Hosszú fekete haj...(3) Az iskolában

Szakirodalom is szól róla, hogy a cigánygyermekek "beiskolázása" több szempontból eredően nehéz lehet.
Az egyik ilyen -és ez a mi cigányainkra jellemző- hogy a szülők meggyőződése volt (van), hogy nem az iskola nyújtja a gyermeknek azt a tudást, amire szüksége lehet az életben. A tudás forrása szülő és a közösség ahol él. A lánygyermek a háztartási munkát tanulja meg az édesanyától, a mosást, takarítást, főzést, vendéglátást, és az ura kiszolgálását.
A fiúgyermek tanítója az apa és a közösség férfi tagjai.

A cigánygyermekek kétnyelvűek. (Diglosszia) Először a közösség nyelvét tanulja meg és mire iskolaköteles lesz, magyarul is beszél. Hiányosan, kevés szókinccsel. Az iskolai nyelve számára idegen nyelv. Nem érti, nem is tud ezért teljesíteni. A kudarcélmény erőt vesz rajta és lemarad, kimarad.
Ez a másik ok, vagyis a kudarc mely hátrányosan érinti a beilleszkedését.

A harmadik és talán a legfontosabb az iskolába való lépéshez a szülő féltése.
A cigányszülők archaikus érzelmekkel szeretik gyermekeiket. Ennélfogva alapelvük, hogy a gyermek nem szenvedhet. Az iskola mindenkinek a szenvedés műhelye. Nem adnak semmit ingyen. A tudást éppen nem.

Ez a három ok már elég ahhoz, hogy különleges bánásmóddal közelítsünk a dányi cigánygyemekekhez.

Elismerért és pluszjavadalmazást érdemelnek azok, akik a cigánygyermekek előrehaladásáért sokat tesznek.

Térjünk rá, miként lehetne a dányi cigánygyermekeket olyan helyzetbe hozni, hogy ne, vagy kevéssé érje kudarc, hogy sok, minél több pozitív élménye legyen az iskolában, az iskolai munkában. Sikerélménye!

K N E, akiről szóltam fentebb, a Hejőkeresztúri iakolaigazgató (egyetemi oktató) elérte, hogy mindaz, ami a cigánygyermekeknek és (persze nemcsak a cigánygyermekeknek, hanem főleg az ingerszegény környezetből iskolába lépő gyermekeknek) szinte leküzdhetetlen akadályt jelent, elűzze az iskolai munkából.
Siker legyen, szeretet és teljesítmény minden gyermek számára! Mivel ezt ország-világ előtt bemutatta, széleskörben való elterjedésre jogot formált ez a módszer.
Sőt! Amint tudom, kormányprogram rangjára emelkedett.
Ma legaláébb hatvan általános iskolában, és tizenhat középiskiolában tanítanak ezzel a módszerrel. A módszer neve: Komplex Instrukciós Program. Röviden K I P.

Beavatom a kedves olvasót ennek rejtelmeibe, anélkül, hogy terhelném.

Az osztályterem úgy néz ki ebben az esetben, hogy a tanulókat csoportba osztják. Egy ilyen csoport három-négy gyermekből áll.
Van a csoportban jobb tanuló, van gyengébben teljesítő.
A pedagógus úgy készül az órára, hogy olyan feladatokat állít össze amelyet a csoport együttesen old meg.
A csoportnak minden tagja valamilyen tisztséget visel. Vagy előkészít, jegyzetel, előad, felel a rendért, közösségi beszámolót tart és így tovább. Minden gyerek motivált, senki sem unatkozhat. Ha "ellógja" a munkát valaki, akkor a többiek sem teljesíthetnek jól, mert a munka közös és mindenki munkája épül a másikra.

A pedagógus nem csak ilyen feladatokat ad, amit közösen kell megoldani. Vannak egyéni munkák és egyéni teljesítmények is.Mindenki olyan feladatot kap, amit tudása alapján megoldhat, elvégezhet. Nincs unatkozás, nincs üresjárat. Minden gyermek élvezi a pedagógus bizalmát, minden gyermek élvezettel dolgozik. Hajtóerő az óra légköre, a pedagógus személyisége és a megtapasztalt sikerélmény.

Milyen eredménye van a KIP alapján tartott óráknak?

Érvényre jut a közös gondolkodás. Sikerélményhez juttatja a tanulót. Mivel nagy a gondolkodási szabadság, emelkedik a kreativitás, az új gondolatok kitermelódnek. A felfedezés öröme lesz úrrá a gyermekeken. Új és új ötletek születnek, különféle megoldásokat találnak ki. Látják, semmi sem sematikus, és akár az életben a cél eléréséhez több út is vezet.

És sorolhatnánk sokáig a pedagógiai sikert. A munka örömforrásként van előttünk, mely inspirál és nem az elfordulást hanem az izgalmas megoldást sietteti. A munka örömfunkcióvá válik.
Megszűnik a gyermekek közötti konfliktus, erősödik a barátság és kialakul egy, mindenki számára elfogadható hierarchia, mely nem betonozza be a tanulót egy helyre és egy szerepre, hanem mindenki lehet a közösségi kapcsolat bármely pontján. Följebb is, lejjebb is.
Mindenki elfogadja a másikat, egészséges társkapcsolatok alakulnak ki, mely nem a klikkesedéshez vagy az előítélet erősödéséhez vezet hanem a másik felé való nyilt magatartásban kap érvényt.

Azt mondják az ebben gyakorlott pedagógusok, hogy már négy hónap elteltével látható a javulás, a korábbi konfliktusok teljesen megszűnnek és újak forrása sem képződik.

A Stanfordi Egytem pedagógia - pszichológia intézetében kikisérletezett oktatási forma, a KIP ,hallatlan lehetőség a hátrányból induló gyermekek felzárkóztatására mégpedig úgy, hogy az nem gátolja az iskolai munkát könnyebben teljesítők gyors előrehaladását sem.

A KIP bevonja a szülőket a munkába, mely a pályaválasztás esetében például hallatlan nagy segítséget jelent.

Van egy mondás, mely így szól: szürke minden elmélet, de zöld az élet aranyfája.
Hejőkeresztúron termést bontott az aranyfa.

Miért ne bonthatna nálunk is. Dányban a mi falunkban a mi iskolánkban.

Egyéni sorsom, hogy ezzel a módszerrel nem találkoztam akkor, amikor még tehettem volna ennek bevezetéséhez ezt is, azt is.
De hogy elkötelezett apostola vagyok ennek, az évek óta látszik!