Életképek - képes élet

Vajon miért határozza el magát egy-egy ember (emberpár), hogy tanyát vesz, hogy megtanul gazdálkodni, vagy egyszerűen a természethez közel kerülve, maga mögött hagy csapot-papot, a nagyváros fullasztó döglött levegőjét, civilizációs betegségeket okozó (közte a depresszió is) környezetét és e helyett a magányba menekül.
Vagyis a természetet választja. Ezer sebből vérzik ez is. A természet. Tonnaszám kerül a földekre a mezőgazdasági kémia halálos vegyszer-kavalkádja, peszticidek, infekticidek, különféle sók és más vegyszerek, halálos küzdelem az élő lények és kemikáliák között. A gombák, vírusok, baktériumok, nedveket szívó ízeltlábúak, rágcsáló életet élő gerincesek, legyek, pókok, törpén maradt új és legújabb fajok állandó rettegésben tartja a világot. A szép, valamikor még hívogatóan kedves magyar rónát.
A szilvafa szépen virágzik. A barack termését még virágzó állapotban a sírba lökte a fagy. Éppen úgy mint tavaly. Nem tudni még, hogy a virágba borult cseresznyét, almát, szilvát, kései őszibarackot, kisebb-nagyobb körtéket meglátogatta-e kellő számban a méhecske. Nem hallottam, -mint máskor- hogy muzsikáltak volna a fák, doromboltak volna a millió számra látogató méhek finom szárnyrezdülése okozta zenétől. Összeomlott a világ! Összeomlott.

Összeomlott, mert a valamikor színes élettér hamvába hull és csak a lélegeztető gépek tartják életben. Úgymint a permetezőgépek szivárványt húzó cseppvakcinái, kénes porokat kibocsátó fújtató gépek kolloidszemcséi, akár levegőből érkezzenek a sárga sárkányok lélegzései, akár a földön csúszó-mászó száztonnás gépek fúvókái legyenek is azok.

Pista bácsi nagytörvényű ember volt. Így mondja a falu nyelve arra az emberre, aki nyakas mint egy kálvinista, csökönyös mint a szamár, öntörvényű, aki csak saját egyszemélyes világában tud és akar eligazodni. Nem megy szembe a többség akaratával, világnézetével, szokásaival. Lagziba hívja vendégeit a saját házához ha gyermeke a házasság titkos útjára lép. Ünneplőt vesz magára minden vasárnap, nagyobb ünnepeken a vastag imakönyvet a hóna alá csapja és megválogatja a kalapot is, melyik illik az alkalomhoz.
Hosszú és széles bajuszát erős mozdulattal megtörli, ha a bableves kicsi cseppecskéi rátapadnak. Nem ül ki a kapu elé beszélgetni, mint más emberek vasárnap délután sem, a kocsmát elkerüli, a közipincébe viszont világos nappal eljár borért és ha régi cimboráját vagy valamelyik komáját arra menni látja, nem szól, de széles mozdulattal magához inti őket.

A kókai vásár rendszeres látogatója. A lovakat mustrálja. Előveszi barna tarisznyáját ha megéhezik, tenyérnyi szalonnát bal kezébe tartja. A kenyér héjából fillérnyi nagyságút lekerít. Ez lesz a szalonna közepén, hogy rá támaszkodhasson bal kezének hüvelyk ujja, míg éles bicskájával falatot vág belőle. Jobb kézben hát bicska és kenyér a balban a jókora fehér, sós szalonna. Nem a hentestől való.

Pista bácsié a határ, ha szántani indul. Két pej lovát az eke elé fogja, nagyobb kereket a barázdába irányítja, a kisebbet ennek szélére. Az egyforma, szép pár ló harmonikus egysége is talaját veszti, mert a belső ló (a jobb oldali) a barázdába kerül, tíz-tizenöt centit veszít a magasságából.

"Mint ha könyv íródnék olvasásra" -mondaná a költő. Úgy szaporodik a barázda, fogy az ugar. Pacsirta repül a szántó ember feje fölé. Megáll a levegőben és énekelni kezd. Pista bácsi bajusza megrándul. Komoly képet vág ez esetre. Átszellemült. Szemét sem meri a madárra vetni. Meggyőződése, hogy a szentlélek van fölötte. Nem galamb, hanem pacsirta képében.Pista bácsi -mogorva, egyszavú parasztember- könnyeivel küszködik. Itt van az Úrjézus mellette. Madár képében felette. Jó-jó, tudja ő, hogy ez a pacsirta madár! De Isten akarata és szándéka kifürkészhetetlen. Megjelentheti Ő a harmadik isteni személyt akár pacsírta képében is.

Pista bácsi soha nem káromkodott. Viszont a madár megjelenésekor annak énekét hallgatva, komoly lelki tükröt tart maga elé.
Penitenciát elimádkozva -maga szabta ki- hangos, dicsőítő éneklésbe kezd. Jézus szíve szeretlek én ... rendszerint ezzel az énekkel kezdi. Mária-énekekkel folytatja. Zeng a határ a jámbor paraszt öblös hangjától. Még a szomszéd dűlőbe is elhallatszik. Cs. Pista bácsi a mezőn van -mondják az emberek. Be nem telik szíve az énekléstől. Napestig folytatja.

Megszólal a déli harang. Pista bácsi megállítja fogatát és a kocsiderékba tartott szénához kormányozza a lovakat.

Az Úrangyala imádságot hangosan mondja. Csak biccent fejével az arra járó falubéli köszönésére.

Pista bácsit keresd meg drága barátom, ha a vidéki parasztéletre vágysz. Ez legyen az első.
Menj ki a választott területre. Keresd meg Pista bácsi földjét. Ha megtaláltad, megszólítottad akkor ráleltél életed új színterére. Megtaláltad magadat is. Mert nem lehet Pista bácsit játszani. Ez nem játék. Csak belebújni lehet. Az ő lelkületét magadra venni. Az ő szorgalmát elsajátítani. Az ő életét élni.

Látjuk, mivé lett a világ Pista bácsi nélkül.

Szemináriumban (ez a Marxizmus gyakorlati foglakozása volt), melyet az utolsó félévben kellett hallgatni, tartani, azt mondta a polgé (politikai gazdaságtan) adjunktusa a vitánk végén. (Mert, dicséretére legyen mondva ennek a tanárnak) hagyta, sőt kívánatosnak tartotta az ellenvéleményeket is.
Azt mondta hát, idézem, még jól emlékszem rá: Fiatal koromban a Kisgazdapártért rajongtam. Az álmom volt egy szép parasztház, zsalugáteres ablakokkal. Az ablakokban muskátli virággal. Az istállóban szép két ló, néhány ökör, vemhes üsző. Legalább húsz hold föld és szorgalmas menyecske mellettem.....)

Higgyétek el, ennek az álomnak vége!

Én más véleményen vagyok. Most is. Nincs messze az idő, hogy megszülessenek az Új Pista bácsik. Ha nem is nagy karimás kalappal, zsíros mellénnyel és vasárnapi görbe szárú csizmával, "priccses" nadrággal.

Tudja a Teremtő, hogy miként lesz ez a gyakorlatban és hogyan.

De a Földet éa a világot csak akkor mondhatjuk nyugodtan magunkénak, ha a fejünk fölött pacsirta énekel, amiről azt is tudjuk, hogy a Szentlélek, miként Pista bácsi is tudta, de nem galamb alakjában.

És Pista bácsi ekkor az égi mezőn járva előveszi a fehér szalonnát. Szel belőle egy falatot magának. A másik falatot nekünk adja. Az akkor élőknak.

Más út nincs!