Sorozat. Az erdélyi utaink mai szemmel. - Mi a motivációja a települési testvérkapcsolatnak

Az első rész vége Borsos Gézával fejeződik be, mint olyan emberrel, akihez elvezetett bennünket Béres Tiszteletes Úr.

Egyszerű a képlet. Ha nem jött volna létre ez a találkozás, akkor nagy valószínűséggel mondhatjuk, hogy nem Gyergyócsomafalva a mi testvértelepülésünk Erdélyben, hanem valamelyik más város, falu.

Lett volna útja ennek is. Kézenfekvőnek mutatkozott Margitta is, ahová az adományokat vittük.

Margitta a Szórványban van, idegen szóval mondva a Partiumban. (Partium latin szó annyit jelent: rész).

Az első erdélyi utam egyikén, (70-es évek) a gyergyószentmiklósi piacon megszólított (halkan) egy magas fiatalember. Azt kérdezte, hogy hoztunk-e patkószöget. Igen, nem tévedés, patkószöget.

Egy másik alkalommal Aradon a hentesbolt előtt állva be-be pillantottunk az üzletbe. Nem volt más a fogason, ahol húsoknak kellett volna lenne, mint birkafaggyú.

Erdély is (Románia) akárcsak mi, a keleti tömbbe tartoztunk a nyolcvanas évek végéig, míg fel nem bomlott a Szovjetunió. Szovjet irányítás alatt voltunk, voltaképpen. A Szovjetunióból induló gazdaságirányítás elterjedt mindegyik csatlós államba. Ez volt a szocialista gazdasági mód.

Ennek a gazdaságirányításnak, pontossággal szólva a szocializmus gazdaságának velejárója volt a hiány. A hiánygazdaság.

Lásd: Kornai János neves közgazdász erről írt könyve. (A hiány)

Ez a valóságban azt jelentette, hogy ha építkezés során volt tégla, nem volt cement. Ha tégla is volt, cement is, akkor nem volt fürdőkád. Ha ez is volt és minden előbbi, akkor nem volt csempe. Ha vásárolni lehetett csempét, akkor nem volt csaptelep. És ez a jelenség nagyon széles vertikumban elterjedt. (Kőbányai sör -hogy az egyik legfontosabb dolgot is említsem).

Mi ebben szenvedtünk, míg Erdélyben sokkal egyszerűbb dolgok miatt is sokkal nehezebb volt az élet.

Az erdélyi kapcsolat egyik meghatározója volt a közös sors, és az a törekvésünk, hogy talán tudunk valamit segíteni az ott élő embereken. Ha mást nem is tudunk tenni, hát meghallgatjuk a panaszaikat. Az is jól jön sok esetben.

Fontos volt, hogy a kapcsolat úgy alakuljon a három szereplő, vagyis a képviselőtestületek, az erdélyi családok és a dányiak között, hogy az érintettek el is fogadják azt a döntést, hogy testvértelepülési kapcsolat mindannyiunk érdeke.

Ismerős talán az a matematikai formula, hogy ha "a" egyenlő "b-vel", és "b egyenlő "c-vel", akkor "a" is egyenlő "c-vel".

Vagyis a három szereplő, képviselőtestületek, és a két településen élő emberek többsége egy és ugyanazon véleményen legyen.

Nem kevésbé fontos indíték volt a két község cselekvő keresztény mivolta. A hit gyakorlása ugyanis nem merülhet ki egy-két rövid formulában. Az emberek lelkére hatással van a vallásos hit. "Legyetek mindnyájan egy"! Mert ha egyek vagyunk a hitben és a cselekvésben, egyek leszünk majd az elszámolásban is.

Hiszem, hogy minden ember szívében és értelemében ott szunnyad, vagy ott ébredezik a hazaszeretet.

Ha mi jó hazafiak akarunk lenni, jó magyarok, akkor jól kell egymáshoz is viszonyulnunk! Jól kell viselkednünk a családban is, és jól a településünk lakóival szemben is (lokálpatriotizmus). Szeretnünk kell a tágabb környezetünket, a megyénken túl az országot is és az országon túl Európát, majd minden magyart. És minden embert. Az emberek bőrszínére hitére, világnézetére tekintet nélkül kell ezt az érzést viselnünk. Ha valakinek megakad a hite és a szeretete az egyén szintjén, ha azt tovább vinni nem tudja, vagy nem akarja, abban nem érhet meg a hazaszeretet sem. És Erdély szeretete sem.

Ha valakinél nem egyetemes, vonzó és kinyilatkoztatott a felebaráti szeretet, akkor az bűnben, csalásban, hazugságban él. Magyarságunk hitének és szeretetének próbaköve az ember magánéletén nyugszik. Ha ez hibádzik, akkor homokra építjük a házunkat.

A nemzeti öntudaton kell munkálkodnunk. Az öntudat az a megfontolt emberi álláspont amelyen a tiszta cselekvés nyugszik. Ezen kivirágzik a lét. Az embereket a bennünk lévő szeplőtlen akarat csoportokba tömöríti. Egy ilyen csoportot képeznek azok akik egy hazában élnek.

A nemzeti öntudat olyan szilárd talapzat, amelyikre fel lehet építeni jövőnk legszebb és legtisztább álmait.

A történelmi önazonosságot csak az egykultúrájú nép tudja tovább vinni. Az egykultúrájú nép ugyanakkor ebben a kultúrában tudja beépíteni más népek kultúráját, tudományát, művészetét, amellyel nem gyengébb lesz, hanem időtálóbb és veretesebb. Az önazonosságon épül ki az öntudat, és ekkor azt mondhatom: magyar vagyok, de népek élnek bennem.

A nemzet tagja, éljen bárhol a világon elfogadja és tiszteli ősei hitét. Ugyanígy a történelmét is. Siker koronáz minden jóakaratot és jószándékot, mert mögötte létének támasza áll. Ha pedig a sors próbatétel elé állít bennünket úgy, hogy ránk rontanak mások, akkor egymás kezét fogva, Isten segítségét is kérve, megvédjük mindazt amit történelmi örökségünknek tartunk. Ezen az örökségen nevelkednek gyermekeink is. Ez a kősziklára épített ház bibliai erősségét hordozza.

A testvér-település választás fontos indító oka továbbá az a személyes (és csoportos) törekvés, hogy emberi tulajdonságunk okán "kiterjeszkedünk". Az ember nem az a lény, aki magába roskadva szemléli vagy felejti életét, még körül sem tekint az életterének határain, hanem mindig többnek kell lenni, többet tudni és többet érezni a ránk váró színes világból. Ez a kiterjeszkedés építő jellegű, mely a személyiség gazdagodásához vezet. A kiterjeszkedésben valóban szabadságvágy fogalmazódik meg.

Emberi tulajdonság az ismeretlen felé való fordulás izgalma is. Mi van a szemhatáron túl, hogyan élnek emberek más földön, miként válaszolnak a kihívásokra, miként dolgozzák fel a kudarcokat, mi az eredményeiknek titka, vagy a sikertelenség oka.

Az ember próbára teszi erejét, tehetségét. Vagyis erőpróbákat keres. Nehézség, akadály, az ismeretlenség romantikája, a váratlan helyzeteken kinyíló ötletdús érzések sora gazdagítják a személyiséget.

Nem bűn és nem szégyellni való ha valaki újabb és újabb utakon keresi, milyen hasznom lesz nekem ebből. Nem csak a személyre lebontva, de a jó közösség szintjén is él a gyarapodás vágya. Sőt, ez megmentő erővé is válhat. Mit hoz ez a kapcsolat az én falumnak? Nem elítélendő kérdés és motívum. Kapni akarok, bevallom, de nem mérem a magam áldozathozatalát és a javaim szétosztását kicsi és főleg igazságtalan mérlegen. Ha ma veszítenék, holnap kárpótlást nyerek, mert a kapcsolatban a kölcsönösség az igazságkeresés szintjére emelkedik. Ez az igazság egyszerre emel fel bennünket. Embert is, közösséget is.

Az ember jó példa akar lenni mások előtt. Szeret mások elé kerülni, tehetségével, és benső erőinek latbavétésével. Elsőnek lenni nem kivételezettség, hanem a példává lenni okos vállalása, mely együtt emel fel mindenkit. Primus inter pares! Elsőnek lenni az egyenlők között. Az emberiség fejlődésének fontos lételeme ez.

Gyergyócsomafalvával való testvértelepülési kapcsolatban bebizonyosodott, hogy a tiszta erkölcsű és a hitében erős ember, falu, még ha áldozata is lesz a diszkriminációnak, akkor is európai szintű embereket tud nevelni. Európait, melyet nem politikai érdekek tesznek eggyé, hanem, mint a múltban, a jelenben is, az emberi nagyság és a tiszta erkölcs.

Községünk testvértelepülései, és ide sorolom a Felvidéki Lukanénjét is, lényege az igaz magyarság, mely a befogadás elemi erején nyugszik.

A hazáját Erdélyt, belső anyaországnak tartja a székely ember és így érlelődik benne a hazaszeretet. Nemzeti hovatartozásának kérdésében a Kárpát medencei honfoglalók üzenetét éli. Magyar nyelven imádja az Istent, szereti nemzettestvéreit, a külső anyaországot, Magyarországot is, melytől joggal várja el az együttérzésen és lelki köteléken nyugvó segítséget. Minden felsorolható formában. Magyarországtól kapja a külhoni magyar nyelvének önazonosságát és ha népének története talán külön utakon is jár, vagy járt, az nem a különállás viselte eltávozás volt, hanem inkább erősítő magyar képviselet, mely Magyarországon is, Erdélyben is, a Felvidéken is egységes nemzeti hovatartozást biztosít.

Ha valamikor ez igaz volt, a nemzetmentés igazsága volt benne, akkor most ez százszorosan igaz!

Összefoglalva a motívumokat, az indító okokat melyek a testvértelepülési kapcsolatban szerepet játszottak:

- közös sorsunk, az együttérzés és a segítő szándék
- a megfelelés vágya, az önkormányzás kiszélesítése
- hitazonosság, keresztény szolidaritás
- a hazaszeretet erősítése
- a nemzeti öntudat kiszélesítése
- történelmi önazonosság kibontakozása a szülőföldön
- az ember személyiségének gazdagodása
- gazdasági és kultúrális erők kiterjesztése
- az emberi kapcsolatok erejének megsokszorozódása

És végül, szokatlan módon még egy gondolat ide kívánkozik.

Életem első és minden bizonnyal egyben utolsó "verse" is, bár kivételes körülmények között, de a fentiek számbavétele során keletkezett. Fogadjátok mosolygós megértéssel:

Esős hajnalok idején

És ide jöttünk mi árva nép,
Csomafalva templomába, mi ép
És áhítattal szóltak a papok,
Ránksütve mindent, mi eladatott.

Rossz szokás, busa haszonra leső
Nyomorult semmiség.
Miénk már a katedrális, mi szép,
Szóltunk ékesen színes szókat mint rég.
Elfogadtuk, mit hozott sorsunk, nem kérve még.

Áhítatos ajakkal imát zeng
Megszólal a harang, mennyei csend.
Pirkadatra jöttünk, kakasszóra vég,
Ez lesz a sorsunk, barátságunk elhozni még.

Reccsenő ágakon kipirul arcunk,
Szégyenünk pírja bírja még harcunk.

Hargita szent hegy, székelyek hona
Köszönt téged dombok, síkságok sora.

Eljöttünk és jövünk is tenni még
Somlyónak hittel áldott szent hegyén.