"Ki tudja, rendel-e a Kemény"

Megmondom őszintén, fel vagyok háborodva. Nem vagyok egy szenvedélyes ember, aki egész nap nyomja a számítógép játék- vagy facebook billentyűit, de beletekintek néha az internetes "beszélgetésekbe". A facebookra.

Ezen olvastam a címben szereplő kérdést. Vagy mondhatnám gorombaságot. Nem szánom ezt minősítésnek, mert a kérdező csupán azon honpolgáraink közé tartozik, akik áldozatai -velem együtt- annak a torzult viselkedés-kultúrának amelyik az előző rendszerben is sanyargatta a népet. Tessék csak elolvasni ezzel kapcsolatban Hankiss Elemér számos művét, mint pl a Diagnózisok és már is láthatjuk, hogy ennek az országnak a polgárai nem tudják -nem tudták- hol van a helyük a társadalmi társalgás, beszélgetés területén.

Ez kétségkívül társadalmi zavarodottságot jelent, vagy mutat. Sőt azt is mondhatnám, hogy torzulást azaz viselkedés torzulást fémjelez. Kulturálatlanságot! (És ennek gyakorlására kitűnő alkalmat biztosít a facebook).

A nagyapám baromfikereskedő volt. Nem tanulta sehol ezt a szakmát, az élet belekényszerítette. Ő mesélte nekem sok évvel ezelőtt, hogy amikor Mátyásföld úri negyedében házalt a kézbe fogott csirkével, a neki ajtót nyitó asszonyt megszólította ilyenféleképpen: "Szép csirkét hoztam méltóságos asszony". Erre az ajtót nyitó ezt felelte: "Nem méltóságos, csak nagyságos".

Ebben a korban, vagyis az "úri Magyarországon", kialakult viselkedéskultúra elrendezte az embernek helyét, és ez a megszólításban is testet öltött.
Gimnáziumba jártam, barátaim közül sokan szakmunkásképzőbe. Elképedve hallottam tőlük, hogy ők a tanárukat elvtársnak szólították, mi pedig a mi tanárainkat tanár úrnak, tanár nőnek.
Az általános iskolában, a rendszer "hajnalán" tanár pajtás volt a pedagógus tanítványainak.

Igen, a múlt század közepéig, tekintetes volt a tanító, méltóságos, nagyságos, a vagyonos ember vagy a felső tízezerhez tartozó személy, és legtöbbször egyszerűen csak úr. Ezen utóbbiból született a mosolyt fakasztó megnevezés imígyen: "az úr is elvtárs"? Plébános elvtárs volt a pap a legszélsőségesebb szektás kommunistának.

Mit örököltünk a megszólítás vagyis a viselkedéskultúra területén.
A megszólításban nyilván zavart. További zavart. De a jót sem tudtuk átörökíteni, mint pl azt, hogy az idősebbnek át kell adni a helyet az autóbuszon. Előzékenyek vagyunk a nőkkel szemben. Hogyan eszünk, iszunk, beszélünk, megszólítunk. Liberális mocsokság ezen a területen. Álegyenlőség, hamis tudat, torz önmegvalósítás. Ez a mostani világunk, mely nem a tiszteletre hanem a tiszteletlenségre épül. (Kalapot emelve a kivételnek).

Kemény doktor úr rendelésével kapcsolatosan pedig megjegyzem, hogy a személy neve előtt nem szabályos határozott névelőt tenni. "a Kemény".

Menjünk az alapokig ha rendbe szeretnénk hozni viselkedés-kultúránkat.
Menjünk be a templomba, ahol a pap plébános úr, vagy tisztelendő úr. Vagy nagytiszteletű úr. És mi mindannyiunk elsősorban felebarátai vagyunk egymásnak.
A polgári rend által kialakított hierarchia erre épít. A felebarátra, a szeretetre. A megszólításban a tisztelet hangja szól. Így lesz az orvos doktor úr, a mérnök mérnök úr, tanár úr vagy tanár nő (Pista bácsi és Manci néni helyett, mi szintén egy szörnyűség), a hivatal vezetője rangjának megfelelően úr vagy úrnő. A bizalmas megszólításban barát, vagy barátom.

Nehéz, nagyon nehéz mértéktartónak lenni, tudom. Abban a világban (magyar valóságban is) amikor válogatott gorombaságokat mondanak egymásnak és egymásról mértékadó személyek. Amikor a katolikus egyházi vezetők, a püspök exceleneciás, az érsek eminenciás urak, a pápa pedig szentatya, akkor a magyar médiumok egyikében másikában lehet a szentatya kommunista, liberális, ügynök, stb és ettől még trágább szóval illetett, amit illetékesek is szó nélkül hagynak,
lehet cöf,cöf,cöf-öszözni az országgyűlésben, krumplit becipelni a képviselő társakat pedig válogatott, kocsmába (se)illő szavakkal bombázni, és erre a jog is azt mondja, hogy "belefér" viselni kell mert ez "velejár" a méltósággal, akkor elnézést kell kérnem attól az ismeretlentől aki "lekeményezi" orvosát, mert egy fékevesztett társadalomban úgy terjed a gorombaság mint oltatlan emberek között a delta variáns.

Kérem, hallgasson mindenki a józan paraszti eszére, az emberi méltóság Istentől kapott szentségére, kerülje a zajos eseményeket, járvány idején a tömeget, keresse meg az égen a maga csillagát és kérje a Teremtőt, szabaduljunk meg végre tiszteletlenségeinktől. Az úrhatnámságtól. A kivagyiságtól. Az anyagba burkolt rabságtól.

Akkor nem lesz okunk majd felháborodni azon, miként szólítjuk meg felebarátunkat, aki vagy orvosunk, vagy tanárunk, vagy csak egyszerűen jó szomszédunk.