Aki alacsonyan szeretett repülni

Pilatus gépen

A nemzetközi repülőnap és haditechnikai bemutató alkalmából szeretnék megemlékezni egy dányi születésű pilótáról.
Kurunczi István 1946.-ban, Dányban látta meg a napvilágot.
Következő évben Dányból a család elköltözött Sülysáp, Jakabszállás tanyára, ahol kezdetben nagyszüleivel, később unokatestvéreivel éltek együtt.

4-5 évesen akkor határozta el, hogy pilóta lesz, amikor a tanyán egy pilóta rácsapást végzett az integető kisfiúra, annyira közel, hogy az arcokat is fel lehetett ismerni. Mint évtizedekkel később kiderült Csanádi Norbi bácsi, a nagy példakép, háborús veterán, kedves kolléga, vezette a gépet.
Tanyán töltött gyerekkorára mindig szívesen emlékezett vissza.
Négy év tanyasi iskola után Sülysápra került, ahol iskolatársai tisztelték tudását, műveltségét, udvariasságát.
Az általános iskola elvégzése után nagynénje családjához költözött Budapestre, onnan járt be a szakiskolába. 16 évesen vitorlázott és ejtőernyőzött először. Gödöllőn kezdte a repülést, nagynénjével íratta alá a repülési engedélyt, mert tudta, hogy édesanyja túlzottan félti őt.

Az iskola elvégzése után éppen elkezdett dolgozni, amikor jött a katonai behívó, amit örömmel vett át, így került Szolnokra a felderítőkhöz, ejtőernyős desszantosokhoz 97 ugrást hajtott végre.
Leszerelés után korábbi iskolája visszahívta szakoktatónak, ahol megismerkedett a szintén ott dolgozó Szendy Mártával, kit feleségül vett. Két gyermekük született. 1972-ben lánya, Andrea, 1973-ban fia, Norbert. A későbbiekben unokái egyszerűen csak Brümm Papának hívták. Repülővel mindig meglátogatta gyermekeit bárhol nyaraltak is: tanyán, Dányban, Balatonon.

Munka mellett végezte el a technikumot, hétvégénként pedig repült. 1968-ban már motoros gépeken szállt, következő évtől pedig a műrepülő válogatott keret tagja lett. Műrepült kötelékben, oktatott vadászpilóta növendékeket, évekig Budaörsi repülőtéren az MHSZ felderítésben dolgozott. A rádiófelderítőknél mint pilóta, segédoktató, oktató, berepülőpilóta tevékenykedett.
A műrepüléshez elsősorban orosz Jak és csehszlovák Zlin repülőgépeket használtak, de repült az MHSZ mind a 17 gép típusán. Később Morava és Pilatus gépekkel dolgozott.

Az 1982-84-es műrepülő keret oktatójává nevezték ki. Hosszú ideig az Országos Vízügyi Hivatal repülőgépvezetőjeként dolgozott, ellenőrizte a kőolaj vezetékeket, az árvíz és belvízhelyzetet, kötelékben repült augusztus 20-án és repülőnapokon. A rendszerváltás környékén szellemi szabadfoglalkozású légifotós pilóta lett, majd visszament a tanyára gazdálkodni. Élete utolsó éveit is a tanyán töltötte.

Rendszeresen látogatta a dányi rokonságot, barátokat, tartotta velük a kapcsolatot.
2020. december 20-án szép csendben, ahogy szerette volna, elaludt szülőhelyén,
Dányban.

Egy kolléga, barát így emlékezett rá:
"Egy legenda és nagyszerű ember és úgy gondolom nem csak számomra, az egykori MHSZ sportrepülésének egyik meghatározó alakja. Nem engedett hibázni, minden egyes levegőben töltött percben megkövetelte, hogy csak a tökéletes az elfogadható. Mindamellett egy nagyon vagány fickó volt. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy hozzá kerültem növendéknek és úgy érzem később sem hoztam rá szégyent."

Köszönet az információkért Mádai Andreának!

Buborék
Bal oldalt Kurunczi István, mellete Csanádi Norbert

Kurunczi István 1

Kurunczi István 2

Kurunczi István 3

Morava gépen