Életre kel.....(4)

A Magyar Püspöki Kar igen dicséretes szándéka volt szólni a Kultúráról. Ez a terület nagyon sokszor háttérbe szorul mintha nem lenne fontos, de a főpapi kar szándéka is azt bizonyítja, hogy az ember és az ember társadalomban megélt helye milyen nagymértékben függ a kultúrától. Azt mondhatnánk, hogy kultúra nélkül sem társadalom sem más közösség nem létezik.
A kultúrának három területét veszi számba a főpapi írás abban az összefüggésben, hogy az egyéni és közösségi élet fontos és kiemelt területe ez.

Az első, a tágabb értelmezésű kultúra fogalma és területe.
A kultúra mindazt jelent amit a Gaudium et spes pápai enciklikában így fogalmaznak meg: "A kultúra általános értelemben mindazt jelenti amivel a maga sokirányú szellemi és testi képességét kiműveli és kibontakoztatja az ember". Kultúra nélkül nem lehet emberi értelemben vett élet.
Első és fontos kérdés (alfejezet) a kommunikáció. E nélkül nem jöhet létre közösség (communio). Ez teszi lehetővé a társadalmi beilleszkedést is, a társadalmi szocializációt, és konszenzust.
Külön kiemeli II János Pál pápa gyakori mondását, hogy a szeretet civilizációját kell megteremtenünk, mert ez nem csak boldogulásunk, de túlélésünk záloga is.
Különösen fontos szerepet töltenek be a kultúrális intézmények e tekintetben, beleértve az iskolában folyó oktatást és nevelést is. Főleg a nevelést hangsúlyozza mert a felelősség eszköz is a közjóért vívott küzdelemben.
Az intézményes kultúrálódás mellett nem tekinthetünk el az egyén saját felelősségétől, hogy -többek között- "Isten színe előtt számot vessünk magunkkal", így alakítva a személyiségünket egymásért és a közjóért viselt dolgainkat.
Sajnos sok rossz példa is van előttünk ami az erkölcs romlását bizonyítja, így pl a korrupció, a hatalommal való visszaélés, a tisztességtelen meggazdagodás és mindez nagy teherként nehezedik ránk.
Az ezredfordulú estéjén ki kellett mondani a főpapi karnak azt is, hogy megcsappant hazánkban az élet tisztelete. Növekszik az öngyilkosságok száma, szaporodnak az élet elleni bűntettek melyeknek kiemelkedő szomorúsága a meg nem született életek kioltása.
Sajnos azt is megállapította egy nemzetközi kutatás, mely az európai emberek értékorientációját kutatta, hogy a magyar nép kiemelkedően individualistává vált. Önzésünkben jobbára csak magunkkal vagyunk elfoglalva, nincs közös örömforrásunk elég, az egymás iránti kötelezettség is hagy kívánnivalót maga után.
Örvendetes ugyanakkor a karitatív szervezetek térhódítása.
A meglazult és sok esetben már a pusztulás útján járó értékrendünket sújtja az a visszahúzódás ami a kultúra irányába tapasztalható.
A romló életminőség nem csak az anyagiak terén pusztít hanem kultúrális és morális területeken is. Ennek három területe van: a közélet területén, a családi élet területén és a szűkebb értelmezésű kultúrális területen is.
A széthúzás az egymással szembeni bizalmatlanság, az ellenségeskedés oly mértéket ölt, hogy nem csak közösségi szinten de az egyén szintjén az egészség romlásában is tetten érhető. El kell fogadnunk a másik ember, a másságot is, mert mindenkit az Isten teremtett és úgy szereti ahogyan látja.
A köztulajdon védelme, a magántulajdon védelme egyaránt elemi erkölcsi parancs.
A romló munkaerkölcs nem csak a munkahelyeken érvényesül hanem a kizsákmányolás új formáját is felveti a fekete gazdaság kialakításával.
Sajnos az ugynevezett fogyasztói társadalom ismérvei, a nyugatról származó szekuláris szemlélet tovább rombolja a közélet szövétnekét.
Az anyagi érdek kizárólagos előnybe helyezése a kizsákmányolás új formáinak a szele.
A kultúrális élet területén is megszünt a központi pártirányítás, de mostanra az anyagi összeomlás veszélye fenyeget. Silány, emberi értékeket károsító "kultúrcikkek" árasztják el a társadalmat, (igazi butítást eredményeznek ezt már én teszem hozzá GA).
Új feladatok jelennek meg mindnyájunk előtt. Ennek vezérgondolatai a megbízhatóság, a becsületesség,a szorgalom, az öntevékeny kezdeményezés, a másik ember és a közjó iránti tisztelet, a szülőföld és a haza szeretete, a hagyománytisztelet, és minden egyéb, amely segítené egy korszerű műveltségeszmény megfogalmazását.
Minden kommunikációnak,- írja a Communio et progressio címet viselő pápai enciklika- az őszinteség, a megbízhatóság, és az igazság érvényességét kell biztosítani.