Pillantás a husvéti örömbe

És azon az éjszakán
Kenyerét kezébe vette
Önmagának Szent Torán
Érintéssel megszentelte
És ezen a Vacsorán
-legszentebb volt az az Este
ne csodálkozz e csodán-
Megmondta, hogy
AZ A TESTE

Aztán felvette a Bort
Szent Kelyhébe fölemelte
Ezzel e "Halotti Tort"
Szava élő "Torrá" tette
- a bor nem az ami volt
megújult az érintésre
Így lesz az Élő, ami "holt"
Megmondta, hogy
AZ A VÉRE

EZ A TEST ÉS EZ A VÉR
Ittmarad most mindörökre
Mert az Isten emberért
Leszállott e földi rögre

Tudta: ITAL lesz és ÉTEK
Rábízta az emberekre
Mondván: EZT CSELEKEDJÉTEK
AZ ÉN EMLÉKEZETEMRE

Ezt a verset, inkább lélekfilozófiát nem találjuk meg egyetlen verseskötetben sem. Mert ezt nem költő írta, hanem egy felnőtt korára Istenbe (és Jézus Krisztusba) beleszerelmesedett nő. Egy világi ember, aki matematikus volt,filozófussá lett, aki az életben történő, embereket elsodró hétköznapi forgatagban megérett arra, hogy életgyónást tegyen a Ferenciek terén lévő Ferences tempomban. Aki attól fogva, az életgyónás adta tisztaságával szellemi partnere lehetett Prohászka püspöknek. Olyan asszony, akinek Bellon Gellért püspök volt a másik lelki támasza. (Csak zárójelben jegyzem meg a Magyar Caminót járó dányi zarándoktársaimnak hogy Bajára érvén, a bajai főtér közvetlen szomszédságában van az a tábla egy parókia falán, amelyik Bellon Gellért püspök bajai munkájára, lélek-gondozására emlékezteti az olvasót). Bizonyára ti is láttátok.

Nagycsütörtök esti "Tor" (melynek jelentése többek között az együttlakomázás, utolsó vacsora, búcsú vacsora) ahol a köznapi vélekedéssel ellentétben nem csoda történt a kenyér és a bor átváltoztatásával, hanem tény és ajándék attól az embertől aki fizikai létében ezt az emeleti teremben lévő vacsorán átnyújtotta tanítványainak, de az Isten erejénél fogva Jézustestté Jézusvérré változott mystérium, és azóta is kenyér és bor, Jézustest és Jézusvér, (tehát tény) az áldozati oltáron. Minden mise alkalmával, minden katolikus templomban ezt átélhetjük.

Az anyag mélységes mélyén mi lakozik, azt nem tudjuk. Csak érezzük, élvezzük. Az ember belső lényében felvirágzó öröm, mely "termelődik" és kiárad minden cselekedetünkben ami túlmutat fizikai önmagán, Husvét szent idejében újra és újra megmutatkozik. És ez az öröm nem múlik el belőlünk sohasem, met ez az anyagon túlmutató életerővé lesz, kiül arcunkra, lelkünkre minden olyan alkalommal amikor cselekedeteink egy magasabb rendű szolgálattá válnak. Magasabb rendű mindaz, ami Istentől származik. Ilyen magasabbrendű örömforrás nyilván a keresztény életünk megélése, de ilyen a megnyilvánuló hazaszeretet, felebaráti szeretet, és a felajánlott életszeretet is.

Éljük meg hát a megváltásunk örömével mindazt a szolgálatot, amit stennek tetszőnek vélünk. Ez a szolgálat cselekvő szolgálat, feláldozó szolgálat, arcunkra kikívánkozó szolgálat. Áldozat a hitünkért, a hazánkért, a családunkért.

Így teljededjék be a Via Dolorosa fájdalmas emlékezete és így váljék a Feltámadás Husvét szent örömévé és életünk gazdagságává.
Ne feledjük, hogy a Hit csak a Cselekvésünk által nyer megerősítést és lelki megigazulást.