Életre kel egy régi dokumentum

Már negyed évszázada is elmúlt annak, amikor a Magyar Püspöki Kar (ma Konferencia) kiadott egy elemző, értékelő, figyelemfelhívó és távlatokra is nyitott kis könyvecskét. Az volt a címe: Igazságosabb és testvériesebb világot! Pontosan 1996-ot írtunk akkor. Az első szabadon választott kormány idején (MDF vezette, Antall József, majd halála után Boross Péter miniszterelnöksége alatt működött) mikor is lezajlott az első nagy rablás a multik részéről és a jókor jó helyen lévők mindig szerencsések részvételével, az idegen tőke beáramlásával, a dolgozók kiszorításával, így nem lehet sikeresnek mondani ezt az időszakot, ha nem azzal, hogy csíráiban jelen volt a demokrácia is. Mai bajaink gyökere itt kezdődött.

Az írás megszületésekor második ciklusát élte a magyar demokrácia, baloldali kormányzás volt, Horn Gyula vezetésével. Tovább folyt a zuhanásunk!

Valószínűleg ezt elégelte meg a főpapi kar és szerepéből egyáltalán nem kinőve, nem direkt politizálással hanem a bajokra való tiszta rámutatással, evangéliumi szellemben, felhasználva sok fontos dokumentumot, közte a pápai enciklikákat is írta meg levelét. Elsősorban a katolikus hívekhez szólt, de tágabban a keresztény emberekhez és a nemhívőkhöz is, akik szívükön viselik a haza sorsát.

A továbbiakban végigmegyünk a főbb fejezeteken azzal a szándékkal, lássuk meg akkori és mostani szerepeinket, feladatainkat.

Első nagy fejezet: Szociális feszültségek, elszegényedés

Több szegény ember lett hazánkban a rendszerváltás hozadékaként, mint amennyi volt előtte. Igaz, a szociális feladatok megoldására az akkori vezetés (szocialista éra) hitelt vett fel ezért ez a biztonság csak látszólagos volt, nem gazdasági fedezettel hanem külső erőkből vett pénzzel érte el a hatalom.

Aggasztó, hogy a szegénység növekedett. A lakásviszonyok, a táplálkozás, ruházkodás és más szociális biztonságra utaló jegy csak rosszabbodtak. Míg korábban a szegénységben szenvedők a lakosság öt százalékát tették ki, ez az arány a duplájára növekedett. 1995-ben három és fél millió ember élt a létminimum alatt.A szegények és gazdagok közötti élethelyzet-különbség növekedett, a szegények rovására.
Különösen nehéz a munkanélküliek helyzete.
Az átalakulás során több társadalmi csoport különösen nehéz helyzetbe került.
A legkiszolgáltatottabb helyzetbe a gyermekes családok voltak.
1994-ben a 19 év alatti fiataloknak 45%-a élt olyan háztartásban, amelyben az egy főre jutó jövedelem alacsonyabb volt a létminimumnál.
Szomorú statisztikát mutat a művi vetélések száma. 1995-ben ennek száma 77 ezer és elsősorban a huszas éveikben járó fiatalok között dúl ez a harc.
Csökkent a nyugdíjak értéke is, a rendszerváltás mínusz 25 %-ot produkált. Pontosan azok szenvedték meg ezt az elszegényedést, akik a korábbi években a legtöbbet tettek a hazáért. Mindenféle tekintetben.
A lakosság fogyása drámai mértéket öltött. 15 éve folyamatos a csökkenés.
A várható életkor a férfiak esetében nem érte el a 65 évet. (Ausztriában ez 72,5)

Veszedelmesen romlott a lakosság egészségi állapota. Sokszor a mérhetetlen önkizsákmányolás révén, vagy az önpusztító életmód miatt. Növekedett a depressziós emberek száma.
A szív-és érrendszeri betegségek, a daganatos betegségek száma igen magas, sőt visszatért a tbc is. Sokan mérhetetlen italozással és dohányzással teszik tönkre az életüket. Növekedett a drogosok száma, az öngyilkosoké ami vitathatatlan kísérője a lelki egészségromlásnak.
A rendszerváltás a közbiztonság romlását is magával hozta. A bűncselekmények száma háromszorosára nőtt.

Súlyos károkat okozott a növekvő korrupció. Átszövi ez a gazdaságot, a politikai életet és a társadalmi élet különböző területeit.

Az egyház feladata (és minden más jóakaratú embernek is) írja a körlevél, a szegényeken segíteni, akik iszolgáltatottak nem csak anyagi de közbiztonsági és jogi értelemben is. Ebben követni kell a pápai enciklikát, mely még tizenharmadik Leo pápához kötődik és a Rerum Novarum címet viseli. De hasznos tanácsokat ad II János Pál pápa is.

Az Egyháznak úgy kell felelősséget vállalni a szegényekért, hogy nem csak rögzíti a kialakult helyzetet, hanem tevőlegesen is részt vesz ennek orvoslásában. Összehangolt feladatokat szorgalmaz, amelyikben a kormány, önkormányzatok, érdekképviseleti és civil szervek résztvétele is kívánatos. Program az elszegényedés és a jogtalan vagyonszerzés mellett.

Felhívja a tanulmány a hívek, a lelkiatyák, papok, a közösségek és minden jóakaratú ember figyelmét az áldozathozatalra, az elesettség, a kirekesztettség, a lecsúszás, az elnyomorodás elleni küzdelem vállalására. Meg kell találni a felebaráti szeretet intézményes formáit is, a szociális program kidolgozását és megvalósítását.

folytajuk