Ollé és huhugás, avagy mit üzen a hármas foci.

Egy sereg gyerek taposta az utca porát. Lányok fiúk vegyesen. Nem céltalanul, hanem belső vágytól űzötten, egészen addig amíg a lábuk bírta. Vagy talán még ezt követően is. Végkimerülésig, az utolsó szusszanásig. Nem lehetett ezt a nagy odaadást kéréssel elérni. Nem lehetett parancsszóra sem. Ez egy nagy vágy volt, a szív húrjának pattanásig való felajzása.
Talán az erdő tavaszi zsongása kelhetett versenyre vele hangulatában, amikor megmozdulnak a létfenntartás belső erői és haláltmegvető bátorság viszi a fák, füvek és terek királyát, hogy lecsendesítse vérének hevületét.

A templomból -vasárnap lévén- már szállingóznak haza az emberek, de a fiúk ezt nem látják. Addig terjedt ez a szabadság, míg tart a nagymise, -vagy talán egy kicsit tovább- mert vasárnap délben mindenkinek az ebédlőasztal mellett volt a helye.

Jánosnak egy testvére volt. Imrének hívták. Alacsony -legalábbis a banda javához képest- fiú volt. Három-négy évvel fiatalabb Jánosnál, a testvérénél.
János másféle családban nőtt fel mint a társak. Mint a harcoló csapatok zöme. Kétballábas gyerek volt, ami azt jelenti, hogy mindegy jobb lábbal vagy bal lábbal akart a labdába belerúgni, egyikkel sem sikerült. Jánosnak volt egy nagy vonzereje a bandán belül, amit a család anyagi helyzete miatt élvezhetett.

Volt egy futballabdája. Bőrfoci!

A harcoló sereg katonáinak idejében, ami az ötvenes és talán még a hatvanas évekre is tehető, -mondjuk ki végre a harcosok legnagyobb szerelmének beillő csodás vonzódást- nagyon furcsán pattogott a labda. Mert arról van szó kedves barátaim -hogy felfedjem a cselekmény magját- az említett időben a Széchenyi utca és a Valkói utca találkozásánál elterülő tér, a futballcsaták Maracánja volt, mint Brazíliában a központ stadion. Kispestnek hívtuk. Még ma sem tudom miért.
Oda gyűltünk össze esténként. De vasárnap délelőtt mindenképpen mert akkor mindenki rendelkezésre állt a nagy csatában való részvételt illetően.

János hozta a bőrből készült futballabdáját, mi választottunk csapattagokat és kezdődhetett a játék. Mit játék! Küzdelem, harc, véráldozattól sem mentesen.

A nagy szerelem, a foci! A mindent legyűrő vágy, hogy mi rúgjuk a több gólt, a győzni akaró harcikedv, hogy fújtattunk, köhögtünk a portól de az utolsó szó mindig a miénk legyen. A győzelmet sohasem adtuk ki a kezünkből. Könnyen aztán nem!

János focija hármas volt.
Az "igazi" játékosok ötös focival játszottak.

Ez a játékszer a futballabda sokszor megtréfált bennünket. Sokszor okozott fájdalmat. Nem csak azért, mert nem engedelmeskedett akaratunknak. Sánta, beteg, egyik lábára béna volt a mi játékszerünk. Még itt is, Dányban, amikor már a helyi futballegyesület tagjai voltunk.
Volt labda, amelyik ovális volt, Nem vicc. Tojás alakú. Volt olyan labda amivel gyakoroltunk edzéskor, hogy kiszakadt és Juridesz Sándor bácsi varrta össze szurkos cérnával. Volt, hogy megszívta magát vízzel az esős időben és inkább büntetést éreztünk bele rúgni mint örömet.
És a legnagyobb baj, ami történhetett, amikor vízzel megszívta magát a bőr és súlyának százszorosára nőtt.
Tessék hát elképzelni azt a körülményt, amikor kifutottunk a dányi futballpályára -edzeni- és a tojás alakú labda megszívta magát vízzel ,nos ekkor belefejelni úgy, hogy a fűzős része érje a fejünket -nos ezt talán Dante kifelejtette a pokolból -amikor írta Az Isteni színjátékot.

Kispestben mezítláb játszottunk. A dányi futballpályán bőrszeges cipőbe már (stoplis csuka), de nem volt olyan alkalom, hogy vérhólyagok nélkül léptünk ki belőle.

A sokadalom színháza ma a futballpálya. Nálunk is van néhány. Zavarbaejtő a fű színe. A mezek márkája világraszóló termékek. A futball labda pedig tökéletes gömb, amit talán már nem is anyagból készítettek hanem abból a sok-sok sóhajból ami a nézőtéren elhangzott.

Látom miként hullámzik a tömeg -szórakozás gyanánt- ami nekem nagyon furcsa. Nem illik a szurkolói magatartáshoz, mert a szurkoló vércukorszintje mindig magas. Miként a játékosoké is. (volt) Ollézni meg ott vannak a bikaviadalok. Kultúridegen nekünk. Nekem.

Viszont a huhogás engem is mélyen érint. A térdelés is. Nekünk ez rendszeridegen.

Viszont _nagybetűvel írottan: BARÁTAIM, az embertársaink lekezelése, pellengérre állítása nem magyar szurkolói magatartás.

A liberalizmus szülte szabadság, szabadosság sem a mi igazi (magyar) vérünkből táplálkozik.

Én nem ítélek meg és itélek el senkit, aki nem olyan mit én. Senkit.

És Te se itélj el senkit kedves barátom, amíg a legszentebb könyvünkben, a Bibliának Újszövetség részében ilyent nem olvasol. Majd ha itt, ebben a szent könyvben azt olvasod, hogy ítéld el azt az embert aki veled nem ért egyet, akkor én is csatlakozom hozzád.

Az emberi érzékenységnek oka van!

Ez a világ, a mi Európánk néhány, ma igen gazdag országa a hódítások "felfedezések" idején gyarmati sorsba taszította az emberek nagy tömegeit. leölte őket! Az anyagiakért. Kipusztított népeket, kultúrákat, közösségeket, istenteremtményeit.

Ez a modern nyugat kitermelte a nácizmust. a szakmányba történő emberpusztítást. Kohókba küldte őket. Cigányt, keresztényt és zsidót. Sok-sok zsidót.

Európa lelkiismerete ma a vezeklés. Még akkor is ha azt mondjuk, hogy "beengedte" őket.
Európa felébredt és jóvá akarja tenni jóvátehetetlen bűneit.

Európa nyugati felének ma lelkismeretfurdalása van. Vezekelni szeretne. Talán még nem tud, de akar.

Kis történetet elmondok, talán te is ismered. Angela Merkel családja Németország szétosztásakor a nyugati félre került.
Merkel édesapja evangélikus lelkész volt Pásztor- mint szokták mondani. Átvitte családját a keleti részhez mondvan: Most ott van nagyobb szükség az Istenhez való kormányzáshoz. Ott kell ma igét hirdetni. Mert ott nehezebb. És sokszor életveszélyes is. (Mitte me! Engem küldj! És Merkel az általános német lelkiismeret mellett magában hordozza az NDK okozta bűnöket is. Ezért nagy, világraszóló politikus- Példakép. Nem azért -előttem legalábbis- mert a CDU-t jól vezette.

Barátom! Ha valakit megítélek, kezembe veszem, elmémbe tartva előveszem a hármas focit. Ez vezet engem ahhoz az igazán szép élményhez, amit a foci jelent nekem. Ez, az én igazi és szent gyermekkorom. Bárcsak hű tudnék maradni hozzá.

És Te se huhogj, még akkor sem ha kényszerítenének.
Segítsd befogni a száját annak aki embertársát ocsmárolja. És fogd le a kezét is ha ütni akar vele.