Hétköznapi hősök

Több mint harminc évvel ezelőtt történt, a Nyárád mentén döcögtünk a rossz úton, a nap heve égetett bennünket szinte, az autó is "kihagyott", köhögött a nagy melegben többszáz kilóméter megtétele után. Megálltunk egy ház előtt és bekéretőztünk , hogy igyunk egy pohár friss vizet.
Nagyon kedves pedagógus házaspár fogadott bennünket. Megkérdezték útunk célját. Célállomását. Mondtuk, Csomafalvára igyekszünk. Felvidult a tanító úr kedves arca és örömét kifejezve mondta, keressük meg Borsos Gézát a faluban és adjuk át neki az ő forró kézfogását, tiszteletét.
Éppen Gézához megyünk, mondtuk a férfinak.

Így alakult ki sok évig tartó barátság emberek között és alakul az a szíveket egymáshoz kötő hálózat amely befonja egész Magyarországot. És Erdélyt.

Csomafalva társadalmi életét évtizedeken át közelről láttam. És segítettem amiben tudtam.
Nem turistaként mentem, nem is csupán hivatalos út volt az, hanem mentem, siettem az enyéim közé. Igen, családi házakhoz mentünk szinte családtagként már, és családokat fogadtunk a mi hajlékunkba, ha onnét jöttek. Együtt lélegeztünk, szenvedtünk, örültünk vagy sírtunk, amiképpen azt a szív járása diktálta.

Elhangzott azóta sok buta és hazug szó is, de mindezt el fogja emészteni az a szellemi védővonal, amely körbeveszi az embert nagy veszélyek idején.

A rendszerváltásnak sok ága volt hazánkban is, Erdélyben is. Majd jóvá teszi mindezt az emlékezet, mely gyógyír és bölcs tanács is egyben.

Borsos Géza Nyárádkarácsonyi szolgálata után, Gyergyócsomafalvára került az iskolába. Igazgató volt sok évig, felépült működése alatt az új és nagy iskola és erős szellemi töltetet kapott tőle a tantestület éppenúgy mint a tanulóifjúság.
Sütő Andrástól vett idézet díszíti a falat az aulában, mely a szó igazát, hitelét és erejét hirdeti. Mert a szó, akár álmot hozó vagy álomba kisérő, erős támaszunk nekünk mert erővé nemesedik bennünk. Bennünk és utódainkban.

Ez volt az egyik nagyon erős kötelék köztünk. A szellem és művelődés, az igazság keresése és a múlt, a dicső közös múlt szeretete, tisztelete és éltető ereje.

Borsos Géza -mert az ő hősiességéről szeretnék szólni- Bukarestbe került a törvényhozásba. Képviselő lett és vitte oda Gyergyó, Csík és a többi székely álmát, gyermekkori, a kisebbségbe szorított ember keserű tapasztalatát, a magyarság megmaradásának, a székelység felvirágoztatásának jogos igényét. Féléjszakákat átölelő beszélgetéseket folytattunk. Géza mint örökmözgó, mindig tettekre vágyó ember elutasította a közömbösséget,a nemtörődömséget, évtizedek elnyomásának testbe égett fájdalmait, és új erőket teremtve követő tenniakarást kért mindenkitől.

Gézába nagy tettek vágya feszült. Korát talán megelőzve, sőt biztosan megelőzve útat mutatott és tenniakaró türelmetlenséggel követelte környezetétől az együtt gondolkodást. Képletesen szólva, ki kell lépni a tegnapi elhasznált gondolatból és frissíteni kell, befogadni az új idők új szavait.

Keserű, nem boldogító élmény az, ha valakit nem értenek meg. Azt, aki mindig többet és újat akar, aki látja nem csak a tegnapot, nem is akár a mai napot, de már a holnapot is, a jövőt is, egy idő után magányos marad. Miért siessünk- teszik föl a kérdést sokan. Miért nem jó az, ami most van és miért küzdjünk a másért, a holnapért, holott sokan éppen ebben a langyos semmittevésben lubickova, szellemi erőfeszítés nélkül, csak csupán igazodva másokhoz szépen és gazdagon élnek. Gondtalanul szinte.

A mamelukok világa bosszantotta mindig Gézát. Az a vak engedelmesség, az a gondolatnélküliség amely ha talán pillanatnyi eredményt hoz is, de hosszú távon halálba ringatja a közösséget.
Mondjuk ki őszintén, az ilyen embert, a mindig többet akaró, türelmetlenül tennivágyó, az élen haladva erős tempót diktáló ember nem példakép lesz a többség előtt, hanem nyughatatlan és erőszakos, aki mellett nem könnyű az élet.
Felejtsük is el! Sőt lehetetlenítsük el goromba rágalmakkal és hazug kiatalációkkal. Majd belebetegszik és csendben marad.

Borsos Géza erős géneket örökölt az elődöktől. Valóban, kórházba is került, el is csendesedett egy időre. Az életet a művész ihletettségével szervező ember mindig felkél és mint a legenda szerinti madár saját magából erőt merítve újraéled és folytatja ott, ahol korábban abbahagyta.

Borsos Géza apostola a székely autonómiának. Karddal érkező, harcos apostola.
Gézát nem elégíti ki a langyos magyarságtudat, főleg annak hamis változata, mert a székelységet egy olyan közösségnek szeretné látni, mint amilyen a történelmi időkben volt. Vagyis önrendelkező sajátos entitás, amely saját erejével (sui generis) teremti meg népének büszkeségét és törhetetlen küldetését.

Borsos Géza sajátosan és történelmi hűséggel itéli meg az anyaországi és az erdélyi viszonyt. Szerinte a történelmi Erdély egy belső anyaország, amely a külső vagyis nyelvazonos magyarsággal (Magyarországgal) párhuzamos és egymást segítő létet mutat, nem alá, nem is fölé, hanem mellérendeltségű szerepben.

Az a politika, melyet képvisel ma Erdélyben a RMDSZ, Kelemen Hunor vezetésével nem vezet a jó cél felé. Bírálja Kelemen Hunort ezért, miképpen idegen volt Gézától a korábbi elnök, Markó Béla politika vonalvezetése is.
A székelység autonómiáját követelni nem más mint a történelmi igazság vezérfonala, mely vezeti a népeket az igazságos nemzettudat felé.
Nem társ az autonómia kérésében a SZNT (Székely Nemzeti Tanács) Izsák Balázs vezette téves poltikai irányvonala sem.

Borsos Géza most is küzd az igazáért. Ezt az igazságot a székelység történelmi szerepe, küldetése táplálja. A független, szabad ember és közösség gondolata, amelyik egyedüliként teszi életképessé ezt a maroknyi népet nekünk a székelység szempontjából külső magyaroknak is táplálni és segíteni kell.
Segíteni Gézát a ő heroikus küzdelmében, melyet a Magyarok Világszövetsége egyik tisztségviselőjeként a Szövetséggel együtt képvisel.

Miként nálunk az országgyűlés tagjainak megválasztása, úgy Erdélyben is a népszavazás a legfontosabb közeli cél.

Borsos Géza azt mondja, hogy a román belpolitikában, népességpolitikában úgy kell a székelyek létét vizsgálni, róluk szavazni, hogy az ne sértse egyrészt a magyar nemzetiségi voltukat, de ne sértse a székely lét megvallásának lehetőségét se.

Magyar és román viszonylatban két magyarság létezik. Egyrészt az Erdélyben élő magyar nemzetiségek tagjaiként, a szórványban (Partium) és a történelmi Erdélyben,, másrészt azok a magyarok, akik székelyként egy tömbben élnek jobbára, a Székelyföldön, amelynek autonómiája az igazság megtalálásának részét képezné.

Borsos Géza most is a történelmi igazságot képviseli. Elítéli azokat akik valamilyen szempont alapján, valakinek egyéni érdekét követve a magyar és a székely megvallásában nem tiszta kártyákat használnak. (székelykártyára is asszociálva).

A székelység nem területi identitás kérdése hanem történelmi tény, amely megjárta a maga útját a Kárpát-medencén belül, míg végre azt megtalálva mindig a magyar nemzettest részeként, országot építve magyar vagy román égisz alatt, de mindig önállóságra törekvő független őshonos magyar - székely entitásként.

Nagy erők vonulnak fel ma is a Géza által is képviselt népszavazási kezdemény ellen. Belfödön is külföldön is.
A magyar nép küldetése, szent küldetése mondhatnám az, hogy egy anyanyelvű testvérét, a székelységet mindig támogassa és létében erősítse.

A székelységet elpusztítani nem lehetett és ezután sem lehet. Adminisztratíve fojtogatni igen, létét elhazudni statisztikai mutatókkal igen.

A mi felelősségünk is -akár dányiként vagy magyarként- hogy miképpen alakul a népszavazás Romániában. Velünk- vagy ellenünk.