Itt vagyTartalom / ...feltekintek a csillagos nagyégre

...feltekintek a csillagos nagyégre


Beküldte Gódor András - Ekkor: 2021 June 27

Olyan "harmadfűcsikó" éveimben jártam, amikor hallottam a lagziban az idős násznagyoktól ezt a nótát.

Harmadfű csikónak mondták a gazdák azt a fiatal csikót, amely már megérte a harmadik kaszálást is, de még hámba nem volt fogható.

Szóval érdeklődő gyerek voltam, a lagziban is kerestem az idősek társaságát. Miről beszélnek, mit mondanak, mit énekelnek vagy éppen miről panaszkodnak, nagy érdeklődéssel hallgattam.

(Dallos) Jóska bácsi elkezdte bús szomorú hangon, mély baritonján énekelni az első világháborúra emlékeztető nótáit. "Kimegyek a Doberdói harctérre, feltekintek a csillagos nagyégre. Csillagos ég merre van a magyar hazám, merre sirat engem az édesanyám".

Nem volt sok tudásom az első világháborúról. Ezeknek a nótáknak mégis olyan hatása volt rám, melyet míg élek nem felejtem el.
Hogy miről szóltak az énekek, azt felfogtam, de még ennél is jelentősebb volt a szívemben az a hangulat, amit keltettek.
Nem csak szomorúságot láttam ezekben a nótákban. Nem csak sóvárgást az otthon maradt kedves után. Nem csak panaszt és mellette persze reményt a közeli szabadulásra, elmenni innét ebből a földi pokolból, ahol ezerszámra halnak meg emberek, hanem olyan mély és igazi magyar érzelmek láttak napvilágot ezekben a nótákban, amelyet csak az tud éleszteni és gerjeszteni, aki tudatában van annak, hogy magyarnak lenni azt is jelenti, a hazáért életet is kell áldozni. Három dologért mindenképpen: a családért, a nemzetért és a hitért, az Istenért.
Megfogott engem ez a bölcs intelem és odaadás. Azt kívántam akkor magamnak, hogy ne múljék el az életem anélkül, hogy látnám egyszer valaha a Doberdói fennsíkot, leülhetnék egy percre az Isonzó partjára és hallgatnám a vizek csobbanását, kihallanám belőle a magyar baka utolsó kívánságát és sóhaját.

Aztán eljött az idő, amikor mindez bekövetkezett!

A Gödöllői Teleki Pál Egyesület - melynek én is tagja vagyok - két éve szervezett utat az első világháború ezen szomorú helyszínére, Doberdóra.
Mivel a mi népfőskolánknak (Sebestyén Népfőiskola) is megadatott hogy csatlakozhatunk a gödöllőiekhez, elmentünk Dányból tízen erre az útra.

A Teleki Pál Egyesület vezetője Dr Fábri Mihály tanár úr volt. Szomor leírnom, hogy ez volt a mi közös utunk utolsó mozzanata a Tanár Úrral. Azóta a magas mennyekből figyeli, miként folytatjuk az ő eszmei útját.

A Teleki Egyesület mostani vezetője, Dr Jeney László egyetemi tanár (Miska bácsi gimnáziumi tanítványa) és Kis Antal a város nagyon agilis polgára, az egyesület egyik vezetője, ismét megszervezi a doberdói utat.

Az út szakmai vezetője az a gödöllői tanár, Danku István, akitől többet talán senki sem tud a magyar baka sorsáról. Tőle tanultuk meg azt a sok nótát, amelyet én kisgyermek koromban az általam nagyon tisztelt dányi öreguraktól hallottam.
Danku István tanár most is a szellemi vezető lesz az és nyújtja a résztvevőknek azt az élményt, ami a magyar léleknek nagyon kedves, ami a háborús romantika helyett valóságos nemzeti és hazafiúi érzéseket tud kelteni. Nem "magyarkodik" mint sok más itt e hazában, olcsó jelszavakkal elfedve az igazságot a másik elől, hanem az a magyar ember Danku tanár úr, akinek kezeiben,vérében, érzelmeiben, hazaszeretetében ÉL a magyarságtudat. Hogy mi mindent jelent ez, azt az út során megtapasztalhatjuk.

A Teleki Egyesület most is szívesen lát nyolc - tíz dányi embert a gödöllőiek mellett.

Az időpontba sajnos beleesik a dányi búcsú is, mert julius 25 és 28-a kzötti időre esik.

Én ezt a levelet azért írom Nektek, hogy ha valaki részt szeretne venni a doberdói úton, mely az Isonzó környéki helyekre is elvisz bennünket, akkor az most jelezze vissza nekem.

A dányi búcsú valaha látványos esemény (is) volt községünkben a templom búcsú lelki élménye mellett. Tudom, nehéz tőle elszakadni, még akkor is, ha a látványos, vásári szerepe most elmarad.

A búcsú lelki élményét csendesen tőlünk messzire is meg lehet élni.
Ha valaki ezt teszi és ehhez kapcsolódik a magyar történelemnek egy gyászos, de mégis felemelő eseménye, mely a magyar baka helytállásáról tanúskodik, egy szívbéli esemény, akkor duplán vagy többszörösen is átélheti azt a katartikus élményt amelyet e két alkalom összekapcsolása jelent.

Várom a visszajelzéseket, hogy azt továbbadhassam az Egyesületnek.

Hogy mik a részletek, pontosított időpont, anyagi jellegű kérdések és miegymás, arról is hírt adok a közeljövőben.

Kérem ha tehetitek kisérjétek figyelemmel népfőiskolai munkánkról közölt híreket, és várjuk a jelentkezők gazdag sorát.

Tisztelettel: Gódor András

T. 30 27109 31

vagy andras.godor@gmail.com

Cimkék