A nagygyűlések utóélete

Az írásom nem politikai jellegű. Ezt szeretném hangsúlyozni. Annál is inkább mert a Dányi Krónika -úgy vélem- nem politikai csatározások színhelye. Ez így helyes. Közéleti ugyanakkor, ami azt is jelenti, hogy a köz érdekében -pl annak tájékoztatására- minden dányi és nem dányi ember igénybe veheti. Mindenki a saját véleményét hozza és ne legyen ez a vélemény valaki vagy valakik számára bántó vagy sértő.Ugyanakkor ne tartalmazzon hazugságokat, valamint az írni akaró ember kizárólag saját véleményét mondhatja el amiért felelősséget vállal. Ez -gondolom- alapvetés. Norma, melyhez mindenkinek igazodni kell.

A magyar közélet és közhangulat két pont körül sűrűsödik.
Az egyik pont a járványhelyzet. A másik pont a közelgő választások.

A magyar médiumok ontják a híreket és mivel -úgy látszik- erre" vevő"a magyar társadalom hangzik is folyton folyvást, csak kapcsold be a tv-t vagy a rádiódat. Megtapasztalod.

Olyannyira lefoglalnak engem is a hírek, -bár igyekszem az egészségem megőrzése céljából ezt minimálisra venni- ezért elgondolkodom egyiken is másikon is. Főleg amelyek valamiért közvetlenül is érintenek vagy érintettek engem.

Tizenöt évvel ezelőtt, vagyis 2006-ban, ilyen tájon volt egy nagyon erős és a magyar politikai életben igen ritkán tapasztalható történelmi esemény, mozzanat amelynek végén -vagy a közepén?- lövések is dördültek. Ismét vér folyt a pesti utcán. Ötven évvel azután, hogy a magyar forradalmat -szó szerint véve- vérbe folytották idegen katonai erők.

Említettem, hogy egy-két eseményen magam is elgondolkodom. Például ezen az eseményen is, ha lehet egyszerűen eseménynek nevezni azt, amikor magyar a magyarra támad.
Eszement helyzet.

Nagygyűlés volt Pest legforgalmasabb helyén, a Kossut Lajos utca végéhez közel, az Astoriától a Duna felé.
Ezt a nagygyűlést a legnagyobb akkori ellenzéki párt, a Fidesz hívta össze. Magam is ott voltam. Sőt igen korán érkeztem, hogy ne kelljen a tömeg kellős közepére kerülnöm. Valahogy nem szeretem ezt a pozíciót.
Ha nem is tart félelemben a tömeg közepén lenni, de hazudnék ha azt mondanám, nekem mindegy, hogy hol állok ha sok ember van viszonylag kis helyen.

A nagygyűlésnek voltak külföldi vendégei is a CDU-hoz tartozó politikai személyiségek.

Sokan voltunk, igen sokan.
Én a Semmelweisz utca magasságában álltam, közel a járdához. Hosszú volt gyűlés amit megtoldott az én korai érkezésem is (ha jól emlékszem Seereiner doktorral egyidőben).

A gyűlés vége felé a Magyarok Háza ablakából kis papírfecniket dobáltak le amin egy elég hihetetlennek tűnő szöveg volt. Talán ennyi: a TV székház előtt lövik az embereket.

Komolyan mondom, naívan azt gondoltam, hogy valamelyik korifeus fia csínytevéséről van szó, aki a házban tartózkodik, mert halandó ember gyermeke oda be nem jut ilyen fontos esemény idején, mint amilyen ez a nagygyűlés volt.

Semmi rendkívüli eseményt nem láttam a színpadon állók között. Izgalmat vagy félelmet, vagy indokolatlannak tűnő magatartást senki nem tanúsított.

Békés volt az elbocsátás is, akár a templomi mise után: Ita missa est. (Menjetek békével).

Számtalan nagygyűlésen voltam. Tudom, hogy a nagygyűléseknek nem csak politikai tartalma van. Vagyis nem csak azért megy az ember egy politikai nagygyűlésre mert szimpatizál annak tartalmával. Eszmeiségével. Nyilván ezért is. A nagy tömegnek olyan pszichés hatása van az emberre, amire a mindennapokban is vágyakozik. Vágyakozik de vagy soha, vagy csak ritkán éri ezt el.

A tömeglélektan tudománya kimutatta, hogy az egy-egy ember lelki világa, érzései, nézetei, viszonyulásai, állásfoglalásai, elutasításai, magánemberi kvalitása nem egyszerűen összegződik az ott jelenlévő emberek pszichés életével, hanem egy egészen új képződmény jön létre. Egy egészen speciális (közös) lelki állapot képződik, amely azt eredményezi, hogy ebben az új helyzetben, életérzésben nem csak több az ember saját magánvalójánál hanem más is.

Gyermekként gyakran "lementem"a futballpályára nézni a felnőttek játékát. Én még nem voltam abban a korban, hogy közvetlenül is közöm legyen a dányi sportélethez. Viszont nézni nagyon szerettem a játékot és ezzel együtt felkeltette a figyelmemet a szurkoló felnőttek magatartása is.
Egészen pontosan emlékszem egy Dány - Nagytarcsa futballmeccsre. Kitört a balhé valamiért és Sándor bácsi, aki az utcánkban lakott és olyan szeretettel vette fel lovaskocsijára a felkéredzkedő gyerekeket, hogy jó volt azt nézni. Még a gyeplőt is odaadta egyikünknek-másikunknak, hogy kormányozzuk a lovakat.
Sándor bácsi biciklivel érkezett a meccsre. Amikor a veszekedő, vitatkozó felek közel kerültek hozzá, fogta ez a jámbor ember a biciklijére erősített pumpát, leemelte onnét, és ezzel ütötte a nagytarcsaiakat.
Megdöbbentő emlékké örökösödött meg ez az élmény bennem. Most már tudom a magyarázatát, de akkor még nem tudtam.

A tömeg sajátos lelki élményt és állapotot teremt az emberben.

Erősíti például a "mi" tudatot. Nem vagyok egyedül, barátaim itt vannak velem. (Ha van barát ha nincs).
Vagy a másik életérzés: gyenge ember vagyok de most nagyon erősnek érzem magam. És ki nem szeretne erős lenni?

A tömeg felemeli az elesettet, az elesettségben szenvedő embert. A kisembert. AZ egyébként sok nehézséggel küszködő embert.
Elfeledi búját-baját. Itt vannak az én társaim, majd megvédenek engem máskor is. Mindig megvédenek ha bajban jutok.

Eddig mindig, vagy majdnem mindig a vesztes oldalon álltam. Most győzni fogok és csodálattal néznek majd rám.

Eddig packázott velem a hatalom, de győzni fogunk és én is a győztesek között leszek.

Gyakori életérzés a magányos embernek a kitaszítottság, a semmibevétel. Most már nem vagyok magányos, sok ember érez úgy mint én, nem leszek megkerülhető a munkahelyemen vagy a családomban akár.

Sértve érzem magam. megsértettek. Dühös vagyok, hogy nem tudom ezt visszaadni. A tömegben más a helyzet. Az én sértésemet zúdítom másra, arra leginkább aki sérteget engem.

És sorolhatnánk a tömeglélektan okozta vesztőhelyeket. A fajelmélet halálbamenőit, a z agresszorok kiméletlen támadásait, az alattomos népvezérek diktatúráit. Láttunk ilyen a történelemben nem is egyet.

A tömeg manipulálható. De vezethető szépen is, az értékek mentén akár még a győzelemig is.

Az említett és szóban forgó 2006-os FIDESZ politikai nagygyűlés -mint mondtam fennebb- rendben zajlott. Hangos szó vagy szitkozódás ott el nem hangzott. Méltó volt az emlékhez, az 1956-os forradalom emlékéhez.

Hogy kik voltak a Szabadság téren azt nem tudom. Miféle erő támogatta őket azt sem tudom.
Én úgy gondolom, hogy aki szépen s méltóságteljesen kívánt 1956 emlékére együtt lenni, azok közül nem mehetett senki a TV székház ostromára. Nem lehet két lélek egy emberben.

Bár tudjuk Jókai Mór hősének fiához intézett szavait, miszerint lélekcserélő idők járnak. Eddig a császárt szolgáltad tiszta szívedből, ezután a hazádat kell szolgálni tiszta szívedből és teljes elmédből és minden akaratodból.

A bölcs ember tudja, érzi, mikor járnak lélekcserélő idők.

Akár a nagygyűlésen, akár imádkozó magányodban.

.