Futballról. Futballról?

Egyszer már elmondtam a véleményemet a futball játékról. Nem akarom megismételni, nem is a futballról akarok írni.
A futball, a tegnapi magyar - angol csak motiváció. Mivel ehhez hasonló erejű népünnepély, mint ami a jó futball-élmény során kialakul a közösségben, sehol más eseményen nem tapasztalható, ezért lehet róla általánosságokat megfogalmazni.
Nyilván egy párt-nagygyűlés is lehet motivált és érzelemdús azoknak akik ezen részt vesznek.
Tudom, sokszor tapasztaltam ezt, legutóbb 2006-ban. Én is futottam a többiekkel be a Gerlóczy utcába, ahol mások velünk szemben haladtak, futottak, de mi ugyanarról a nagygyűlésről valók voltunk.

A gimnáziumban az első testnevelési órák egyikén azt kérdezte tőlünk, diákoktól Sándor Iván tanár úr, hogy mit jelent az a szó, hogy "gól".
Mondtunk mindent, hogy a labda teljes terjedelmével áthalad a gólvonalon, meg ügyeskedtünk, találgattunk de az egyetlen jó választ senki sem tudta.

Az egyetlen jó válasz, gól azt jelenti: kapu.
(Kézilabda meccseken leviszik a kapust, hogy létszámfölény alakulhasson ki a támadásban, a felső sarokban olvashatjuk a képernyőn: "empty goal". Vagyis "üres kapu" -célozva a támadók hadrendjére.)

A futballt az angolok terjesztették szét Európában. Ha valaki megveri az angol csapatot, az angol válogatottat, az szenzációként ma is végigszalad a hírügynökségeken.

Mi megvertük őket kétszer is egymásután, de ez a magyar futballélet legfényesebb idejére esik.

Most is nagyon jó csapattal jöttek Budapestre az angolok. Az utóbbi időben egyre jobban fejlődő és egyre jobb eredményeket felmutató magyar válogatott csapat még nincs abban a helyzetben, hogy győzelmi eséllyel lépjen fel, akár hazai pályán is az angolokkal szemben.
Van valami meglepetés abban, hogy kikaptunk tegnap az angoloktól úgy, hogy négy gólt rúgtak a kapunkba, mi egyet sem tudtunk rúgni nekik?

A világ rendje nem változott. Győzött a jobbik csapat. A mieink pedig küzdöttek, nem lazsáltak. Ennyire futotta tőlük.
Verjék meg a lengyeleket és az albánokat. Ez elvárható.
A labda gömbölyű persze, a szerencse is forgandó. Senki ne tegyen rá fix egyest vagy kettest a totóban, ha egyáltalán szerepel ez a mérkőzés ezen a sportjátékon, a totón.

Engem is megviselt ez a meccs, mégha sima is volt.
Nem a játék és az eredmény viselt meg, hanem a szépszámú közönségnek azon kisebbsége akik sajnos nem tudják, hogy futballpályán vannak. Nem is értem, miért mennek oda. Mi másért, a balhé kedvéért.
Ez viszont nem része a futballnak, a játéknak egyáltalán, a szurkolói magatartásnak is a legkevésbé.

Ezek a balhés emberek nem (csak), vagy egyáltalán nem a saját bőrüket viszik a vásárra hanem a magyarokét. A magyar nemzetét. A többnyire jószándékú szurkolók mellett azokét is akik a tv előtt nézik a meccset. Megaláznak engem is, téged is minden bizonnyal jószándékú barátom.

Megalázni is sokféleképpen lehet. A legaljasabb módja a megalázásnak az, amikor a bőr színe miatt pécézik ki a futballistát és hasonlítják a majmokhoz. Sterlinget, ezt a kiváló képességű angol fiút aki a Manchester City játékosa, angol állampolgár és nekünk berúgta az első gólt, a példának okáért.

Ez a Sterling levetette a mezét, az angol válogatottságot szimbolizáló mezt és a mez alatt lévő trikón egy angol szöveg volt olvasható. Kovidba elhunyt barátjának emlékére íródott ez a trikó. Ezért az angolul nem tudó, a balhé kedvéért a futballpálya közelébe se méltán tartózkodó magyar ember leöntötte őt sörrel. Hozzávágta a poharat. És huhugott neki. Meg aztán mutogatott. Neki és a többieknek. Ő, a magyar szurkolókat kényelmetlen helyzetbe hozó ember -száz és száz társával- nem méltó arra, hogy futballpálya lelátójára kerüljön.

Sajnos nem csak a futballpályán van ilyen és hasonló eset.
A magyar közéletben is megtalálható. Százszámra. Ezerszámra.

Én mondom a költő után szabadon: mint oldott kéve hull szét nemzetünk.
A pályán embertársát megalázó, a szurkolók között tartózkodó ember nem ismeretlen számunkra. Nem ismeretlen a magyar közéletben sem.

Nem ismeretlen a politikusok között sem.

Ránk férne egy kis csoda. Magyar csoda. Magyar feltámadás, tiszta magyar közélet.

Ránk férne Kisboldogasszony közeledtével Mária közbejárása értünk magyarokért. Magyar szurkolókért és szurkolni nem tudókért. A ránk gyalázatot hintőkért. A bennünket kirekesztők megváltozásáért. Az ezeréves keresztény múlt lelkünkbe való hazatalálásáért.

Holnapután kezdődik az Oltáriszentség tiszteletére tartott világtalálkozó.
1938-ban volt már ez nálunk.

1939 ben kitört a második világháború. Ebbe a szörnyű halálözönbe mi is beléptünk 1941-ben.

Hisszük, hogy a történelem nem ismétli önmagát.
Ehhez viszont a futballpályák lelátóin is rendnek kell lenni.
Az országunkban, a nemzetünk fiai között is rendnek, barátságnak a kitaszítottságot elutasítónak kell lenni.

Várjuk a csodát. Nem tétlenül hanem úgy ahogyan Mimdszenty hercegprímás kérte:

"Legyünk most az imádság nemzete! Ha újból megtanulunk imádkozni, lesz honnét erőt és bizalmat meríteni".

Gyertek kedves barátaim holnap, szombaton minél többen Máriabesnyőre. Gyertek a templomhoz 12 órára, hogy együtt indulhassunk a régi elődök besnyői útján. Vagy gyertek a templomhoz 11 órára, hogy a Király úton közelíthessétek meg a szenthelyet.

Jöjjön akinek még ép a lába, nem lassult le a szíve, nem gátolja ezernyi más baj.

Ne tíz vagy húsz ember menjen!

Legyünk kétszázan. Legalább ennyien.

Helyre fog állni a futball lelátók rendje és kezet ad magyar a magyarnak bármi is legyen politikai nézete vagy ízlése.

Mária vár bennünket! Az Eucharisztia vár mindannyiónkat.