Vigyázz magadra Matyi!

Vera messzi földről került Dányba. Ha van egyáltalán ebben a kis országban messzi föld. Mert minden olyan karnyújtásnyi távolságnak tűnik.
Az esti vacsoránál szoktuk -most már csak ketten- megbeszélni a "dolgokat". Így került rendre szóba Matyi neve is, illetve az ő személye, mert Vera, az édesanyja mindig olyan féltő szeretettel beszélt róla a szépítészeti szalonba, ahol ő dolgozott, hogy nem lehetett azt az esti beszélgetésben szó, illetve téma nélkül hagyni.

Írtam már Matyiról régebben is, nagy elismertséggel, annak okán, hogy a magyar U nemtudomhányas válogatottban láttam őt a magyar címeres mezben magáért, a klubjáért és a nemzetéért harcolni. Mondom, futballozni.

Matyi most tizenkilenc éves és bemutatkozott az MTK (Magyar Testgyakorlók Köre) NB I-es mérkőzésén éppen tegnap este, és éppen a nagy rivális, az FTC elleni bajnoki mérkőzésen.

Bár láthatná apai nagyapja, miként ér el rendre sikereket az ő kisunokája a futball világában. Nagyon büszke lenne rá. De nem lenne elfogult. Matyi nagyapja, Kovács Bandi, érte is, neki is építette sajátos gazdaságát, a Kispatak éttermet és rendezvényházat, egy jó, éppen ide illő, nekünk való, a régi fiatalságunkat visszahozó kocsmával. Mert azért ne feledjük, két igazán fontos épület van minden faluban. Ezzel példálózott egy nagyszerű katolikus pap, kinek beszédeit szívesen hallgattuk, tehát két fontos, ikónikus épület minden faluban, az egyik a templom, a másik a kocsma. Nem kérdés miért van mindkettő vasárnap nyitva. Jó világ volt, amikor mindkét épület csordultig tele volt emberekkel. Meggyőződésem egyik erősítette a másikat. És mindkettő a falu közéletét mert mellette tudott virágozni a kultúra háza is, a vasárnap délutáni "ablakalják", ahol mindent ki- és meg lehetett beszélni. Ma pedig semmit sem lehet, ezért van annyi beteg ember és magányos, céltalanul élő, és nyaláb-számra kapjuk a mindenre rátelepedő civilizatórikus kultúra selejtjét, beleértve a politikát is.

De térjünk vissza Matyihoz.
Ez a remek fiatalember nem csak a nagyapjától (az egyiktől, akit ismertem) hanem a szülőktől is kivételesen friss géneket kapott. A gének hordozta remek lehetőségeket, úgymint a ritmus, a közösségi magatartás, az áldozathozatal másokért, a remek fizikai adottság és mindenek felett és mellett, az alázat, amely közösségi térben fejlődve, az igazi csapatemberré válás lehetőségét hordozza. Ez szükséges a futballnak nevezett játékhoz is. Ettől lett jó, vagyis profi népitáncos az édesanya, az édesapa és ettől a jövőt féltőn és ápoló áldozattól vált a nagyapa is Dány község elismert emberévé.

Matyi történelmi, futballtörténelmi légkörbe került azzal, hogy az MTK játékosa lett. Én ugyan nem szurkoltam sem az MTK-nak, sem az FTC-nek elég volt nekem a Dózsa is amely most sajnos a tabella végén kullog.

Nagyon eltávolodtam a futballtól, bár magam is űztem ezt a sportágat amatőr módon, vagyis lelkesedésből és mérhetelenül nagy szeretetből. DE úgy látszik Matyi visszahozott régenszép területekre, ahol mindig olyan jól éreztem magam. Futballistaként is szurkolóként is.

Nézem az MTK - FTC meccset. Matyit és néhány más magyar nevű embert leszámítva, csak kimondhatatlan nevű futballistákat látok. Fájdalommal ülök a képernyő előtt és vérzik a szívem.

Igen ahol Matyi futballozik, ott játszott Sándor Károly is (Csikar) és Hidegkúti Nándor is, meg Bödör Laci, a másik oldalon Mátrai Sándor, (aki mellesleg atlétának indult, remek futó volt még Nagyszénáson , ezután lett futballista) Albert Flóriról nem beszélve, a nemrég elhunyt Szűcs Lajosról, Novákról, Vilezsálról, a most temetett Fenyvesi dr-ról, az élő Rákosi Gyusziról stb.

Mi lett a magyar futballéletből? Kik játszanak a magyar NB I-ben? Mi közöm nekem hozzájuk? És mi közöm azokhoz is, akik úgy megváltoztatták a magyar társadalmat, hogy az embernek sírni lenne kedve tőle.

Ezért nagy a te küldetésed Matyi fiam! Értünk játszol! Nagyapádért, ezért a faluért, érted sok áldozatot hozó édesanyádért, édesapádért. Testvéredért, aki ugyanolyan szeretett ember mint amilyen te vagy, vér és csont és izom egymásba kapaszkodik és táplálkozik nemes erőkből, mint ennek a falunak a régebben élt emberei hordozának, ennek az országnak a szíve dobbanása vagy! Nem dönthetsz soha másképpen csak ennek a súlynak, ennek az irdatlan nagy tehernek nyomása alatt.

És ti kevésbé kedves emberek, akik most a fővárosban vagy bárhol más vidéken rá akartok ülni arra a szivárványgazdagságú szép egyéni életre, amit nagy küzdelmek (és tehetség) árán Matyi magának megszerzett, hát kérem ne tegyétek. Most sem és később sem. Most még Matyi szinte gyerek, csak elvárásoknak és parancsok teljesítésének élte életét. Alig volt egyéni döntése ezért tapasztalatlan. Könnyen megszerezhető zsákmány! Ebben a farkasétvágyú világban könnyen a veszélyek martaléka lesz az akire nem vigyáznak.

Vigyázz magadra Matyi! Nem ismerős emberként mondom ezt neked, de azzal a féltő szeretettel amely feléd irányul és nem is csak magában, mert hordozza nagyszerű nagyapád emlékét is, mint barát a barátét.

Szépen szeressük hát Kovács Mátyást. Szép, megindító, őrző szeretettel és ha nem is vagyunk jelen az életében fizikailag, ott van a szellemünk, a szívünk és a lelkünk, ha kell a futballpályán, ha kell az edzéseken, a repülővel megtett utakon és minden rezdülésben, mert nem akarunk sem téged, sem senki mást magára hagyni az életben. Veszteségeink így is már oly nagyok, az oda nem figyelésünk miatt, a kényelmes életünk miatt, a kifacsart létünk tehetetlensége miatt, hogy magyarral van tele a nagyvilág.

Nekünk sok kovácsmatyink van. Reggelenként buszra szállnak, aztán az iskola padba kerülnek, viszik magukkal tudásuk friss hajtásait.
Ők is a mi gyerekeink, unokáink, tehetséges, szép, kultúrált életű emberek akik itt vannak a szívünk rejtekében. Vagy eltékozoljuk őket vagy emberré neveljük, ez a kérdés. Ennek megválaszolása nélkül nincs tartalmas élet sem a Hungária körúton sem a dányi Nagyutcában.

A jövőnk, a településünk életének jövője (ezáltal a magyar jövő is) itt van előttünk.
Ha elrontjuk, nem magunknak, nekik rontjuk el. Ez keresztény-történelmi felelősségünk!