, nemes családokban. Ezért szépen, saját magát megmutatni képes faluünnepet tud szervezni.

Példa erre a mai faluünnepre kiállított, a művelődési ház nagytermét betöltő látványosság.

Egy fiú -szinte gyermek képű őr- vigyázza a kiállítás tárgyait. Saját gyűjteményét.
Van egy fiatal ember ebben a faluban, aki példás szorgalommal és hozzáértéssel szedi össze azokat a tárgyi (és szellemi) emlékeket amelyek itt vertek gyökeret. Melyek itt születtek vagy amelyeket itt hordtak ki, mint anya a gyermekét, és most egy figyelemre méltó magángyűjteményben hirdethetik ennek a közösségnek múltbéli életét, sorsát.

Péter elcsodálkozik azon a lelkesedésen, ahol egy, a negyvenes éveit alig taposó polgár megmutat országnak-világnak.

Ha van is ízléskülönbség a látogató és a tárgyakat bemutató lelkes gyűjtő között, az elvitathatatlan, hogy minden tárgy a magyar történelemhez, közelebb szólva ennek a falunak a történelméhez kapcsolódik.

Ez a fiú -nevezzük őt Zsigmondnak- nem csak bemutatja a tárgyakat, hanem alkotó módon annak a történelmi szakasznak ismerője, tisztelője is.
Erre szolgál néhány példa is.

A településen ma több olyan középület van, amelyet a régi rendben itt élő családok, családi házként laktak.
Ezeknek elkészítette Zsigmond a méretarányos mását.

A művelődési házat felújította az önkormányzat Ez is ilyen, személyes holmi, a kultúra háza, magánház volt. Míg a ház külső és belső komfortja a mai időket idézi, Zsigmond az eredeti falakat díszítő festésre talált. Ezt a tudásával, szorgalmával úgy állította vissza az eredeti valóságában,, hogy csodálatosan szép, eredetiségében és pompásan ragyogó valóságában az épület-belső egyik üde színfoltja lett.

És sorolhatnánk a tárgyakat szinte végestelen végig, amelyek egy itt élő fiatal ember törekvéseit mutatják meg.

A kiállított tárgyak között mérsékelt, de figyelemre méltó terjedelemben megjelent a csendőrség is. A kakastollas sapkától kezdve egy sor térképen, eredeti írásokon túl egy kis könyvecske is, melyet Zsigmond írt a helyi csendőrségről.
Ő maga, fiatal kora ellenére "vitéz" előnevet érdemelt ki.
Könyvecskéjében a Magyar Királyi Csendőrség jelszavát idézi elsőként: "Híven, becsülettel, vitézül!"

Nagy figyelemmel íródott Zsigmond szeretett könyve. A hátsó címlapon tüntette fel a "Csendőr tízparancsolatot".

Ide másolom azzal a megjegyzéssel, hogy egy kordokumentumról van szó, melyet mindenki a maga ízlése szerint (másokat nem sértve,a mindenkori rendet előtérbe helyezve) értékel, de azon túl számos egyetemes (keresztény) erkölcsi intést is olvashatunk benne. És ezek örök eszmények.

Tehát!

1., Megemlékezzél arról, amivel Istennek tartozol.
2., Én vagyok a te hazád: Nagy-Magyarország.
3., Hűséged, becsületed, vitézséged nem eladó.
4., Légy erkölcsös, józan életű, engedelmes
5., Tiszteld előljáróidat, mint atyádat, szeresd bajtársaidat, mint tenmagadat.
6., Tanulj és tudj: a Tudás a második fegyvered.
7., Védd a másét. A magadét ne pazarold..
8., Mögötted a törvény.Előtted is az legyen.
9., Igaztalanul ne vádolj, fegyvered ártatlant ne bántson.
10., A család szentély. Ha magadnak nincs: őrsödben (s a körül) megtalálod.

Hősünk, Péter híve a falu közösségét összetartó eseményeknek, köztük az úgynevezett falunapnak is.

Mintha mára ez egy kicsit megkopott volna, véli ha kritikus akar lenni. Sok benne a település belső életét megmutató jelek, jelképek, tárgyak és eszmények helyett az olcsó látványosság.

A falunapon mutassák meg az emberek és a helyi közösségek, intézmények az életnek azt az érdemi oldalát, amelyek átívelnek korokon egyrészt, a ma és itt élő ember értékteremtésének maiságát erősítő oldalt, a vészhelyzeteken is úrrá lenni tudó közösségi erőt -másrészt.

Mivel töltöttük az elmúlt évet! Mit tudunk magunkból, és magunktól úgy kitenni a közösség asztalára, hogy az éltető, bátorító, jövőbe mutató életképességet bizonyító legyen.

Mert minden más csak felszín és talmi ragyogás.