Darázsfészek

Van néhány darázsfészek ebben az országban. Felsorolni is sok lenne melyek ezek, nem is vállalkozom rá. Sok lenne, nagyon sok. Ebben biztos vagyok.

Az ember nem nyúl darázsfészekbe, mert megszurkálják a darazsak. Halálos is lehet egy ilyen baleset, amikor rajokban támadnak ezek a békességre vágyó ízeltlábúak, mert önszántukból nem tesznek ilyet, hanem csak akkor, ha veszélyeztetve érzik magukat. Visszatámadnak -a fészekben lakók szemszögéből nézve. Jogosan, jogtalanul teszik mindezt, az nézőpont kérdése.

Vigyázzunk hát a darázsfészkek megközelítésekor.
Akár ilyen, akár olyan darázsfészekbe nyúlunk.

Hogy normális dolog-e társadalmi darázsfészekbe nyúlni egy olyan országban, településen ahol sok-sok mérges darázsfészek van, -hát meggondolandó.

Az egyik ünnepi alkalomkor, amikor sok ember van az utcán, sok gépkocsi járja az utakat, előfordul, hogy vannak koccanások. Emberek között is, járművek között is.
Egy ilyen alkalommal, megtörtént, hogy az út közepén megállt egy személyautó. Egyirányúsítva volt az utca a forgalom tekintetében, hát meg kellett várni, hogy a forgalmat akadályozó autó tovább menjen, így lehetett volna a nyomába lépni.
Ez a forgalmat akadályozó autó (vezetője) viszont nem akart tovább menni, hanem hátrameneti sebességbe kapcsolt és máris gázt adott, hogy a mögötte lévő autónak, mely türelmesen várakozott az úttorlasz megszűnésére, ideje sem volt az ütközést kikerülni.

Tömegjelenet alakult ki azonnal, a pórul járt autó vezetője kiszállt sérült autójából és -emberi hangon- figyelmeztette az elkövetőt, némi-nemű szabályok betartására.
Hangzavar alakult ki gyorsan, tumultuózus jelent, mint amikor szokott lenni, ha valamelyik cigány ember bajba kerül és társai segítségére sietnek. Egy pillanat alatt történt mindez. A temető mellett történt meg az eset. Tudta mindenki azonban,hogy ki a vétkes, így húszezresek lobogtak a levegőbe, hogy kártalanítsák azonnal a vétlen autóvezetőt, aki történetesen közel áll hozzám, családunk egyik tagja. Ő mesélte el nekem ezt a sztorit.

Végül megjelent egy fiatalember, a szinte gyermekkorú sofőr édesapja, mindenkit csendre intett és félrevonta a mi családtagunkat.
Tudom -kezdte a mondandóját, a fiam volt a vétkes, intézzük el ezt a dolgot úgy ahogyan ez normális esetben lenni szokott.

Megjelent a mi családtagunk a megbeszélt időben és helyen úgy ahogyan ennek lenni kell.

Este volt, a helyi (dányi) cigánycsalád már várta az érkezőt a saját lakásukban.
Tisztaság a nappaliban, fényáradat, nem csak a szép csillár ezernyi fénye világított, hanem a falikarokban lévő "körték" is égtek.
Az asztal szépen terítve, szép ízléses abrosszal, mely kivételesen vonzó volt a szemnek a tarka falak ölelésében.
Előkészítve üdítő, narancsos is, kólás is. Szép ívű poharak várták a koccintást. A "kibékülést".
A feleség diszkréten távolabb állt, majd a beszélgetés kezdetekor szinte hang nélkül tovalibbent.

Lehet ezt kérem így is! Nem mese, megtörtént dolog, Dányban, cigány és nem cigány ember először egy konfliktusba villanó találkozása, majd egy szinte barátságba folytató lerendezése.

A papírok aláírása után még egy óra hoszat történő beszélgetés, őszintén, kritikusan, és bár az a drága idő ügyintézéssel telt, valójában más történt.
Mi történt?

Megmutatta az élet, (az életet irányító Jóság) hogy ugyanannak a földnek, településnek vagyunk lakói, és él ebben a közegben a megbékélésnek az a csírája, amely békességet tudna teremteni.

A békességteremtésnek ára van!
"De szép a lába a békességhozónak" -olvashatjuk a szent könyvekben.

Hogy ne mondják azt, hogy a kivételt, amely a cigány etnikumban található, a többség rangjára emelem, vagyis a példát általánossá akarom tenni, tudom higgyék el, legalább úgy tudom mint bárki más ebben a faluban, hogy az árnyék még mindig több mint a fény. A baj akkor is sok, ha azt nem nagyítjuk fel. "Elég a mának a maga baja"!

Emberi, hivatásbéli és hitbéli kötelességünk, hogy fényt hozzunk, fényességet teremtsünk ebben a világban, ebben a faluban.
Ki-ki a maga módján és területén.

Két dolgot azért nem tudok magamba tartani! Mindkét dolog a fény megteremtésének irányába indult el.
Elindult és meghalt.
Nem csak a személyek halnak meg, de az ügy is, a példa is, az áldozahozatal szándéka is, a jó tanács is meghal, ha nem tápláljuk.

Keressük meg azt az erőművet, amelyik fényt tud termelni.

Két ilyen erőműre tettem javaslatot néhány évvel ezelőtt. Minden, a faluban "számító" embernek elmondtam. Elküldtem.

Az egyik az iskolára vonatkozott, a másik a bennragadók szociális helyzetéből, önerővel történő kiemelkedésre.

Milyen más lenne ma a világ a falunkban, ha elkezdődött volna az a változás,módszertani megújulás, amire javaslatot tettem az iskolára vonatkozóan.

A másik javaslatom a szociális szférára vonatkozott, a termelő munka sikerére, "gyógyító" hatására.

Minél jobban késlekedünk annál messzebbre kerülünk a helyzet megváltoztathatóságától. De nem is számtani mértékben maradunk megkésve, mert minden elhalasztott év legalább tíz év hátrányt teremt.

Minden alkotó segítségben eltöltött év legalább tíz év elmaradás kompenzálását teremti meg.

Miért késlekedünk hát? Mi az oka, hogy nem talál értő elmékre a kezdeményezés.

JAVASLAT!

Javaslom, hogy az önkormányzat koordinációjával alakuljon olyan társadalmi bizottság, amelynek tagjai jól értik a mai helyzetet, ennek gyökerét is, lényegét is és bírnak olyan tapasztalattal, tudással, amely feljogosítja őket arra, dolgozzanak ki programot, a nehéz szociális helyzetből való kilábalásra, elsősorban a rászoruló cigány népesség között élőknek az átlagosnál gyorsabban történő felemelkedésére.

JVASLAT!

Átalakul a falunk szociális összetétele. Örvendetes, hogy a beköltözőknak köszönhetően nem csökken a településünk lakóinak száma.
Ezzel az új dologgal a beköltözők hozta értékekkel egyrészt értékfrissítésen megy át a falu. Ennek zökkenőmentes véghezviteléért felelősek vagyunk, mert a társadalmi integráció is segítséget igényel.
Össze kell csiszolni az egymás mellett élők értékarányait, értékkövetéseit, hogy koharens faluközösség jöhessen létre.

SÜRGŐS!

Ha elmarad ennek a három dolognak a kezelése, művelése, összehangolása, akkor szabadjára engedve a folyamatokat, szemtanúi lehetünk egy halálos szúrásokat okozó darázsfészek kialakulásának.

Úgy vélem, egy sok munkát jelentő állapotnak kezdetén vagyunk. Mivé fejlődik, mivé lesz a mi falunk, harmonikusan egymás mellett és egymásért élő emberek közösségévé, vagy egymás ellenségévé, esetleg egymás iránt közömbösséget tanúsítóvá, az a felelős irányítókon múlik.
Ezt a munkát elvégezni nem kevés, sőt nagyon is sok.

Ezen áll vagy bukik a helyi társadalom fejlettsége is.