Utolsóként de nem végszó gyanánt

A keresztény ember olyan szép napokat él ebben az időben, szent karácsony napját követően, hogy igazán csak jókedvűen tud hozzáfogni egy íráshoz, nevezetesen Szent Margit életével -és halálával- kapcsolatos -mit is mondjak- elmélkedéshez.
Most befejezzük ezt a témát azzal, hogy válaszolunk a feltett korábbi, Szent Margit életével kapcsolatos kérdésekre.

Apropó! El ne felejtsem, hogy köszönetet mondjak azoknak a játékért, ezért a kis "kvízért" akik voltak kedvesek és felvették a kesztyűt ami elétek került négy kérdésre való válaszolás reményében.
De köszönöm azoknak is az "együttlétet", akik nem írtak ugyan válaszokat, de szépen végigmentek a kérdéseken és eltöltöttek egy kis időt Szent Margit társaságában.
Mert nagyon jó időtöltés a szentekkel együtt lenni. Mondom ezt kedves protestáns keresztény testvéreimnek is, akik kissé berzenkednek a szentek iránti kötelességeinket illetően. Ne tegyétek!
Nem a szobrot imádjuk mi sem -a szentek esetében pedig főleg nem, mert őket nem imádjuk, de inkább tiszteljük- hiszen ha van nálad egy fénykép a te kedves hozzátartozód képével, akkor bizton állíthatjuk, hogy te sem a képet tartod szinte saját lényed részének, hanem azt akit ábrázol. Hát így vagyunk mi is a "faragott" képekkel.

Szent Margit sokáig várta az égben -ha egyáltalán várta ez a kimondottan szerény lány- a földi szentté avatását. Több mint hétszáz évig. Érdekes jelenség ez, melyet meg tudunk válaszolni ha egybevetjük a mindenkori társadalmi elit magatartását és értékitéletét a társadalmi rangban alacsonyabb szinten lévőkhez való viszonyulással. Mert itt, ebben az esetben hét évszázadig sem bocsátotta meg a társadalmi elit a királylánynak azt a "vétkét", hogy nem építette a földi királyságot az ő felkínált házasságával, hanem továbbra is, mindvégig, egy legalacsonyabb szintű társadalmi státuszt vállalt, vagyis mindenkinek szolgája lett. (Ezzel lett aztán mindenkinek mindene és így legelsők egyike a mennyek országában.)

Kedden, január 18-án ünnepeljük e szent életű lány égi születésnapját. Január 18-án halt meg a Margit szigeten lévő Domonkos-rendi apácakolostorban, az Úr 1270-ik évében. 28 évesen. Az égieknek ajánlották őt szülei, hálából azért, ha megmenekül az ország a tatárok halált hozó pusztításától.

Volt kérője is, e tündérszép gazdag királylánynak. Vitte volna a cseh király, kérte őt a lengyel uralkodóház. Margitnak a kezdetektől fogva Jézus volt a jegyese.
Testvére, a rövid ideig királlyá lett István kezdeményezte a húga szentté avatását. Hálás volt zárdában élő lánytestvérének, mert mint ahogyan Gárdony Géza írja történelmi regényében, Az Isten rabjai című munkájában az egymásnak eső két erős ember, apa és fia, IV Béla és István az Isaszegen vívott csatában halálra keresték egymást. A családi békét végül Margit teremtette meg áldozatos imájával, felajánlásaival és szép szavával.

Községünkben az Árpád-ház két szép szoborral van jelen. Az egyik Szent Imre herceget ábrázolja a központi iskola előtti téren. Azt reméltük annak idején, amikor a szobor készült, hogy a sokáig tiltott "Szent" előnév, most már lendületet fog hozni az ifjúság nevelésében azzal, ha minden nap, jövet-menet a téren látják ezt a kiváló és nemes ifjút.

Szent Margit szobrának talapzatára írattuk a nagy eseményt Dány község életének egy kitűntetett eseményét, azt ugyanis, hogy Margit sírjánál gyógyult meg nehéz kórságából Benedek valamikori testvérünk.
Hiszen a szobor, mint írva vagyon: Hitünk erősítésére és Benedek dányi lakos csodás gyógyulásának emlékére született a Magyar Milleneum évében, 2000-ben.
A kedves emlékű művész, M. Gémes Katalin javasolta az ismert népénekből vett részletet: Szűz Szent Margit esedezzél nemzetünkért az Istennél. Szép magyar liliom.

A liliom a tisztaság virága. A lelki tisztaság szimbóluma. Szent Margit mellett ezt a virágot gondoljuk oda mindig Szent Imre herceg szobrához is. Ez a két tiszta életű ember itt őrködik községünk felett éjjel-nappal.
Hűségesek ők ehhez a községhez úgy gondolom és remélve-hiszem, hogy e két nagyszerű emberhez, szentéletű magyar ifjúhoz ugyanilyen hűséges a falu népe is. Van példaképe a dányi fiatalnak. Leánynak is fiúnak is. És nincs talán nagyobb és teljesebb élet, mint ehhez a hűséghez tisztán kapcsolódni.

Miként kerül belülre, a szívhez közel, sőt magába a szívbe is az ima, az imádság, miként kerül az ember az imádságon belülre, annak közepébe annak lényegébe, azt megtapasztalhatjuk, ha őszintén közeledünk szent életű magyarjainkhoz.
Régen, régebben tudott az ember gondolkodni fényben, tündöklésben, áhitatban. Tömegével. Embertömeggel.
Hála Istennek úgy gondolom, megindult valami bennünk is ebbe az irányba. A mi fiataljainkba is csírázik az elvetett mag mert nem útszélre került, nem tövises bokrok közé, nem az éhező állatoknak eledeleként, hanem jó, televény földbe.

Történelmi felelősségünk a mi gyermekeinknek élete fölött őrködni. Az élete fölött, ami nem egyenlő a fizikai léttel. Az élet fölött, aminek kiinduló pontja a lélek. És ennek a léleknek hajtó ereje, hajtóműve a fiatal magyar szentek élete és emléke.

A fény, akárcsak a gyertyafény is a sötétben erősebben világít. De világít az nappal is. Világít és meleget ont. Elég meleget ahhoz, hogy ha még egy kicsit is dermedt a szívünk akkor felmelegedjék. Ha még egy kicsit homályosan is látunk (tükör által mint Szt Pál mondja) akkor ez a homály oszlik már, felszáll a köd is és a felhőkön túlról vidám fénybe süt ránk a nap.

Szép emlékezés lenne tőlünk, ha a téren álló Szent Margit szobor talapzata előtt gyertyafények világítanának. Akár január 18-án is. Gyújtsunk gyertyát a mi fényes emlékezetünk bizonyítékaként. Az esedezés egy formájaként. A hazaszeretetünk példajaként.

Végül zárjuk be a mai gondolatsort Sík Sándor versének felidézésével:

Sík Sándor: Himnusz Szent Margithoz

Mosogat a konyhán a királylány, Szívében az égi bárány
Halat is tisztít, követ is súrol. Példát vesz a szelíd Úrtól.
Margit!Sápadtnak látszol, Sápadtan virágzol, Ugy-e valaki vezet.
Valaki fogja kezed. Szíved lánggal ég, Jézus, Jézus a Tiéd.
Kihalt a város, sötét a föld és messze még az ég
De nem magányos akinek Jézus fogja kezét.
Oltár előtt térdel a királylány, Nézi őt az égi király.
Hazája bűnét egymaga bánja, Hajnalig tart az imája.
Szegény királylány, magyar hazadért égő áldozat
A bárány lakomáján a mérhetetlen boldogság fogad.