Életre kel....(2)

Második nagy fejezete a püspökkari körlevélnek a Gazdasági élet címet viseli.
Szól a múlt örökségéről a szocialista érában kialakult egyéni és területi egyenlőtlenségről, a bizonyos kelet - nyugati lejtőről, miszerint Magyarország nyugati feléből keletre haladva egyre mélyül a válság, csökken az emberek életszínvonala, növekszik a szegénység és sorvad a vidék.
A szocialista gazdaságpolitika torzulásai megnyilvánultak a piaci formák kettősségeiben, a fekete gazdaság elterjedésében és erősödésében, és ezt az 1968-ban kezdődő modernizálás, struktúra változás "az új mechanizmus" sem tudta felszámolni. A hetvenes évek olajválsága tovább súlyosbította a problémákat. Az életszínvonal megmaradása csak a külföldi hitelek felvételével vált lehetővé amely súlyos eladósodást jelentett. Ennek terheit most kell fizetni -mondja a tanulmány.
Megpendíti az írás az Európai Unióhoz való csatlakozás szükségességét, melynek alternatívája, vagyis jobb megoldást nyújtó lehetőség nem mutatkozik.
A változás nem lesz könnyű, vélik a szerzők. Átmenetileg még rosszabb életkörülményeket is teremthet. Példázza ezt az 1993-as bruttó hazai termék is, (GDP) mely az 1989-ben mértnek csupán 85 %-a.
Még szembetűnőbben mutatja a visszaesést, az 1993-ik évi reálbér alakulása, mert az 1978-ban mért adatnak csupán a 77 %-a volt.
szonyato nagy infláció volt a 90-es években. Elérte a 20 %-ot is. Ez folyamatosan és fokozatosan sújtotta először is a bérből élőket valamint a családokat, főleg a kisgyermekes családokat.

Ma is sokat emlegetett téma az úgynevezett magánosítás és annak folyamata, mikéntje.
A kárpótlási jegyek kibocsátása sokszor nem a jogosultakhoz érkezett hanem az ügyeskedőkhöz, így a kárpótlásra jogosultak helyett egy pénzéhes maffia húzta ennek hasznát.
Rengeteg torz intézkedés volt a vállalkozások területén is, a kisvállalkozók rovására.
Mindenki tisztában volt vele, hogy hazánk a mezőgazdaságnak, mezőgazdálkodásnak kitűnő természeti adottságot biztosít.
Mindennek ellenére nem motorja volt a mezőgazdaság az ország gazdasági életének hanem a csalások és csalódások tárháza lett.
Felaprózódott a birtokszerkezet, ügyeskedők kezére került az élelmiszergazdaság is. Jó, de fájó példa erre az állatállomány visszaesése amely még a második világháború előtti utolsó békeév, az 1938 ban tapasztalt adatokat sem érte el.
Hogy jó út lesz-e a változtatáshoz az EU-hoz való csatlakozás az sok mindentől de főleg a politikai akarattól, a tárgyalások sikerétől függ. Mindenesetre a mezőgazdasági munkanélküliség aggasztó helyzetet okozhat.
A természeti környezet alakulásához volt néhány jó szava a püspöki karnak.
Romlik a környezetünk, az erőforrásgazdálkodás észszerűtlensége kimeríti a természeti környezet éléskamráját.
Bár az elmúlt néhány év alatt volt némi javulás, de a lakosság környezettudati állapota nem kielégítő.
Míg a védendő tájalk kijelölése , parkok létrehozása dicséretes dolg, addig azt is tapasztaljuk, hogy hazánk az erősebben iparosodott nyugatnak szemételepe lesz.
Idevaló módon idézi a dolgozat a Gaudium et spes pápai inciklikát: "Mindenkinek a saját módszerei szerint kell gyakorolni a gazdasági tevékenységet, de mindezt az erkölcsi rend korlátainak tiszteletbe tartásával."
Nagyon határozottan leszögezi a főpapi testület, hogy bár a termelés alapvető célja az áru létrehozása, de ne annak halmozásáért sem pedig a haszonért mindenek felett, főleg ne legyen a hatalmaskodás eszköze a gazdaság, hanem elsősorban az embert szolgálja.
Elítéli mind az erőszakos (korábbi) kollektívizmust és elítéli a liberál-kapitalizmus embertelenségét is.
Fennáll annak veszélye, hogy elterjed egy radikális kapitalista szemlélet, mely vakon bízik a piac szabályozó erejében.
Az állam feladatát illetően idéz szintén a ápai enciklikát, miszerint védeni kell az emberek jogait a gazdasági életben éspedig úgy, hogy korlátozzuk a monopóliumok működését, a verseny szabályozásával pedig meg kell teremteni a verseny szabadságát.(Centesimus annus)
A környezetvédelemben szem előtt kell tartani, hogy nem annak kizsákmányolása a feladat, hanem a fenntartható fejlődés értelmében a jövő nemzedékének gazdagon átadni.
"Az Úristen fogta az embert és az Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze azt" (Ter.2,15)
Az ember egyik alapjoga a tulajdonhoz való jog. Ez nem abszolut, mert nem csak a maga hasznára, de a köz javára is gondolni kell.
Igen fontos megállapítás, hogy: "Az Egyház elismeri a haszon jogszerű funkcióját, a profit szabályozó erejű, de mégsem lehet kizárólagos mert itt emberi tényezőket is számba kell venni.
Leszögezi útravalóul mindannyiunknak: "A katolikusokat gazdasági döntéseikben, akár vállalkozók, akár politikusok, akár munkavállalók a hitükből fakadó értékek kell, hogy irányítsák"!
Az egyháznak pedig intézményesen is részt kell vállalni (oktatás) a piacgazdaság működéséhez szükséges tudás közvetítésében, a helyes viselkedési minták kialakításában.