Pircsi, a példakép

Szép név a Piroska, mégsem gyakori hazánkban. Pedig a név jelentése is igen vonzó, annyiban, hogy komoly, tiszteletre méltó, szigorú, sőt ősi-t is jelent a latin Prisca, amelyből származtatják.
Dányban egyszerűen Pircsi. Hogyan képezték, nem tudni. Becéző, kedveskedő formula.

Nos, én arról a konkrét Pircsiről szeretnék néhány gondolatot elmondani, hogy bizonyítást nyerjen a név, vagyis a tiszteletre méltó fordítás, akit mondhatni gyermekkora óta ismerek mert itt nőtt fel a szomszédunkban.
Nomen est omen. Így mondja a latin arra ha valakinek a foglalkozása az illető nevét is jelenti egyben. Pl Kovács - kovács. Szabó - szabó. És így tovább.

Ez a "mi" Pircsink olyannyira tiszteletre méltó és egyben régi is, hogy példaképnek is lehet állítani a fiatalok elé.

Mert mondjuk meg őszintén: az igazi példaképekkel bajban vagyunk. Nézzük csak meg fiataljaink, gimnazista vagy középiskolás tanulóink szobáinak falát.
Erről többet nem mondok mert ez önmagáért beszél.

Hogy lássuk az "életpálya" ívét, a gyermekkorral kezdem. Az iskolás korral, melyet közelről is láthattam, nem csak a palánkon át. Közelről, vagyis az iskolai életben töltött éveimből.

Pircsi tehetsége és szorgalma a felsőtagozatos években bontakozott ki igazán.
Aki még emlékszik arra a korra,jól tudja , hogy a dányi iskolának egy messze földön híres kézilabda csapata volt. Női szakágban. Győzelmet győzelemre, trófeát trófeára halmoztak. Ebben a sikerben Pircsinek nagy része volt.

A későbbi időszakban a dányi KSK, vagyis a Dány Községi Sport Kör kézilabda szakosztályát alkották, melyben Pircsi a csapat jobbátlövő posztján szerepelt, lévén balkezes.
Olyan tehetségek "rúgták", vagyis dobták a labdát mint a beálló szerepében tündöklő Sebi, a villámléptű balszélső Sz. Mari, a mindig szorgalmas Doczka, balszélen K. Mari bal átlövőként O. Erzsi, aztán az elegáns I. Erzsi, és folytathatnám a sort ha erről írnék. Annyit azért még megjegyzek, hogy fémjelezzem ennek a csapatnak a zsenialitását, hogy nem átallott közéjük beállni és példát mutatni a 116-szoros magyar válogatott kézilabdás, Szőkéné Horváth Erzsi.
Fel is jutottak a megyei első osztályba és olyan ellenfelekkel játszottak mint a ma már NB I-es Érd, vagy Szigetszentmiklós, Cegléd, hogy a legjelesebbeket mondjam.

Pircsi leérettségizett és elvégezte az Államigazgatási Főiskolát, mely most Közszolgálati Egyetemként van nyilvántartva.
Munkahelyet is talált magának, vele akkor többet találkoztam mert az egyik jónevű tervező vállalat adminisztrációt bonyolító munkatársa lett és ezzel az irodával munkakapcsolatunk volt.

Ma Pircsi az egyik közeli város Polgármesteri Hivatalában dolgozik mint közigazgatási tisztviselő.

Pircsinek gyermekei felnőtt emberek, lakását Gödöllőn találta meg a család egy szép kertesházat építettek.

Miről is beszéltem eddig Pircsi kapcsán?
Elsősorban a sportról, a sportbéli tehetségéről. De ezt elmondhattam volna Sebiről is, akit szívesen vitt volna egy fővárosi csapat, vagy Sz Marikáról is, aki páratlanul gyors játékos volt. Azt is láttatam, hogy jó tanuló volt, főiskolát végzett. Példás családanya és rendben tartja háztartást is.
Ez általánosan jó jellemzés, sok emberről elmondható mert önmagában is tiszteletet parancsol.

Milyen többlet-kincse van Pircsinek, mely őt nem csak népszerűvé de követendő példaként is teszi?

Pircsinek több élete van. Nyilván a család, a munkahely, mely jönni szokott általában amikor az ember a kamasz éveit kinövi.

Pircsi naponta húz a lábára sportcipőt még most is. Komoly amatőr futóversenyeken szerepel és állandó edzéssel tartja karban szervezetét. Se szeri se száma az ilyen-olyan maratoni versenyeknek, hosszú távú edzéseknek és megmérettetéseknek.
Nem látványosságból, pláne kivagyiságból végzi az edzés terheit, a versenyek izgalmait és szinte erőn felüli teljesítmény okozta gyötrelmeket, mert ezek az ő komfortérzetéhez hozzátartoznak. Nem tud meglenni sport nélkül, az édesanyai aggodalom -és érte való imádkozás- a mai napig is kiséri az ő életét.

Ennek a kis írásnak azt a címet is adhattam volna, hogy: Nagymama futócipőben.
Mert Pircsi nagymama is lett. Fiatalon, mert korunknak az egyik jellemzője az acceleráció (ejtsd:akceleráció), vagyis a gyorsulás, a gyors élettempó, mint ahogyan a fizikában is a gyorsulás jele a kis "a" betű.
Nagymamakorban hát Pircsi most az 50 kilométeres távra készül. Nem tévedés: ötven kilométeres távra. Édesanyja, Piroska, félti a lányát. Életről-halálról keservesen szomorú tapasztalata van Piroskának, és lánya féltésében fiatalon elvesztett fiának emléke is él.

És még egy dolog, mely a mintakövetést erősíti.
Pircsinek az atyai házban egy konyhakertje is van. Paprikát, paradicsomot, uborkát, málnát, csicsókát és más konyhai alapkellékeket termel a jó, de a megmunkálás miatt erőt próbáló szent anyaföldben.

Édesanyja gyámolítása is az ő kezében van. Ki más segíthet az idősödő és a betegségekokozta más megpróbáltatás miatt szenvedő édesanyának.

Pircsi feleség és a háztartást vezeti otthon. Főállású munkája van és kikényszerített szabad idejében az unokáját dédelgeti, vigyázza és tanítja.

És ott van mindig a sport. A nagy távolságok legyőzése, az élet legfontosabb intelme egyben, hogy felelősek vagyunk testi egészségünkért, mert ahogyan a latin is mondja: Ép testben ép lélek. (Mens sana in corpore sano.

Szurkolunk neked Pircsi, az ötven kilométer látótávolságon belül ven. (Ha gépkocsival megyünk. Az Őrs vezér tere alig negyven kilométer, a Keleti pályaudvar talán ötven, de a Blaha Lujza tér még talán belefér).

Húzzál gyakran cipőt kedves nagymama és ne feledd, vár a konyha kert is és érezd erőtartalékként édesanyád aggodalmát, melyhez mi is csatlakozunk.