Sorozat. Az erdélyi utaink mai szemmel. - Magyarok a hegyen

Gyergyószentmiklósi szállásunkon korán keltünk, indulás az autóbuszra, hogy elkerüljük a nagy országúti forgalmat, mely ilyenkor, Pünkösd szombatján különösen jelentkezik az oszlopokban haladó emberek sokasága miatt.
Mintha a világ minden lakosa Székelyföldre költözne, olyan érzésünk van. Nem is tévedünk valószínűleg sokat, ami a magyar katolikus népességet illeti, mert vagy lélekben, vagy testben és lélekben mindenki itt van.

Gyergyószentmiklós kedves és érdekes város. Jó benne este egy kis bolyongás. Miklós püspökhöz, az örmény templomhoz, kis kocsmákhoz, kedves emberekhez. És a szállásunk tágas terasza is vidám megyarokat, dányiakat ölel magához. Sok-sok gazdag és szép élményünk fűződik ide.

Ha lépésről-lépésre nem is vesszük számba az érintett falvak történelmi vonatkozásait egy-két településről azért szólni kell. Nehéz történelmi levegő üli meg Gyergyót is, Csíkot is és az öreg Hargita, mely mindvégig hűséges kísérőnk, bölcsen bólogat mindenhez. Óh szépséges Hargita, hány székely szívet szólítottál meg súlyos üzeneteiddel, és hívtad vissza őket, ha túlságosan nehéznek bizonyult a vándorbot.

Marosfő "magaslatát" elérve, Csíkba billen az autónk orra. Pontosabban Fel-Csík romantikus vidékére. Hosszú legelők, óriás fenyők, tiszta levegőjű térségek, kristályos patakok csobogása emeli az égbe a dányiak reggeli énekeit, imáit. "Erőst" fojtott a hangulat, majd kirobban a jókedv nemsokára! Öröm és bánat, emlék és élmény, nehéz múlt és megszépült jelen, haragos emlékek és mosolygós életkedv, kavarog mindannyiunkban. Ki viszi át a túlsó partra a mi szerelmünket! Ki viszi a medence közepéig a mi hitünket, (a mi erősségünket) ha nem az az Asszony, aki a világnak is Anyja. Ő Boldogságunk hitbéli reménye! Hogyne izgulnánk, hiszen a Világ Királynőjéhez szólhatunk néhány óra múlva.

Csíkszentdomokos hosszú-hosszú község. Boldogemlékű Áron püspök szülőfaluja. Megsimogattuk kezünkkel, szemeinkkel, lelkünkkel a legendás nagy püspök Márton Áron szobrát Székelyudvarhelyen.
Ezt a szentéletű embert adta ez a falu a világnak, ez a szentéletű ember ajándék a szülőfalunak és ajándék a világ katolicizmusának. Mondhatom azt is, ajándék az embereknek.
Ez a vígasztaló jó hírünk erről a faluról.
De a világ nem csak jót terem. Terem gonoszat is. Nem csak szent embert, hanem gyilkost is.
A Báthoriak - egy-két kivétellel - rosszemlékű uralkodók voltak. Ilyen volt Báthori Zsigmond is, a 16-ik században. Unokatestvére a szelíd lelkű és nagytudású főpap, Báthori András vissza szerette volna adni Erdély fejedelmeként mindazt a hitet amit unokatestvére elvett az emberektől. Zsigmond fényűzésben élt, rosszvérű emberekkel vette magát körül, András fejedelem imádsággal szolgált és tiszta jövőképpel, hogy megakadályozza Erdély romlását.
Báthori András püspököt Csíkdomokos határában fejszével agyonütötte a székely "Ördög" Balázs. Felbujtásra! Ígéretre!
A pápa 100 éves penitenciát rótt ki a Csíkszentdomokosiakra. Száz évnyi pápai (valójában) átok.

A csíki falvak sorába lassan elérjük Csíkmadéfalvát. Rövidebben Madéfalvát. Volt esztendő, amikor a madéfalvi keresztaljával mentünk Somlyóra. Hozzájuk csatlakozva. Igen vidám népség lakja Madéfalvát. Kemény, kérges markú székelyek. Szókimondók! Akár a plébánosuk, Bartalos Zoltán. Zoltán atya Kovásznán szolgált előbb és ezt csak azért említem, mert a székelység megjelenését bizonyítandó egyik legősibb adat, tárgyi emlék itt van, Kovásznán annak kicsi falujában, Zabolán. Zoltán atya hazafelé menet a keresztaljával, egy pillanatra megállt az autóbuszunknál, és jó étvággyal felhörpintette a dányi bort, minden dányi ember egészségét kívánva. "Jó bor, jó..pap".
Madéfalva kétszáz lakosát, kicsiket is, nagyokat is, gyermekeket is, betegeket is lemészárolták 1764-ben Mária Terézia barbár katonái, éjjel éppen Vízkeresztre virradóan. Ez is székely sors! Magyar sors! Siculicidium! Székely népirtás.

Most már lassabban haladunk, kerülgetjük a keresztaljákat. Milyen üde látvány fiatalok vidám nevetése, székely lányok karéneke, idősebbek mosolya, még idősebbek csosszanó léptei, mintha mind-mind éneket zengene. Hálaéneket. Dicsőítő éneket. Mert a székely sors bár szomorú itt-ott, tragikus, de élniakarás jellemzi. Fel nem adva ősei hitét és megszenvedett magyarságát.

Ezerszer ezer az egymillió úgy-e? Nos hát ennyi embert számol a nyereg, a két Somlyó közti térségben jó időben. Rossz időben sem sokkal kevesebbet.
Miért jönnek az emberek Csíksomlyóra? Tengereken túlról, határokon túlról és innenről.

Sok ember feltette ezt a kérdést a történelem során. Köztük okosak is voltak és kevésbé okosak is. Sőt voltak oktalanok is.

Lássuk hát sorban a történéseket.

Amikor ember és ember mindenhol, ameddig a szem ellát, dél körül, elindul a papság is felfelé a nyeregbe. Itt nincs reprezentatív ember. Itt csak zarándok van, aki önszántából jön ide. Legyen az maga akár a római pápa is. Egy meghívott van ugyan, a szónok, prédikációt tartó pap. Várjuk is nagy izgalommal. Mennyire lesz szent, mennyire lesz merész. Mennyit vihetünk belőle haza, mely jövő búcsúig kitart.
A papság kordonba jön, azaz kifeszített kötelek között, melyeknek egy-egy pontját a Márton Áron Gimnázium jó tanulói fogják, kitűntetőleg. Mindennek helye és szerepe van itt.
A kordont a Gyergyóalfalvi keresztalja vezeti. Ők kerülnek a Makovecz által tervezett Hármashalom oltárhoz a legközelebb.

Azt mondja a fáma, vagyis a hír, hogy a 16-ik században, 1567-ben lezajlott egy nagy csata. Székelyföldön ez nem hír. Nem újság egy kis csetepaté. Igen ám, de a Hargita egyik hágóján, a Tolvajos tetőn, János Zsigmond magyar király és Erdély Fejedelme ütközött meg István Gyergyóalfalvi pap összetoborzott embereivel. István pap Gyergyóból, Csíkból, a Kászonból, Udvarhelyszékről stb hívta a katolikus híveket, hogy álljanak ellent János Zsigmond erőszakosságának, miszerint a katolikus hitben élőket protestánssá kívánja tenni. Ez a történet szinte mindig elhangzik.
Győzött persze István népe, és a győzelem után a katolikus hívek a csíksomlyói templomban várták a győzteseket, akik már messziről nyírfaágak lengedezésével tudatták győzelmüket.

Én, mint katolikus keresztény szomorúan hallom ezt. Ha így történt. De így történt-e?
Először is, 1568-ban a Tordai országgyűlésen megszületett a világon először az a vallási türelmi rendelet, hogy minden ember saját hite és vallása szerint imádhatja az Istent, végezheti a maga liturgiáját. Előtte egy esztendővel a király sereggel támad a katolikusokra? Nem életszerű ez a történet!
És annak sem örülnék, ha száz ezerszámra ünnepelné minden évben a katolikus keresztény ember, hogy fegyvesen legyőzte keresztény testvérét, aki nem katolikus hanem protestáns.

Nem is ez a lényeg azt hiszem, hogy volt-e Nagyerdei csata vagy nem. A lényeg itt az, és ezt kell kiolvasni a történetből, hogy a keresztény ember, legyen az katolikus vagy protestáns, hitében oly elkötelezett, ha kell, vére ontásával, életének feláldozásával is megvédi hitét. (Mert a vértanúk vére a keresztények magvetése.)

Az igazság persze nincs elrejtve.
Az igazság ott ragyog Csíksomlyó templomának oltárán. Látható formában egy szobor, de a valóságban lelki jelenlét, mely évszázadokra visszamenően is igazolható.
IV Ince pápa 1444-ben a pápai bullában engedélyezte, hogy épüljön újra!! templom Csíksomylón, mert oda "naponta" áradva özönlik a nép, mert hitében megerősítést kap. És ki ennek a gyújtópontja? Mária, az Istenanya.

A csíksomlyói zarándoklat - ha szabad mondani - kulcseleme Szűzmária. (Vannak "divatos" mélymagyar táltos nézetek, miszerint Mária az egyik Isten. Anyaisten! És szövik elméleteiket Jézusról, Máriáról, hogy minél nagyobb feltűnést keltsenek magukról. Hamis próféták ezek.)
Mária, miként ezt az egyházi zsinat is megerősítette: Istenanya. Istenszülő, görögül Theotokos.

Az oltáron egy 252 cm magas Máriaszobor köszönti a templomba lépőt. Mária, akinek ruhája körül napsugarak vannak, szinte napbaöltözött. Ő az egek Királynője, Isten dicsőséges Szentanyja, aki szeretettel várja fiait.
Mária egyik kezében jogar (hiszen kormányzó) másik kezében a Kisjézus, hiszen Istenanya.Tizenkét csillag fényében ragyog. Ez a tizenkét csillag nem az EU zászlajára festett 12 csillag előzménye, ez nagy tévedés, hanem része annak a mítikus számnak, a tizenkettőnek, amiről az első részben szóltunk.
A hársfából készült Mária szobor készítője ismeretlen. Úgy vélik a tudósok, hogy Ferences testvér lehetett, időben 1510 körül, ők a kegyhely őrzői a mai napig. A Ferences rend az "ora et labora" követője , (imádkozz és dolgozz) és szerények egyben, így a Mária szoborra sem helyezte el a művész a névjegyét.

Pünkösd van, holnap Pünkösd vasárnapja! Hogyan kapcsolódik össze a Mária tisztelet Pünkösd ünnepével, a Szentlélek eljövetelével.

Kedves Barátaim! Egekbe emelkedtünk a Csíksomlyói búcsún. Itt az Istenanya az ő Szent Fiával, Jézus Krisztussal, itt a harmadik Isteni Személy, az akit az Atyaisten közénk küldött, a Szentlélek. És itt ragyog ránk az Atya is, úgy mint ragyogott az Isten-kereső embereknek mindig is a vallási lét kezdetén, a ráismerés korában, a Nap képében. Sokféle öröm létezik a világon. De olyan hogy az ember az egeknek örüljön, hogy kéznyújtásnyi közelségbe érezze a Háromszemélyű Egyistent és a földre szálló, emberré is lett Jézus szent Anyját, csak kevésszer adatik meg. Csíksomlyó ezen helyek egyike.

Egy ferences szerzetes, a kegyhely plébánosa arra lett figyelmes évtizedekkel ezelőtt, hogy éjfél táján mozgolódás kezdődött a székely zarándokok között. Alig múlt éjfél és a Csángóföldről jött székelyek az úgynevezett Krisztus Hágóján, ahol legmeredekebb a hegy a Kis-Somlyón, kapaszkodtak fölfelé, egészen a Salvator (Győzelmes Krisztus) kápolnáig. Ezt még Szent István építette, hálából, az erdélyi Gyula fölött aratott győzelem emlékére.

A felkelő napot várták a csángók. A felkelő nap sugaraiban megpillantották a galamb alakjában eljövő Szentlélek Úristent.
Ez volt a csángók pap nélküli "miséje", minden évben. Szomorúan mentek haza, ha borús ég várta őket, mert a Szentlélek rejtve maradt, a felhők eltakarták a napot.
Csíksomlyó varázslatos titkának egyike a felkelő napba néző, tiszta hitű egyszerű emberek Istenélménye.

A székelyekben úgy jelent meg Mária, ahogyan azt a zászlóikon is megörökítették. A Nap az örök Istenragyogás, Istenfényesség, az Istenre találás, az emberek lelki kitárulkozásának bizonyítéka. Azt is mondhatnánk, hogy az ember által felfogható istenérvek egyike. Ez nem a napban jelenik meg lényegileg, az Isten nem a napban van ("és nincs a szélben és nincs a tűzben") hanem magában az emberben van, amit Szent Ágoston szépen kifejezve mondott: "Kívül kerestelek és bennem voltál".

Annyi szál bogozható ki Csíksomlyó titkából, amennyit elménk felfoghat. Többel vagy kevesebbel, de mindenki részesül az ajándékból, amit Csíksomlyó felragyogtat nekünk.

A székely zászlóban lévő nap motívum tehát kézenfekvő.

És a hold?
Erre a választ az egyszerű tiszta elme adja, amikor a Hold, Babba Mária jelképe lesz.
Babba Mária az ősi székelyek Boldogságos Nagyasszonya. Vagyis Szűzmária.
Babba annyit jelent: szép. Ezért mondjuk mi is gyakran, hogy Szép Szűzmária.

A mi keresztaljánk, amióta elhagytuk Madéfalva zarándokait, Csíkcsicsón kezdődik. Ez az utolsó település Csíkszeredához közeledve.
A mi keresztaljánk becsatlakozik a székelyek közé, erre nagyon büszkék vagyunk. Magasra emeljük a falutáblát. Lobog a magyar zászló, a székely zászló kezünkben és az Árpádsávos történelmi zászlónk sem hiányzik Éppenúgy, mint a Csíksomlyói Szűzanya képét birtokló lobogónk sem. Így érjük el a kegytemplomot, feszülünk neki az emelkedőnek, fel egészen a hármashalom oltárig.

Együtt van a magyarság, székelyföldön, Csíksomlyó boldog vonzásában.

Vándorok vagyunk, peregrinusok, Isten vándorai. Szívből énekeljük ezért a székelyek ősi himuszát, mely így kezdődik: Óh én édes Jóistenem, oltalmazó segedelmem, vándorlásban segítségem, ínségemben lágykenyerem.

Magyarságunk egyik legszebb élményét éljük meg Csíksomlyón, a hozzá kapcsolódó utakkal együtt, mely őszinte érzést kiváltva bennünk és mint vándorfecske hazatalálunk, énekeljük hát az utolsó strófát is: Hazajöttünk, megáldott a Csíksomlyói Szűzmária.