Hosszú fekete haj (2)... szubkultura

A cigányok kifejezés gyűjtőfogalom. Nem egységes kultúráját, nyelvét tekintve még ezen belül sem és méginkább nem integráns a többségi (magyar, vagyis nem cigány) közösségbe.

M
Jól megkülönböztethető egymástól a cigány csoporton belül a beás, a lovári, a drizáró, a szintu, és még számos más kisebb csoport.
Kik kosarat fonnak, vasat kovácsolnak, kereskedők, zenészek, vándorlók, kéregetők (egyre inkább nem jellemző vonás), bádogosok és így tovább.
Nyelvük nem irodalmi nyelv, (mások ezt másképpen gondolják) kicsi szókészlet, sok jövevényszó, és sok tárgyra, dologra nem is találtak megnevezést. Egymást is alig értik a különböző csoportok.

Hogy megismerjük jobban a cigányok észjárását, gondolkodásmódját, néhány tipizálható esetet felsorolok, mely velem történt meg.

Pásztóról került hozzánk egy asszony, élettársi viszonyt létesítve Jóskával. Jóska alacsony, törékeny, nagyhangú, nagybajszú ember. Kerüli a munkát. Társa magával hozott két gyermeket. Egy kislányt és egy kisfiút.
Felkeresett az iskolában ez a "jövevény" asszony és bizalmaskodva -ketten voltunk vele az irodában- halkra fogva hangját, azt kérte, hogy kislánya ne ülhessen egyik cigánnyal sem egypadba. "Tudja milyenek ezek" húzta vékonyra száját, utalva arra, hogy ő városból jött és különb "ezeknél". Szemlátomást nem különb vagy ha igen, akkor a lustaságban és a slamposságban, kiabálós hangjával elüt a dányiaktól. Kislánya ragyogó elme volt. Jól tanult, mint beretva vágott az esze. Nem használta ki istenadta tehetségét.

Gábor jól fejlett, szép termetű cigány fiatalember volt már a nyolcadik osztályra. Egyedül ült egy padban. Így akarta. Társai szerették, befogadták. Jól menő vállalkozása van. Küszködik betegségével. Ez a további sikereket veszélyezteti.
Egyik alkalommal az orosz nyelv tanítását felügyelő kolléganő érkezett az iskolába. Elkísértem az orosz órára, mint ilyenkor lenni szokott. Szépen ment minden. Iparkodó gyerekek, kissé megilletődött, de a kezdeti izgalom átvészelése után szakmailag jó órát produkált a kolléganő. Én a leghátsó padban ültem a felügyelő asszonnyal, hogy lássunk mindenkit. Az osztályt. Egyszercsak fogta magát a vendég, felállt és sétára indult a padok között. Ezt-azt kérdezett itt is, ott is gyerekektől. Gábor padjához érve, meghökkent (de én is), mert a padon egy fia taneszköz, sem orosz nyelvű könyv, szótár, munkafüzet nem volt.
Gábor halálos nyugalommal válaszolt a szakfelügyelő kérdésére, mely így szólt: hol vannak a taneszközeid? Nekem ilyen nincs -mondta nyugodtan Gábor. És miért nincs? Nekem azt mondta az igazgató bácsi (utalva rám), hogy mivel én tudok cigányul, oroszul már nem is kell tanulnom.
Nem lett balhé ebből a politikai síkra is vihető ügyből, (de lehetett volna) akár a pedagógus pályám végét okozva.

A Felső-hegyi szőlők között jártam egy puha, laza koraőszi délutánon.
Szembe jött velem egy Kókáról haza igyekvő dányi cigány pár. Megismeretem őket messziről. Valószínűleg ők is engem. Az asszony -a férjéhez képest világos-szőkés bőrű- a közelembe érve, az úton leszedett vadvirágcsokorral kedveskedett. "fogadd csak el- mondta az "ördög", a férj. Sötét bőre miatt ragasztotta a közösség neve mellé a Benga szót.

A dányi cigánygyerekek közül Iván szerette legjobban az iskolát. Iván jól érezte magát, teljes szabadságban élt az iskolai kötöttségen belül is. Szófogadó, figyelmes gyerek volt ő. Ne is tessék tőle követelni -mondta az asszony, az édesanyja. Míg a világra jövetelekor lett ilyen. Iván csak akkor volt hajlandó hazamenni az iskolából, ha adtam neki két forintot.

Szólhatnék még Imréről a cigányok megválasztott képviselőjéről. Imre minden problémát szívesen utalt volna az Isten hatáskörébe. A cigányközösségen belül működő szekta vezetője volt.

Minden eseményben láthatjuk azt a non-komfort megnyilvánulást, amely egy kialakult helyzet megoldását egy kívülről jött okokra hivatkozva másra hárítja.
Azt mondják, hogy a cigányok hazudnak. Ez summázva sem lehet igaz mert ennek gyökerét az énkép védelmében kereshetjük. Kisebbségi lét kialakít olyan mások által nehezen vagy félre értelmezhető élethelyzetet melyben a sors keserű, rossz arcát láthatjuk meg.

Bizonyos szubkultúrális megjelenések tükröződnek a legkülönfélébb élethelyzetekben.

Csak pillantsunk bele a cigányok szokásaiba. Egybe vagy néhányba.
Hogy fellelhetők ősi motívumok, régenvolt szokások tovább élnek, a közösség erejét és összetartozását szimbolizálják. Nem csak jelképezik, hanem fenntartó, megtartó erőként mélyen magukba szívják, és megtartják.

Nézzük a tűzgyújtást. A tűz körül ülnek a fényt bámulva, melegétől fellelkesülve, archaikus elemek élnek tovább. Félelmek múlnak a bizonytalanságot szülő sötétségtől, az emberre leselkedő gonoszok távoltartása történik.

Az ünnepeik gyökere az együvétartozást szimbolizálják.
Ünnep ma a börtönből való szabadulás, a gyermekszületés, a gyász megélése. Ünnep a távoli rokon megérkezése, a családi esemény méltó megülése. Házasságukban ott él a vad szerzési láz ( menyasszonyszöktetés) a számonkérés, az értékek mentén történő kibékülés.
Komoly események ezek most is, melyet ha meg is mosolygunk, lássuk mögötte e nép erőtartalékait.
A halál, elmúlás külön is nagy összetartó erő. Aki földi útját befejezi, az csak ideiglenes távozás, melyet érvényben tart a sírba rakott személyes tárgyak özöne. Az étel is, a pénz is.
A gyásztól nem maradhat távol egyetlen rokon sem. Víz nem érheti az arcot -mert a víz az emlékeket is lemossa- éles kés nem érheti az arc szőrzetét. Bizonyos ideig. Ami nálunk a feketében öltöző gyászos viselet az a cigányoknál a felszínt jóval mélyebben szántó egybetartozást eredményező sajátos szokás-világ.

Ha megértjük a hazánkhoz tartozó nemzetiségek áthozott kultúráját, sőt ennek megtartását pénzeljük is, akkor a cigány etnikumokkal miért teszünk elmarasztaló kivételt.

Mondok egy "magyar" példát minderre.
Csíksomlyón késő este, közeledve az éj közepéhez megindul a csángók menete a "Jézus-hágóján", ahol legmeredekebb a hegy, felfelé a kápolna irányába. Meggyőződésük a csángó magyaroknak, hogy látni fogják a felkelő nap fénysugaraiban a Szentlelket, a harmadik isteni személyt. Galamb alakjában! Ez a jelenség gazdagítja a csíksomlyói búcsút, mert egy ősi kultúrát befogad a népek tömege, az odaérkező zarándokok hada. Ez is inkulturáció.

Ha megértőbbek lennénk a cigányok szokásai iránt, (és ők érzékenyebbek a többséget alkotók igényeire,) akkor -bár bosszantó lehet így is a füst, a zaj- de szelídebben itélnénk meg egy saját talaján kialakult hit- és érzésvilágot.