Több mint biológia

Sugárzó jókedvet árasztanak azok a történeti mesék, amelyek állatokról szólnak, de úgy, hogy az állatok szinte embermód viselkednek.
Erő sugárzik a vadonok és a határtalan sztyeppék ragadozóiból míg zsákmányukat elejtik, vagy pedig territóriumaikat (az a földterület, kiterjedés, amelyik otthonukat és a vadászterületeiket foglalják egybe) védik. A betolakodóktól, a területszerzőktől. Ezek a nagymacskák lenyűgözik az embert, a figyelmét lekötik éppen úgy mint az ágról-ágra ugrándozó majmok. Mosolygunk rajtuk. Hiába na! Emberszabásúak!
Aztán vannak ravaszságok, tőrbecsalások, másokat utánzó mimikrik, jelentéktelennek tűnő kicsi állatok, melyek "társadalomban" élnek, várakban, föld fölötti és föld alatti járatokban, vannak csúszó-mászó ellenszenvet kiváltó lények, kígyók, melyek megszegték a paradicsomi lét törvényeit és a bűntetésüket élik: "a föld porából fogsz majd táplálkozni". Ez a büntetésük.
Hosszú életű teknősök ejtenek ámulatba bennünket, csodálatos metamorfózisok (átalakulások), percről percre élő kérészek, Tisza vizét borító egynapos életek.
De mondjuk mi embertársainkra, hogy ravasz mint a róka, üvölt mint a sakál, cammog medvemód, politikai átváltozásokon esik át mint a kaméleon, vagy sólymszárnyakon repül mint a madár. Bölcs is lehet az ember, mint a bagoly, öreg és halni készülő mint a varjú. Szemtelen akár a rigó, és lopós mint a szarka. Sorolhatnánk még ezeket az antropomorf (emberhez hasonlító) példákat, ha időnk van rá. Analógiák! Egymáshoz hasonló történetek, de egymástól idegen létek, létezések.

Az állatok viselkedését tanulmányozó és ezeket tanító, közreadó mester Csányi Vilmos professzor olyan abszurditásokig is elmegy, amit már hihetetlennek tartunk az állatok viselkedésében és az állatok tulajdonságainak feltárásában. Tudományág lett az állatok viselkedéstana: etológia. Csányi ennek nagymestere, miként elődje, Konrád Lorenz is az volt.

Ne süllyedjen a feledés homályába a nagy állatmesék és mesélők, a latin Phaedrus. És olyan klasszikusok sem mint a farkas és a bárány meséje: Lupus et agnus. Tessék csak emberi mintára alkalmazni ezt! "Superior stabat lupus, longeque inferior agnus" vagyis a folyó felső szakaszánál vizet ivó farkas inzultálja az alatti szakaszon várakozó bárányt: Miért zavarod fel a vizet? Hogyan tehetném én ezt, mondja a bárány, hiszen a víz föntről, a te ivóhelyedről érkezik le hozzám! Van-e ennek emberi megfelelője? Hát van! Nem is egy, de sok.

Tekintsük meg a gazdasági udvart, a valamikori szérűskertet. A szérűskertben voltak az asztagok, a mezőről behordott búza, rozs, árpa kévék, kazlakba rakva. A településünk falusi részén háromszor akkora telkeket mértek ki mint most a Kandó Kálmán utcában. Háromezer négyzetméternél is nagyobbakat. A szérűskerteknek. Csodálatos világban éltek itt a mikro és makro társadalmak. Az állatok élőhelyei voltak ezek a kertek. Szárnyasok röpködtek, bárányok bégettek, legyeknek, kérészeknek volt otthonuk. De nem halt éhen az egérke sem és a vakondoknak is jutott táplálék bőségesen. A csirkék, libák, kacsák peddig terített asztalhoz járultak ha éhüket csillapítani kívánták.
A parasztembernek ez olyan természetes légköre volt, a haszonállatok a vadállatokkal együtt, a hangyák társadalmai az egérfészkekkel, hogy figyelmet sem vetettek rá.
Gyönyörű napfény símogatta a kazlakat, a futkározó állatokat és ha a zápor időnként meg is áztatta a ruhát emberen, állaton, tudták, hogy aki megáztatta meg is fogja szárítani. Ez egy ilyen természetes idilli környezet volt. Soha sem csalódott a hívő ember. A természet része volt olyannyira, hogy a természet feletti részt nem kívülről szemlélte, hanem magában hordta. Ruhát házat, telket lehetett cserélni, de szívet, -szívet soha.
Emberben, állatban, a szérűskert társadalmában gazdag és szigorú hierarchia biztosította a rendet. A társadalom peremére nem csúszott senki, mert az élet életet szolgált. A szolgáló élet pedig mennyei boldogságban nyert megnyugvást.

Búzavirág-kékségű aratásokban, tűzpiros nyárban suhogtak a kaszák reggeltől estig.
Hol vannak a játékok? -sör-e? bor-e? pálinka? Attól függően, hogy a még bimbóban rejtve élő pipacsvirág sziromlevele -no meg a csészelevél is, mert a pipacs virága úgynevezett lepelvirág, ahol a sziromlevél ugyanolyan színű mint a csészelevél,- milyen színben szunnyad? Felbontva ha már piros, akkor "bor", ha sárga, akkor "sör" és ha még fehér, akkor "pálinka". Ki nyer többször? Szeret-nem szeret játékokat a lányok játszották, melyik a kiszámoló levél utolsó darabja -erre megy ki a játék. Jókat nevettek közben!

Persze ma is van baromfiudvar. Ahol van! Nem olyan rejtélyes és izgalmas, mint régenvolt szépsége, nem is leselkedik ezer ördög minden sarokban, nem is romantikus mint a szépséges ihletettségű, aranypor édes leplével borított búzakalász- látvány a reggeli harmatban, de van élő és eleven élet. Megszólít a biológia, az élet tudománya és ezek a megszólítások ma már többek és rejtélyesebbek mint régen, mert a társtudományok ezer szállal kötődnek hozzá.

Sétálunk a turai vásárban. Minden hónap első szerdáján nyit ki. Tóth Andris, Lázár Jani és jómagam előre tervezzük a közös élményt.
Megvan ennek is a rendje. A koreográfiája. Vagy az algoritmusa, ahogyan begyakorlott útvonalat járjuk. Mindig így és sohasem eltévesztve. A vége a közös szalonnázás, kupica pálinka -melyből András nem kér, rosszemlékű testvértalálkozások utónyomataként, melyet az erdélyi Mezőségen élt át évtizedekkel ezelőtt- aztán pohár bor, beleértve a "Szentjánost" is.

Nos hát az állatvásár. Nézelődünk, kíváncsiskodunk. Komoly képpel hümmögve véleményezzük a portékát. Előfordult, hogy az üzlet meg is köttetett. Kofának néztek bennünket korábban, most már lelkes amatőrként kezelnek bennünket. Mint "régi" ismerősöket az ezer fortély birtokában lévő disznósgazdák. Ezt az elismerést is köszönjük.

A dányi jósvádájú fiatal cigányember a szárnyasokat árulók sorában. Messziről nézzük és hallgatjuk. Cigánytibit. "Gyere ezt nézd meg testvérem, ez milyen árú" -foglal le egy bámészkodót Tibor, és mustrára a kezébe adja a csirkét a potenciális vevőnek.
Aztán felderül az arca amikor bennünket meglát. Széles mosollyal invitál közelebbre, és áldomást is ígér, ha vásárolunk tőle. Cigánytibi remek ember.

Hazaviszem a cigányportáról származó két szép csirkét. Azt mondta Tibor, hogy ezek bráma fajták, akár hat vagy hét kilót is nyomnak ha felnőnek. Ez amolyan kereskedői fogás, nyugtázom magamban. Cigánybeszéd.

Bálint most fogja kezdeni az első osztályt. Dányban-e vagy máshol, az "szervezés alatt".
Nem tudom, az öreg Bréhm is így kezdte-e mint Bálint, mivégre is tudós ember vált belőle, de Bálint a verőköltő bodobács gyűjtésének korszakán, hatéves lévén, már túl van. Most a pókok vannak soron. Szép gyűjteménye van a fogságban lévő pókokról és -mi több- maga gyűjti az élelmet a pókok számára. Meg is látszik, hájas pókok feszítenek a kis dobozokban.
Ismeri a történetet ami megesett velem a turai vásáron, a csirkevásárlás kapcsán. Sőt! "Ismeri" a felnőtté vált csirkéket is. Ha nem is olyan alapossággal mint a pókokat, de nem rossz az irányultság. (Íme a jövő arachnológusa -nézem ellágyulva Bálintot. Hiszen a legkisebb unokám).

Látom lelki szemeimmel, a jövőt, amikor Bálint az iskolában a "Beszélgetés" órán -mert a jobb iskolákban ilyen is van, amikor a gyerekek szabadon mesélhetnek élményeikről- előadja a "papa" történetét, hogyan is járt Cigánytibi csirkéivel.

Cigánytibi nem lódított. Ezt ki kell hangsúlyoznom. Hatalmas jószágok lettek a turai vásáron vett csirkék.
A harmónia csak addig tart, amíg a barát nem lesz rivális rám. És ez nem csak az életben, pontosabban szólva, ez a baromfi-életben is így van.

A felnövő bráma a profán névadásban az Alajos nevet kapta. Ha a gőgös lúd lehet Geyza, akkor miért is ne lehetne a bráma Alajos. A sötétvörös izlandi mellett. Ez adja a baromfisereg zömét. A vörös izlandi. Kakas és tyúkok. A bátrabbik nem képviselőjének a neve izlandiéknál: Jenci.

Három domináns a baromfiudvarban: Geyza, Jenci és Alajos. A békéhez, a harmóniához szépen vezetett és felépített hierarchia szükséges. De úgy ám! Ezzel együtt, a társadalom peremére senki sem sodródik a Széchenyi utcai baromfi társadalomban. Nyomatékosan mondom, ez baromfiudvar, nem emberi társadalom. Mert ezen utóbbiban van periféria és van közép.

Persze az ízléseket valahol máshol teremtik és nem itt, hogy megfejtsük a szimpátia-vonzalmat.
Geyza -gúnár- mire föl, nem tudom, de látható barátságban van Alajossal, Cigánytibitől származó már vagy öt kilós brámával. Mi tetszett meg rajta nem tudom. Sem arra felé sem vissza.
Geyza nagy harcot szokott vívni Jencivel. Jenci sarkantyúi elmennének egy huszár csizmához is, ezt Geyza -bár többször győz mint nem- megtapasztalhatta.

Eddig minden érthető. A neheze most jön. Úgy értem, nehezen megfejthető része.

A baromfiakat rendszeresen etető ember -szerény személyem- azt látja az egyik reggeli feltálalásakor, hogy Alajos csak messziről nézi a földön gyorsan kopogó társainak bámulatos étvágyát. Nem mer közelebb jönni, azt még én is megállapítom, bár messzire vagyok még Bálinttól az állatokról szóló tudásban. (Középiskolai biológia tanári diplomámmal).

Geyza fejét fölkapja és kinyújtott nyakkal elindul Alajos irányába. Azt én is tudom, hogy a kinyújtott libanyak -főleg a gúnárnál- a harci kedv jele. Ha majd sziszeg is hozzá, akkor az már támadás.
Geyza közelít Alajoshoz, "aki" egy mozzanatot sem tesz. A harcias gúnár alakzatot vált, és begörbített nyakkal, kicsi tollai a nyakon az égnek merednek, megáll Alajos előtt. Se szó, se beszéd.

Elől Geyza, követi őt szorosan a nyomában Alajos.

Senki nem marad ma reggel éhen a baromfiudvarban. Csak megszégyenülten: Az is csak egy személy: Jenci.

Ha ezt a történetet Bálint elmondja, bizonyára nem lesz hatástalan a tanító néni előtt sem.

Hogy utána miről beszélnek és miként győzi meg Bálint az osztálytársait, hogy ez igaz történet volt, azt nem tudom. De nem féltem őt, a most is cserfes kicsi Bálintot.

A tanító néni persze lezárja a vitát és azt fogja mondani: Na fiúk (lányok) tudtok-e ehhez hasonló történetet elmondani, ami az emberek között történt.

Nagyon gondolkodnak a kis tanítványok mert egyetlen esetre sem emlékeznek, amikor a barátságnak és a szolidaritásnak olyan példáját mondták volna mint amilyent Geyza tanúsított Alajossal szemben. És megjegyzés nélkül hagyják Jenci magatartását is.

Hogy Bálint mit fog mondani -tudván, hogy a pókok között nem talált még egy ici-pici Geyzát sem- azt nem tudom, de nagyon remélem...